Bár sose gondolt rá, hogy szólóalbumot készítsen, egy félbeszakadt Jazzékiel-turné után nála maradt szintetizátorból mégis egyenes út vezetett Jakab Péter egy hónap alatt egyedül megírt és felvett hétszámos lemezéhez. A Nem fontos személy egyszerre személyes hangvételű sadcore lemez és Jazzékiel-spinoff a zenekar frontemberének hálószobájából. Premier!
Egy hónap alatt szaladt ki Jakab Péterből, a Jazzékiel frontemberéből Nem fontos személy című, egyedül megírt és feljátszott lemeze, amelyen saját meghatározása szerint hét "búvalbaszott” dal – hat saját és egy Felső Tízezer-feldolgozás – hallható. A budapesti indie label Klinik által gondozott album tulajdonképpen egy Jazzékiel-spinoff, és nemcsak Jakab személye miatt: hangulatában és hangzásában is az anyazenekar utolsó lemezeit idézi (például a Recorder stábja által a tavalyi év legjobb magyar lemezei közé beválogatott Szép napokat), a felvételeken domináns hangszerként jelennek meg a zongora mellett a szintetizátorszőnyegek, és a dalszövegek is nagyon személyesek, akárcsak a Jazzékielben. Ezért Jakab korábban soha nem is gondolt arra, hogy szólólemezt készítsen, ahogy fogalmazott, „egyszerűen nem volt rá szükség”.
Ahhoz, hogy mégis megszülessen egy ilyen anyag, a kezdőlöketet egy félbeszakadt Jazzékiel-turné adta meg, amely után nála maradt Czitrom Ádám gitáros szintetizátora, és mielőtt visszaadta volna, gyorsan felvette vele a Felső Tízezer zenekar Nagymaros 2030 című dalának feldolgozását. Ezen felbuzdulva aztán ismét elővett néhány olyan hangszert, amelyekhez évek óta nem nyúlt. Jakab Péter a továbbiakról így vall: „A Felső Tízezer-feldolgozás »összehobbizása« után gondoltam, hogy készítek egy B oldalt is a dalnak. Ezután a srácok a Klinikből rádumáltak, hogy nem is olyan szar, adjuk ki. Aztán hirtelen meglódult, kiszaladt hat dalkezdemény azonnal. Egy hónapot adtam magamnak rá az ünnepek környékén. Nem karanténlemez, már a kifejezéstől kivagyok; ez a cucc akkor is megszületett volna, ha nincs a pandémia. A lemezeink meg amúgy is búvalbaszottak, elég csak a Szép napokra gondolni. A szólóalbum, mármint az a fajta, amikor egy zenekar frontembere önálló lemezzel jelentkezik és nagy komolysággal elmondja, hogy »most akkor ez a legszemélyesebb, soha ennyire nem nyíltam még meg és ez az igazi arcom blablabla«, mindig vegyes érzelmeket keltett bennem – eltekintve egy-két kivételtől. Az, hogy most mégis lett ez, az tehát a véletlen műve.”
A SZÉP NAPOK LEMEZRŐL ITT ÍRTUNK BŐVEBBEN
A lo-fi körülmények között rögzített lemezen minden hangszeren (zongora, szintetizátorok, gitárok, basszusgitár, dobok) az énekes játszik, a keverést is maga végezte, mindössze a masztering dicséri külső kéz, Mazckó Róbert (LA Gardens Studio) munkáját. A Nem fontos személy néhány nap múlva az összes ismert streamingszolgáltató kínálatában is elérhető lesz. Lemezbemutatóra természetesen csak a járványügyi enyhítések után kerülhet majd sor. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, Jakab Péter úgy fogalmazott: „Nem tervezem a folytatást, de lehet még bármi.”
Hallgassuk is meg tehát Jakab Péter első (de remélhetőleg, bár ki tudja, nem utolsó) szólólemezét, íme a Nem fontos személy, utána pedig az alkotó egyesével is kommentálja a lemezen szereplő dalokat:
Te vagy az ellenség bennem
Ez volt az első dal, amit erre az anyagra tudatosan írtam. A zongorázáson talán érződik (és talán az egész lemez zongoratémáin tetten érhető), hogy ez bizony egy kis tisztelgés Áron [Hegyi Áron, a Jazzékiel zeneszerzője és billentyűse] előtt. Együtt szocializálódtunk és ért bennünket sok hatás az elmúlt 20 évben zeneileg, nem tudom elengedni nyilván, hogy a zongora a kedvenc hangszerem nekem is, és ezek a tónusok, amik jól esnek a fülemnek. Egyébként őt kérdeztem meg először, hogy szerinte vállalható-e ez egyáltalán. Nyilván technikailag botrányos a játék, meg hát nem is szól túl jól, hiszen lo-fi eszközökkel, a hálónkban, gyakorlatilag az ágyunk végében rögzítettem az egészet: szintit, zongorát, gitárt, basszust, gépdobot, éneket. Zongora amúgy véletlenül volt itthon: Prieger Zsolt felkért egy közreműködésre és amiatt bíbelődtem egy hangszeren, amint az Anton Vezuvos Sztív adott kölcsön. Dögnehéz.
