Nem a csendért fizettem! Ha nyomnám a gyónást, a pap is lepofozna. Inni, enni és hányni kell. Ülni és állni kell. A világ első önhallgató lemeze. Csendben szállok feléd, pszichedelikus bodza, poliuretán lények. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Pátkai Rozina tavasszal megjelent, Minka című albuma versfeldolgozásokat tartalmazott, és finomabb, downtempós-art popos dalokat ugyanúgy tartalmazott, mint zörgő-kattogó, avantgárdabb darabokat. A száz éve született Pilinszky János verseiből készült Tilos csillagon szintén izgalmas, de ennél egyneműbb anyag: az ismert műfaji elemeket is beépítő, de alapvetően kísérletező elektronika adja a keretet. De belefér azért zsoltáros kórustól szinte ipari technóig sok minden; vannak itt is bőven finomságok, még ha összességében sötétebb, zajosabb is a zene, mint a tavaszi volt. Pátkai Rozina ismét ugyanazokkal dolgozott, mint a Minka albumon: Dóczi Bence (elektronika, gitár) és Fenyvesi Márton (elektronika, gitár, zenei rendező, producer) a fő zenésztársak. Utóbbi a lemezt bemutató Hvg-nek azt mondta, hogy "nem könnyű zene ez" - de beszélt arról is, hogy a (Rozina szavaival) "hangjelenetekből, drámai és meghökkentő pillanatokból" kiinduló zenét öröm volt összerakni, és ez is hallatszik rajta. Az említettek mellett Döbrösi Laura, Horváth Kristóf "Színész Bob" és Ávéd János szaxofonos működik közre néhány dalban. Honlap, Facebook
Hyena The MASC Zsebből című EP-je jól eltalált koncepció köré épül: az ember zsebében megtalálható tárgyakból indulnak ki a szövegek. Ezek azért többé-kevésbé laza asszociációk; a Kosz nem a zsebkoszról szól, hanem metaforikusan érti a szót; az Öngyújtó pedig a magukat égető rappereknek szól be. A Csörög viszont tényleg a telóról, a Zsebpénz meg a pénzről szól; a végére pedig maga a semmi maradt. Mindezt főként húzós régisulis alapokon, karizmatikusan előadott rappel, okos és életközeli szövegekkel. Facebook
Lovasi András az ún. raktárkoncertre kapott gázsijából pályázatot írt ki pályakezdők stúdiófelvételeire. A beérkezett 376 hanganyag alapján végül 14 zenekar kapott stúdióidőt az LA Gardensben, mindegyik 3-3 napot, amit azzal tölthettek, amivel akartak. A nyertesek - akik névsora itt látható - egyike a budapesti The Whatevers volt. Ők ugyan Magyarradar bemutatkozásukban a posztgrunge stílusmegjelölést választották, az elkészült anyag inkább garázsos hangzású, lendületes indie rock, gyakran egészen rock and rollos, slágeres refrénekkel. Ezek mellett az a fő vonzereje az albumnak, hogy - amint a Lángolónak mondták - "szerettünk volna a lehető legkevesebb editálással viszonylag nyers hangzásvilággal albumot készíteni, ami remekül áll ezeknek a daloknak." Annyira spontán alakult a felvétel, hogy az eredetileg tervezett három szám helyett "végül nyolc dalt rögzítettünk a három rendkívül sűrű nap alatt reggeltől éjszakába nyúlóan" (azzal együtt, hogy a pszichedelikus, explicit Bodza két változatban hallható, már kilenc). Facebook
"A rögzített zene történetének első önhallgató lemeze" - ez Palatinus Ten ways to lose yourself című albumának különlegessége. Arról, hogy ez mit jelent, a Sci-fi Music blogon lehet részletesen olvasni. A lényeg az, hogy a lemeznek a része egy macro, ami készít az albumról egy virtuális másolatot (és mivel a macro része a lemeznek, ezért saját magáról is csinál másolatot), aztán elkezdi hallgatni, meg a másolat is, aztán újabb másolatokat készítenek. A hallgatás azt jelenti, hogy az algoritmus mikro- és makroszinten is elemzéseket végez a felhasznált frekvenciákról, akkordmenetekről, dallamokról, átmenetekről