Pornós nyögdécselés és klausztrofóbia. Jana Rush: Painful Enlightenment (lemezkritika)

A chicagói Jana Rush a város egyik legismertebb zenei stílusából, a footworkből indul ki, de azt új irányokba mozdítja el második  albumán. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Jana Rush tizenéves korában adta ki első számait („The Youngest Female DJ”  volt a címke az egyiken), aztán évtizedes szünet következett. Második albumát egy súlyos, depressziós időszak alatt írta. A keretet a footwork jellegzetes elemei adják: szinte követhetetlen, szinkópált ritmusok, izgága, pincemély basszusok, megvagdosott hangminták. Mellettük sokszor pornóból mintázott női nyögdécselés hallható, elég sok a jazz (finom és vérbő fajta is); vannak meglepő szintihangzások, elidegenítő vagy természetesnek ható zajok-zörejek; egyszer-egyszer a hiphop és a Chicago house is előkerül.

Mindez könnyűnek éppen nem mondható – én nem depressziót hallok benne, inkább klausztrofóbiát, mintha a hangok egy zárt térből próbálnának kiszabadulni, újra meg újra nekiütközve a korlátoknak. Ugyanakkor elképesztő zenei invenció van ebben a zenében, a korlátozott eszközkészletből újabb és újabb minták állnak össze. Ez a kreativitás segített Jana Rushnak önmaga elfogadásában, és ettől lesz végső soron felemelő ez a lemez. 

Előadó: Jana Rush

Cím: Painful Enlightenment

Kiadó: Planet Mu

Megjelenés: 2021. augusztus 14.

Műfaj: kísérleti footwork

Kulcsdal: Suicidal Ideation 

8/10

Rónai András