Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Szimler Bálint válaszol, aki a magyar filmrendezők közül a leginkább emlékeztet egy rocksztárra.
Szimler Bálint huszonkét éves volt, amikor berobbant az Itt vagyok című kisfilmjével, ami megnyerte a filmszemlét, kijutott a cannes-i filmfesztiválra, és amit egyetlen este alatt több mint ezer ember nézett meg egy pesti moziban. Itthon addig rövidfilm még nem szólt ekkorát (talán azóta sem), és ha nem is indított új korszakot a magyar filmművészetben, azért sikeresen lezárt egy régit. Szimler ezután állandó alkotótársával, (a későbbi Emmy-jelölt) Rév Marcell operatőrrel megújította a videoklip műfaját előbb a Kodály Method-projekttel, majd az egész estés Balaton Method filmmel.
A logikus következő lépés egy fikciós nagyjátékfilm lett volna, ám a sok éven át csiszolgatott Fülcsengés című filmtervét sajnálatosan elkaszálta a Filmintézet tavaly tavasszal. Rengeteg reklámot és videoklipet rendez (legutóbb Schoblocher Barbarát röptette Székesfehérvár fölött), dalszövegeket ír a Laiho zenekar számára, egy low budget játékfilmen dolgozik, tervez online műsort és nagy dokumentumfilmet is, illetve elképesztő részletességgel kidolgozott fotókat és videókat készít a barátaival az Instagramra.
Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?
Tinikorom egyik fontos jelenete, amikor a Ponyvaregényben Mia a Girl You'll Be A Woman Soonra táncol a nagyszobában - a majdnem végzetes drogozás előtti pillanatokban -, miközben Vincent a vécében próbálja meggyőzni magát, hogy nehogy megdugja a főnök feleségét. Tarantino adja magát ebben a játékban, de ez a jelenet szerintem kiemelkedő a belső építkezés és a számválasztás szempontjából is.
Aztán beugrott még az Attenberg című görög filmből egy megható jelenet, amikor a főszereplő lány beteszi a Be Bop Kid című számot édesapja kórházi ágya mellett (akivel ez a közös számuk), és csendes, visszafojtott táncolásba kezd, szinte a sírás helyett. A szám nem szomorú, épp ellenkezőleg, pörgős, vagány zene, de pont ettől nagyon jó választás erre a pillanatra.
De van a Fucking Amal című film is, bár az nem egy szám, de amikor Agnes szerelmi bánatában felteszi a Mozart Requiemjét, hogy igazán át tudja érezni a saját szomorúságát, azt is nagyon szeretem. Ezenkívül eszembe jutott még a Magnóliában a közös éneklés a Wise Up című dalra, illetve a Christiane F.-ből a Heroes, mert azt a számot imádom. De például a Csapd le csacsi! főcíme is örökre beégett az agyamba. Végtelenségig lehetne sorolni...
Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?
A reklámok miatt már rég elkezdtem gyűjteni zenéket, külön Spotify-listám van belőlük. Észrevettem, hogy eleve azokat a számokat szeretem meg igazán, amik szerintem jól működnének filmzeneként, vagy konkrétan kötődik hozzájuk vizuális élményem.
Van egy dal, amit évek óta a kedvenceim közé sorolok, és nem tudok megunni: ez Paolo Nutini Iron Sky című száma. Ehhez is tartozik egy nagyon izgalmas videó amúgy, de ezt nem amiatt kedveltem meg. A nemrégiben elutasított filmtervemben is szerettem volna használni ezt a dalt. Úgy éreztem, a dalszöveg nagyon jól reflektál a film történetére, és zeneileg is felemelő záróakkordja lehetett volna. Nem mellesleg van benne egy Chaplin-idézet is.
De magyar vonalon van például az Apeynek a Nothing At All című száma, amit imádok, és régóta keresem, hogy hol lehetne jól használni. Na, ezt például a videóklippel együtt szerettem meg igazán. És van egy Laiho nevű zenekar, amibe belekerültem dalszövegíróként, szerintem a legtöbb számuk simán működne filmzeneként.
Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?
Mostanában rápörögtem arra, hogy ismert számoknak a kevésbé ismert eredeti verzióját vagy egy egészen más típusú feldolgozását keresem meg. Ezek szerintem nagyon jól működhetnek filmzenének, mert a nézőben megvan a felismerés élménye, eleve van egy plusz emocionális töltet az eredeti dal miatt, és amikor rájön, honnan ismeri, saját felfedezésnek éli meg az új változatot. Van például egy Nirvana-szám, a Where Did You Sleep Last Night, ami eredetileg egy régi bluesénekesnek, Lead Belly-nek a dala. Végül is lehet imprózni hozzá valami jelenetet... próbáljuk meg.
Olvastam valahol, hogy aki a kommunizmus idején az osztrák határ felé akart átszökni nyugatra, az hátrálva sétált a határ felé, hogy ha véletlenül meglátják a határőrök, akkor úgy tűnjön, mintha jönne Ausztria felől. Ez a gondolat azóta nem hagy nyugodni, annyira fantasztikusan viccesnek találom.
Most, hogy újra aktuális a regnáló hatalom miatti menekülés az országból, lehetne a Lead Belly-számra egy olyan kis jelenetsort forgatni, hogy egy 30 év körüli férfi összepakol és elindul otthonról, semmit nem hagy maga után, készül elhagyni az országot. Amikor az utcára lép, látjuk, hogy rajta kívül mindenki más hátrafelé megy, az emberek, az autók, mintha megfordult volna a világ, csak ő sétál előre. Nem reagál a többiekre, természetesnek veszi, és a film is klasszikusan épül tovább. A képek alatt halljuk végig Lead Belly fájdalmasan érett hangját. A lassú tempójú számhoz képest gyors montázsban nézzük, ahogy a férfi egy autóút mellett stoppol, behúzódik egy tető alá az eső elől, mosakszik egy benzinkút vécéjében, alszik egy buszmegállóban stb. Utazik. Minden jelenetben hátrafelé haladnak a körülötte megjelenő emberek és autók. Aztán mikor megérkezik a határhoz, kiáll a zene, és egy pillanatra megtorpan. Lassan megfordul és óvatos léptekkel elkezd hátrafelé menni a határvonal felé. Mielőtt azonosulna a körülötte lévő kifordított világgal, kihátrál az országból.
kérdések: Varga Ferenc
headerfotó: Nemes-Jeles Veronika