stb.; mi több, véletlenszerűen választ egy dalt egy nagy zenei szolgáltató katalógusából, hogy azzal összevethesse a hallgatott zenét. És ez még nem minden, merthogy az egyre szaporodó macrók megosztják egymással az információkat, amiket a zenéről szereztek. A leírás nagyon tanulságos, mint ahogy a Sci-fi Music más cikkei is szórakoztatóak és elgondolkodtatóak - ez például "a világ legkevesebbet streamelt lemezéről" szól, ami nem más, mint Palatinus nyáron kijött albuma. Itt a macrók úgy hackelik meg a zenei szolgáltatókat, hogy negatívba menjen át a hallgatottság - továbbá maga az alkotó "orvosilag süketté" tette magát a készítés alatt, nehogy akár egyetlen egyszer ő maga meghallgassa a lemezt (ráadásul így gyorsabban tudott dolgozni). Amúgy ha az a kérdés, hogy milyen maga a zene a Ten ways to lose yourselfen, akkor nagyjából a neoklasszikus zene, a klasszikus szintetizátorzene, az ambient és a kísérleti zene sajátos, számról számra változó keveréke, amibe ráadásul a gitár még némi progresszív rockos ízeket is hoz. Facebook
A Margo Jéger Dorottya és Bihari Márton duójaként indult, majd ötfős zenekarrá bővült. Jazzes beütésű, finom hangszeres megoldásokkal teli soult-R&B-t játszanak. Első albumuk 2019-ben jelent meg, amit nyár legvégén követett az árulkodó című Love Vibes. Nemrég pedig első magyar nyelvű dalukat is megjelentették, ami inkább már a jazzpop felé közelít. Facebook
A cím és a borító alapján viccpunknak képzelhetnénk Francesco és a Haverok Nem a csendért fizettem! című albumát. Punknak punk, de dühös és keményen politizál. A "hullahegyre épült társadalom", a "böszme, balkáni, birka nemzet", "Orbán Viktor véres slicce" témák mellett pedig a családon belüli erőszak is előkerül, és van nihilista szakítós dal is. A számok azért dallamosak, sok az együtténeklésre csábító refrén. (A cikk címe az Altató című számból származik.) Facebook
Cuges EP-je egy sajátos koncepció köré épül. Mint a Bandcampen a kísérőszövegben olvasható, a zenész két szobrász barátja, Sallay Dániel és Leitner Levente olyan világot képzelt el, amit szén- helyett poliuretánalapú lények és dolgok népesítenek be. Az Uretania zenéje pedig azt a történetet követi végig, ahogy az emberiség előbb megalkotja ezeket a lényeket, majd túl későn vesszük észre, hogy nem tudunk már élni nélkülük. Bár a leírás szerint az utolsó előtti szám a hiábavaló harcot mutatja be, valójában azért a kísérleti ambient / drone és a szintis zenék közé helyezhető darabok legfeljebb vészjóslók, mintsem durvulósak, de ez persze nem baj. A végén a záró Monument To... egy "tárgy nélküli memento", ami Harcsa Veronika hangjának felhasználásával készült. (A borítót a két művész egyike, Sallay Dániel készítette.) Facebook
Synus0006 új kiadványa egy nagyszabású válogatás: 15 szám az elmúlt 15 évből. Aki követi a producer zenéit, tudhatja, hogy olykor a techno egészen kísérleti határterületeire is szokott kirándulni. Itt azért a számok nagy része rendesebb, táncosabb darab, persze meglehetősen minimalista megközelítésben (ami egyébként nem zárja ki, hogy többször eljátsszon a poliritmusokkal). A NNULLZ kiadónál kijött album második felében akadnak azért elkalandozások az ambient felé; de itt van a többinél jóval sűrűbb Centrifuga, a látszólag különnemű részekből összeálló 20110311, a széttöredezett Beatzboks és a dubot és technót sajátosan összehozó Ramshackle Dub is. Aki eddig nem követte Synus0006 munkásságát, annak jó belépő a producer világába; aki pedig követte, nyilván úgysem hagyja ki. Facebook
Összeállítás: Rónai András
