Cannes 2021: Durva amúgy - Titane

A Nyers című emberevős horrorral debütáló Julia Ducournau új filmjétől leesett a cannes-i közönség álla.

A Titane mindenekelőtt egy olyan film, amit úgy a legjobb megnézni, hogy semmit nem tud róla az ember. Minden elolvasott szó csak gyengíti az élményt. Viszont, ha van lehetőség rá, meg kell nézni azonnal.

Durva amúgy, - és ezt remélem, már tényleg nem olvassa senki - hogy Julia Ducournau rendezőnek (ő csinálta a Nyers című, kellemesen elborult emberevős horrort pár évvel ezelőtt) milyen hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy elborzassza a nézőt. Az hagyján, hogy ötpercenként felszisszensz valamin, de a mellettem ülő ember párszor már hangosan nyöszörgött a kíntól, eltakarta a szemét, és csúszott lefelé a székén.

Például, amikor - és pont az ilyeneket nem szabad elolvasni erről a filmről - a főszereplő csaj (Agathe Rousselle észbontó alakítása, amit ha nem díjaznak ma este, akkor nincs igazság) az indokoltnál jóval agresszívebben ráncigálja a fogaival egy másik lány (Garance Marillier, a kiscsaj a Nyersből) mellbimbópiercingjét, vagy amikor egy bárszék lábát belehelyezi egy földön fekvő fickó szájába, és jól rátehénkedik, hogy az ürge feje csak úgy reccsen. Aztán lehuppan a székre, hogy egy kicsit kifújja magát. Mert olyan fárasztó megölni valakit.

szerző: Varga Ferenc