Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal a diák-Oscar-jelölt Földiek alkotója, Freund Ádám válaszol, aki rendezett már klipet a Bohemian Betyarsnak, a Middlemist Rednek, a Freakin' Discónak és a Run Over Dogsnak is.
A 2010-es évek második felében az Amerikai Filmakadémia hirtelen rákapott a magyar filmek ízére. Ebben az időszakban nyert Oscar-díjat a Saul fia és a Mindenki, jelölték a Testről és lélekrőlt, shortlistre került az Akik maradtak és a Susotázs, illetve a diák-Oscaron is gyakorlatilag minden évben volt magyar jelölt: 2017-ben például Freund Ádám briliáns coming-of-age sci-fi musicalje, a Földiek, ami korábban elhozta a Friss Hús fődíját is. A 27 perces kisfilm főhőse egy 12 éves kisfiú (Cservák Zoltán, a kisfiú a Saul fia zárójelenetéből), aki nem tud belenyugodni, hogy az édesapja kilőtte magát az űrbe. A Földiek óta Freund Ádám rengeteg reklámot és videoklipet rendezett, egy ideje pedig a Hiénák című első nagyjátékfilmjére készül. Ez egy igazi éjszakai, budapesti film lesz, ami egy független taxis közösségről szól, és arról, hogy milyen konfliktusokhoz vezet, ha az apró csalások és hazugságok napi rutinná válnak, és beszivárognak a barátságokba, házasságokba, párkapcsolatokba.
Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?
Elsőre a Pixies Where Is My Mindja jut eszembe a Harcosok klubjából, ami gimnazista koromban volt nagyon fontos dal. Érdekes, hogy ez annyira távoli, hogy már valahogy nem is a filmhez kötöm a számot, hanem felváltva jelenik meg előttem Edward Norton arca a sajátommal, ahogy gimnazistaként bóklászok haza valami házibuliból, harcolva az elemekkel, és azt képzelem, hogy az a probléma, amivel a tizenhét éves énem éppen küzd, az a világ legösszetettebb, legmegfoghatatlanabb dolga.
Kicsit később jött nekem A nagy Lebowski, itt nagyon szeretem a Just Dropped In (To See What Condition My Condition Was In) című számra lebonyolított bowling-flesselő tripszekvenciát. Maga a jelenet is nagyon jó, eléggé hatott ránk a Földiek dalbetéténél, illetve itt is kábé tökéletesen van eltalálva a vokálnak az a finom öniróniája, ami még jobban megemeli az egészet.
Nagyon szerettem volna ideírni még a Bojack Horseman fináléját, de ezt Korom Anna megtette már, úgyhogy, csak, hogy legyen valami animációs is a Rick and Mortyból, mondanám azt a jelenetet, amikor először rakjuk össze az Evil Morty-féle konspirációt, és megszólal Evil Morty „dala” a Blonde Redheadtől.
Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?
Nagyon nagy hatalma van szerintem egy zenének a filmben, ezért én általában már meglévő zenére valahogy sosem tudok igazán rákapcsolódni. Inkább azt szeretem, ha a dal együtt születik meg a képpel – tehát mi írjuk a zenét, a kezünkben tartva a folyamatot. Gyermeki rajongás fűz a dalbetétekhez, remélem, hogy a most fejlesztés alatt álló nagyjátékfilmünkben is helye lesz egynek.
De hogy mégis mondjak valamit: teljesen rá vagyok függve mostanában a Dakha Brakha Vesna című számára. Nagyon rétegzett, finoman épülő dal, és mégis annyira súlyos és egyszerre nevetséges az egész attól a harmonikától (vagy harmonikaszerű valamitől), hogy erre szerintem muszáj lenne valamit forgatni.
Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?
Nagyon nehéz lehet erre a Dakha Brakha-számra dolgozni, de az instrumentális részre el tudom képzelni valami minisorozat évadzáró epizódjának a cliffhangerjét, ami nagyon lassan derül ki, de amikor megérkeznek a basszusok 3:14 körül, akkor mindenki számára nyilvánvalóvá válik az összes fordulat az összes szereplővel, és annak a levében fővünk egy kicsit, és átgondoljuk az életünket.
kérdések: Varga Ferenc
