Első nagylemezére készül az egykor jazzkvartettként indult, ma már elektronikával tűzdelt, alternatív popot játszó perpētuum. A zenekar a Recorderen mutatja be új dalát, a vírusidőszak alatti fizikai és lelki szabadságkeresés történetét pörgős, nyári dalba bújtató Catch Me-t, és közben Magyarradar rovatunkban is bemutatkozik.
Mikor indult: 2019.
Hol indult: Budapest, Köztelek utca 8.
Tagok, hangszerek: Girincsi Fruzsina – ének, Takács Dániel – gitár, Sárosi Áron – basszusgitár, Telek Attila – dob.
Stílus: alternatív pop.
Hatások: Zenei mindenevők vagyunk, de itt van pár név, akik nagy hatással voltak ránk: Radiohead, London Grammar, Andreya Triana, James Blake, Lianne La Havas, BADBADNOTGOOD, Rammstein, Dream Theater, Alt-J, Quimby, Bonobo, Massive Attack, The Doors, Foo Fighters, Alban Berg, Flying Lotus, Markus Miller, John Coltrane.
Kiadó: NarRator Records.
Történet: Egy Örkény-novella ihlette a nevünket, bár az ékezetmentes Perpetuum már a 2019-es egymásra találás előtt is létezett zeneakadémista jazz quartetként, a mai felállás egy pesti éjszakán alakult, amikor az őskövületek (Dani és Fruzsi) felkérték Áront, hogy basszusgitározzon a zenekarban. Ám a mai perpētuum csak fél évvel később jött létre, amikor az akkori dobosunk, Holb Alexandra elhajózott a nagyvilágba, és mi megtaláltuk Atit, akivel végül elkezdtünk dolgozni saját, kiforrott stílusunkon.
Megjelenések: Fade EP (2019), Once Up és Black Sand single (2020) és hamarosan jön az első nagylemezünk, a White Canvas, amit a Catch Me vezet fel.
Küldetés: A beatmozgalom után a perpi-mozgalom elindítása, és az emberek mentális egészségének javítása a zenénkkel.
Jövőkép: A közeljövőben nagylemezünk bemutatására és az újabb dalaink befejezésére helyezzük a fókuszt. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk, és hiszünk abban, hogy a dalainkban ez az összhang és mozgató energia jelen van, ezért az a tervünk, hogy bejárjuk és megváltjuk a világot! (Természetesen turnévonattal, mert az kevésbé környezetszennyező.)
Mellékprojektek: Valaki könyvel, valaki tanít, valaki nagyzenekarral dolgozik. Sokoldalú társaság vagyunk, zenei buzgómócsingok, akik sok más zenekarban is vendégeskednek a közös dalszerzés mellett. A teljesség igénye nélkül ilyen zenekarok az Up to the Surface, Márton & Chimango’s, Flanger Kids, Török Tilla Folk Experience.
Szexepil: Ati felvidéki akcentusa, amit mindenki (Fruzsi kivételével) tökéletesen leszedett, rettenetesen jók a szóvicceink, és kutyákat megszégyenítően tudunk ugatni.
Legnagyobb eredmény, elismerés: A holland turnénk meglepő sikere. Nem ismert senki minket, mégis otthon voltunk a zenénkkel, illetve pár napja derült ki, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez programjának egyik különdíjasa lettünk. Várjuk nagyon az EP-n való munkálatokat.
A zenekar a Catch Me-ről is mesélt nekünk. "A dal a szabadságkeresésről szól: a bőrödön érzed, ahogy taszít a nagyvárosi közeg, miközben a természet folyamatosan hívogat. A téma visszavezet a boldog gyermekkori idilli létezésbe, amikor még teljesen komolyan el tudtuk azt képzelni, hogy holnap világgá megyünk. Akkor még nem gondoltuk túl a dolgokat, elhittük, ha felpattanunk egy bringára, könnyedén kitekerhetünk a világból. Felnőttként viszont túl sok teherrel megpakolva próbáljuk a szabadságunkat keresni. Ez a kettős érzés van jelen a Catch Me világában. „A refrén témája hazafelé született egy spicces nyári éjszakán, majd az akkordokkal továbbgondolt verziót megmutattam a zenekarnak, akik “perpisen” megfűszerezték. Ekkor jött Dani ikonikus gitártémája, ez teszi – szerintem – a Catch Me-t nagyon egyedivé. A vírushelyzet alatt megnőtt bennem a szabadságvágy, ki szerettem volna törni a megszokott közegemből. A dal erről, és a bezártság közepette az egymáshoz való alkalmazkodásról szól számomra” – tette hozzá Fruzsina."
fotók: Komróczki Dia
A Magyarradar és a Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.