Ki a ligetbe
Kicsit talán a Szép napok Jazzékiel-lemez Kés a víz alattcímű dalának kistestvére. A gitártéma mondjuk csalás: ez az üveghangozás már régóta a fejemben motoszkált. Kicsit tufa, a végén pedig kifejezetten ostoba diszkós lesz. Szeretem, szerintem vicces. Kocogós dal, a szövege is erre utal.
Nem fontos személy
Ez a dal nem rólam szól, talán csak nyomokban. Volt egy kis félreértés, mert sokan azt hitték, hogy a Nem fontos személy amolyan művésznév lesz. Nos, nem. Ez csak ennek a dalnak a címe, amit én legjobban szeretek erről a lemezről. Szerintem valahol ez is humoros, meg persze azért szomorú is. Itt kell amúgy lelepleznem magam: a lemez lassúságát gyakran az adja (azon túl, hogy imádom a lassú dalokat), hogy milyen sebességgel tudom áthajtogatni az ujjaimat egy-egy akkordváltáskor a zongorán. Ez 80-95 BPM maximális sebesség között mozog, amikor is az agyam és a kezem megközelítőleg zavarmentesen együttműködik. Amúgy kis kulisszatitok: készül hozzá klip! Szabó Áron rendezi, Kósa Péter az operatőr. Dreamteam.
Neked tényleg mindegy
A lemezen van egy pár hangzásbeli vázlat, tanulmányféleség, amit a későbbiekben szeretnék rendesen kidolgozni a Jazzékielben. Ez a dal is ilyen. A dalszöveg lemondós, elengedős és valahol picit humoros is. Nyilván az egész lemez, mivel egy hónap alatt íródott, szövegileg is nagyon egy merítés. De persze ettől függetlenül ez nem egy konceptalbum.
SZUBJEKTÍV-SZELEKTÍV KRÓNIKA: A JAZZÉKIEL ÖSSZEFOGLALJA ELSŐ 15 ÉVÉT
Skit
Csak egy kis átkötő. Oda is csaphattam volna az előző dal végéhez, de inkább különálló trackként pakoltam fel. Kicsit jazzes, nem igazán tudtam kibontani és ez lett kész legutoljára, szóval nem is akartam érlelgetni tovább. Ez amúgy a lemez egészére igaz: mivel nagyjából a dalok gerince egy hét alatt lett a nulláról felhúzva, a többi idő pedig kevergetéssel, javítgatással, kiegészítő hangszerek felvételével ment el. Jelentősen több időt nem akartam belerakni, jelezvén, hogy ez nem annyira komoly dolog azért. Jelenlegi korlátaimat már azzal szétfeszítettem, hogy minden hangszert próbálok megszólaltatni nulla előképzettség nélkül.
Mindig üres a lépcsőház
Ezen sokáig agyaltam, hogy rákerüljön-e. A többi dal visszafogottságához képest, ha lehet ilyet mondani, kifejezetten harsány és a refrén akkordváltásai talán közhelyesebbek a többinél (is). De ez tipikus példája annak, amikor „jóra hallgat” egy szerző egy dalt. A végén az akusztikus gitáros lezárás azért megmutatja, hogy nem lesz belőlem már Al Di Meola.
Nagymaros 2030
Amikor tavaly kijött a Felső Tízezer új lemeze, a Nagymaros eléggé beragadt. Rá is írtam Sallai Lacira [Sallai László, a Felső Tízezer énekes-gitárosa], ebből pedig az lett, hogy elkezdtünk szervezni egy közös Jazzékiel–Tízezer turnét, ami aztán egy állomást élt meg, mielőtt keresztülhúzta volna a Covid. Az utolsó őszi koncertünk után nálam maradt Ádám (Czitrom Ádám, a Jazzékiel gitárosa) szintije: a polcomon állt majdnem két hónapot és mielőtt visszaadtam volna, gyorsan felvettem vele ezt a feldolgozást, kizárólag hobbiból: legyen valami értelme, hogy ennyi ideig einstandoltam a hangszert. Szóval végül is ez lett a kiindulópontja az önmegvalósításnak.
fotók: Bitay Andrea
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.