Az év, amikor számítógépet kiáltottunk

Mi a közös Prokofjev Péter és a farkasában és a TLC-féle No Scrubsban? Már azon túl, hogy manapság egyiket sem könnyű elkapni a rádióban. A válaszhoz vissza kell tekernünk húsz évet, illetve egy kicsit annál is többet. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2000-ben.

Mindenki tudja, miért nem szabad farkast kiáltani. Mert amikor majd tényleg ott a toportyán, akkor már senki nem veszi komolyan. Ugyanilyen híre van a kilencvenes évek végét meghatározó Y2K-pániknak. Az egész világ attól tartott, hogy a programozói takarékosságból két karakterben tárolt évszámok (azaz 1998 helyett például 98) miatt a dátumfordulón a gépek nem fogják tudni, hogy 2000 van-e, vagy 1900. Több olyan terület van, ahol egy ilyen százéves baki problémát okozhat, kezdve például a banki kamatszámítással.

2000. január 1-jén mindenki másnaposan és megnyugodva nézhetett azonban ki az ablakon, konstatálva, hogy nem potyognak repülőgépek az égből. Egy évre rá, 2001. szeptember 11-e után aztán az emberek leszoktak a leeső gépekkel való viccelődésről, de az egy másik cikk témája lehetne. Az évek során pedig kialakult egy olyan vélekedés, hogy az Y2K vaklárma volt, hiszen semmi nem történt. A valóság egyszerűbb és drámaibb is. Az informatikai ipar nagy dicsősége volt, hogy emberórát és dollárt nem kímélve sikerült minden fontos szoftvert átírni. Pár mókás hiba maradt, történt egy-két emberéletet is követelő baleset, de nem lett vége a világnak.

Van az Y2K-nak egy jellegzetes esztétikája. Nézd meg a TLC No Scrubs című 1999-es slágerének a klipjét, az első perctől az utolsóig ez hatja át! Halszemoptikával felvett, fúziós erőművek belsejét idéző terek, lakkbőrre hajazó gyanúsan műanyag ruhák, divatosított oldalzsebes városi túlélőnadrág. Ezüst, fekete, neonszínek. Még béna, de akkor futurisztikusnak ható 3D-s tárgyakat is sikerült belekomponálni a térbe. Az Y2K-esztétika majdnem minden fontos jegye felvonul a klipben. 

Akkor talán fel sem tűnt, de ez a look uralt mindent. Az Apple legendás áttetsző, színes „vécédeszka” iBookjai és a hasonlóképpen színes iMac asztali gépek is ezt a világot idézik meg. A Volkswagen által feltámasztott új bogárhátú, a New Beetle vagy a Ford 1996-tól gyártott nagyon kerek Ka kisautója is ilyesmi. De a stílus legnagyobb képviselője egy telefongyártó, a Sony Ericsson volt. Nemcsak az ezüst-neon készülékek, hanem a bemutatásukra terveztetett pavilonok is az Y2K efemer palotái voltak. 

Mára vagy a szemétdombra vagy a lomos szekrények aljára került minden, ami az Y2K jegyében született. Az eBayen lehet vadászni mókás önsegítő könyveket, amelyek számítógéppel még csak nem is dolgozó kisvállalkozókat és háztartásbelieket tanítanak meg, hogyan tegyék Y2K-állóvá az életüket. A Sony Ericsson mobilok, neonszín discmanek és minidisclejátszók a fiók alján csörögnek, ha megvannak még. És ugyan a Heron Preston folyamatosan dolgozik a munkavédelmi ruhák divatba emelésén, egy Beta melósnadrág nem számít menő viseletnek, bármennyire jó is amúgy.

Marad tehát a popkultúra. A zavarosban halászó Ralph Fiennest kell nézni a Kathryn Bigelow-féle Strange Days - A halál napjában. Vagy persze a kódtörő delfint a minden hibája ellenére is szerethető Johnny Mnemonicban. Ez maradt nekünk.

szerző: Szedlák Ádám