Visszahozzák az életkedvünket - The Linda Lindas

Négy lány a könyvtárban. A legkisebb tízéves, a legidősebb tizenhat. Erősítők, pedálok, mikrofonok, punk attitűd. És egy videó, ami meghódította az internetet. Az idei év egyik legtisztább örömbombája a The Linda Lindas zenekar. Ismerkedjünk meg velük! Ez a cikk a Recorder magazin 85. számában megjelent írás bővített változata.

Május 21-én remegve várta az internet népe, hogy megérkezzen az idei év egyik berobbanó popfenoménja, az alig tizennyolc éves Olivia Rodrigo debütalbuma, ami azzal kecsegtetett, hogy az összes tiniérzelmet oda- és visszafelé meg lehet újra élni harmincon innen és túl. A sztár lemezmegjelenésének napján azonban egy még fiatalabb, kiskamaszokból álló formáció egy vírusvideónak köszönhetően meglepetésszerűen elorozta előle a dicsfényt (na jó, csak részben). Négy punklány, akik egy közkönyvtárból küldték el teli torokból melegebb éghajlatra a csak rombolni képes rasszista és szexista srácokat.

Egész pontosan egy konkrét srácot. A Racist, Sexist Boy című dal felvételén, amelyet egy Los Angeles-i könyvtárból még május elején streamelt, interjúval egybekötött koncertből emelt ki az Epitaph Records YouTube-csatornája, a The Linda Lindas tízéves dobosa, Mila elmeséli a háttérsztorit: egy fiú osztálytársa közvetlenül a pandémia előtt odament hozzá a suliban azzal, hogy az apukája szerint távol kéne tartania magát a kínaiaktól, majd amikor Mila azt felelte, hogy ő is kínai, a srác elhátrált tőle, és ezt az élményét dolgozta fel a szerzeményében. „Szóval ez róla szól, meg az összes többi rasszista, szexista fiúról a világban” – teszi hozzá a 13 éves Eloise, mielőtt a vagány, dinamikus punkdalban kiadnák a dühüket. („Arról szól, hogyan előzhetjük meg, hogy a rasszista, szexista gyerekekből rasszista, szexista felnőttek legyenek” – fogalmazták meg egy későbbi interjúban még pontosabban az üzenetet.)

A dal azonnal végigfutott a közösségi médián, és felfigyelt rá a zenei szaksajtó is, miután pedig egy napra rá kiderült, hogy a négy lány leszerződött az első lemezével az Epitaph-hoz, már a The Guardian és a Pitchfork interjúzott velük. A négy ázsiai- és latin-amerikai lány – a tízéves Mila és a 14 éves Lucia tesók, Eloise az unokatestvérük, a legidősebb, 16 éves Bela pedig egy közeli barátjuk – 2018-ban alapította meg a The Linda Lindast. Először a Dum Dum Girls egykori énekese, Kristin Kontrol hozta össze a három rokoni kapcsolatban lévő lányt egy közös, egyszeri fellépés erejéig.

A gyerekek viszont annyira élvezték a zenélést, hogy együtt maradtak, és rövidesen kiegészültek Belával – akkor még ő volt az egyetlen a csapatból, aki tudott a választott hangszerén játszani, a többiek klasszikus zongorán tanultak és énekeltek csak, először vettek kézbe gitárt, basszusgitárt vagy dobot. A DIY punk közeg viszont nem volt ismeretlen számukra: Eloise rengeteg punkbulin fordult meg apjával, az ázsiai és ázsiai-amerikai popkultúrára szakosodott Giant Robot magazin főszerkesztőjével, Mila és Lucia édesapja, Carlos de la Garza pedig Grammy-díjas hangmérnök-producer.

A megalakulás és az első koncertek után felpörögtek az események, 2019-ben már Alice Bag előzenekaraként játszottak, valamint a Hollywood Palladiumban léphettek fel a Bikini Kill előtt. 2020-ig még csak feldolgozásokat nyomtak (Kathleen Hannát is a Rebel Girl című Bikini Kill-dal coverjével nyerték meg maguknak), majd gyors egymásutánban két filmes felkérést kaptak: a The Claudia Kishi Club című Netflixes rövid dokumentumfilmhez, valamint az Amy Poehler által rendezett Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnakhoz szereztek egy-egy betétdalt.

Első önálló EP-jük tavaly decemberben jött ki saját kiadásban: négy pöpec garázspunk-riot grrrl szám, remek vokálharmóniákkal, váltásokkal, lendülettel és lelkesedéssel. A szövegek témái pedig megoszlanak a COVID-karantén okozta frusztrációk megéneklése és az egyik csapattag öntörvényű háziállatának szentelt ódák között.

Bár a csapat szokta játszani a Blue Hearts Linda Linda című számát, a zenekarnév egy fiktív együttestől származik: a 2005-ös, csodálatosan felemelő Linda Linda Linda című japán film négytagú gimis lányzenekara is ezt a feldolgozást adja elő a sulibulin a hosszas, vesződséges, de semmi mással fel nem cserélhető próbálások, együtt zenélések euforikus csúcspontjaként. 

A The Linda Lindas azonnali népszerűségét is ez magyarázza: a dalok alapból jók, az az öröm viszont még univerzálisabb, ami a videón önfeledten rockoló lányokat nézve fog el minket. Vissza- vagy meghozza az érzést, hogy nincs jobb dolog a világon, mint amit ők átélhetnek. Nincs annál nagyobb menőség, mint a pisszegős könyvtárban bezúzni a riffet és ordítva énekelni.

szöveg: Huszár András