Cannes2021: A lányom nélkül sehova - Stillwater

Némileg meglepő a sok formabontó művészfilm között egyszer csak belefutni egy hagyományos hollywoodi thrillerbe a cannes-i filmfesztiválon, de a Matt Dampon fémjelezte Stillwaterről hamar kiderül, hogy minden, csak nem hagyományos hollywoodi thriller.

Nagyon bizarr film, de valahogy mégis működik. A főszerepben Matt Damon, mint sasos válltetkós, kamionos sapkás, asztalnál imádkozós, kigyúrt fegyvertulajdonos, aki csak azért nem szavazott Donald Trumpra, mert büntetett előélete miatt nem szavazhatott. Szóval ez a fickó Marseille-be megy, mert a lánya ott ül börtönben már öt éve, és még négy év van hátra. A leszbikus szeretője meggyilkolásáért ítélték el a lányt (Abigail Breslin játssza, a család kicsi kincse 15 évvel később), ő ártatlannak vallja magát, és most fejlemények vannak az ügyben, de az ügyvédje nem hajlandó foglalkozni vele, ezért az apuka veszi kézbe a dolgokat - mindenféle nyelvtudás és helyismeret nélkül. Nem akar egy újabb csalódást okozni a lányának, ezért monomániás elhivatottsággal vágtat egyik nyomtól a másikig, és közben megismerkedik egy egyedülálló anyukával (Camille Cottin a Hívd az ügynökömet! című Netflix-sorozatból), egy színházi színésznővel (ahogy Matt Damon figurája kiejti a "theatre" szót, mintha akkor mondaná ki először életében, az egészen parádés). Feszült krimiből komótos családi drámába vált át itt a film, ahogy Damon figurája szép lassan egyre közelebb kerül ehhez a nőhöz és az ő kilencéves lányához (Lilou Siauvaud).

Egy időbe telik, még megszokjuk Damont ebben a szerepben. Eleinte egy redneck-karikatúrának tűnik, amit csinál, ami inkább lenne való egy Saturday Night Live-szkeccsbe, mint az Oscar-fődíjas Spotlight rendezőjének új filmjébe, de aztán minden egyes kimondott "ma'am"-mel és "sir"-rel egyre jobban belopja magát a szívünkbe ez a fickó, hogy aztán a végére már tényleg drukkoljunk neki, hogy ne legyen boldogtalan.

szerző: Varga Ferenc