Változatok tavaszi dalokra. serpentwithfeet: DEACON’S Grove (lemezkritika)

2022.02.18. 09:06, vferi

A 2021-ben megjelent DEACON című albumán serpentwithfeet sutba vágta a munkásságára korábban jellemző morbid melankóliát, hogy a bimbózó szerelemről prédikáljon – a DEACON’S Grove mint őszi coda szövi tovább a tavaszi történeteket. Ez a kritika először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.

Az iskolában jól megtanuljuk, mi a barokk: hagymakupola, Rubens női, tonna arany, csembaló. Ahogy Sztravinszkij mondaná, „szép és unalmas”. Holott a barokk művészetének központi kérdései máig visszhangoznak. Képesek vagyunk-e a magunk eszkábálta eszközökkel imitálni a természeti környezetünk neszeit? Tudunk-e zenével hangulatot festeni? Fel tudjuk-e tárni a nálunknál nagyobb érzések absztrakt és abszolút, azaz univerzális formáit? A cselekmény itt csak alibi, semmirejó kaland.

Ilyen értelemben serpentwithfeet (polgári nevén Josiah Wise) tavalyi albuma, a DEACON, és az őszi coda, a DEACON’S Grove csak zeneileg ellépés a korábbi munkáit jellemző barokk poptól az R&B felé: vívőanyaga a szerelem, barátság, hűség grandiozitása, amit gyakran tökéletesen banális mondatok imamalomszerű pörgetésén, dúdolva imitált fanfárokon szűr át. Wise előadásában a banális bársonyossá nemesül, a csendes hála úgy nyílik ki, mint egy virág – szépsége földöntúli és megközelíthetetlen. Ahogy Sztravinszkij mondaná.

Előadó: serpentwithfeet