"Sziasztok, Aba vagyok, bánatfüggő." Analog Balaton: Lent (lemezkritika)

Az Analog Balaton 2014 karácsonyán első megjelent számával komoly feltűnést keltett. Aztán már csak kicsit kevesebb mint hét évet kellett várni az első albumra. Ez a kritika először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.

Az Analog Balaton hosszas rávezetés után némileg kényszerből (Hangfoglaló támogatás) zárta le első albumát, de ez nem hallatszik rajta. Erős, szórakoztató és szerethető anyag, sok fülbemászással (némelyik elég alattomos: hülye érzés, mikor azt kezdem dúdolgatni magamban, hogy „ha a dealer átbasz, kurva nagy a baj”.) Az a leginkább meglepő, hogy mennyire önazonos és kerek, miközben nagyon különnemű szólamokból áll össze.

Egyfelől az okos, de ha kell, hát hatékonyan megmozgató elektronikus tánczene, amit gitár meg finom kis ötletecskék (köztük zenei poénok) dobnak fel; másfelől a magyar alter melankolikus, önpusztító-önsajnáltató hagyománya, ami a kváziflegma énekstílusban és a szövegekben jelenik meg – ám (néha meghatározhatatlan mértékben) ironizálva, vö. „Sziasztok, Aba vagyok, bánatfüggő” (Fent). És akkor még a mainstream idézetekről nem is beszéltem, több szintimotívum például simán elmenne tropical house-nak. Kissé rejtélyes nekem is, hogy ezek hogyan tudnak ilyen jól egybeépülni – ez az, amit úgy hívnak, hogy művészi vízió.

Előadó: Analog Balaton

Cím: Lent

Kiadó: szerző kiadás

Megjelenés: 2021. november 12.

Műfaj: altertánc

Kulcsdal: Fent

8/10

Rónai András

headerfotó: Wilhelm Laura

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.