Remixlemezpremier! Platon Karataev: Atoms Reimagined

A Platon Karataev nagyot dobott második, Atoms című lemezével, az idén júniusban megjelent, egzisztenciálisan bolyongó dalgyűjteményt mi is nagyon szerettük, a nyomtatott Recorder magazin októberi számában címlapinterjút is készítettünk a srácokkal, amit hamarosan online is olvashattok, október 10-én, szombaton pedig az Akvárium NagyHalljában koncertezik a zenekar. Ha pedig mindez nem lenne elég a jóból, a Recorderen hallható először az a remixlemez, amelyen nyolc előadó gondolja újra az idei nagylemez számait. Premier!

Az Atoms Reimagined című kiadványon hét dal újracsomagolt verziója szerepel, az Apheliont és a Bitter Stepst két remixelő is kezelésbe vette. Az újraalkotók névsorában megtaláljuk a Platon Karataev két tagját, Cz. K. Sebőt és Sallai Lacit, két dalt is feldolgozott a magyarradarunkra nemrég felkerült Zsüd, felbukkan a Magashegyi Undergroundból és a Kaukázusból ismert Fodor Máriusz Superflake néven, Ferko, aki remixelte már korábban a The Anahit és a Törzs dalait is, Nagy Bence producer, aki régebben Belle Belle projektjében alkotott, valamint Ben Leavez experimentális IDM producer. Végül, de véletlenül sem utolsó sorban, egy nemzetközi nevet is sikerült megcsípni a projekthez: James McAlister nem más, mint Sufjan Stevens turnédobosa, aki a legújabb, The Ascension albumon is közreműködött, valamint a Planetarium című kollab-lemez négyesfogatának tagja Stevens, Bryce Dessner és Nico Muhly mellett.

"Zsüd keresett meg minket először egy remix ötlettel, amitől nagyon lelkesek lettünk, így elgondolkoztunk azon, hogy érdekes lenne bővíteni a kört és egy lemezt csinálni ebből, végül egyik előadó jött a másik után, és itt vagyunk. Nagyon jó látni a daloknak egy másik arcát is, örülünk, hogy ez megvalósult, lehet rendszert is csinálunk belőle mostantól" - mesélte a Platon Karataev egyik alapítója, Balla Gergely a Recordernek.

CZ. K. SEBŐ ITT AJÁNLJA HÓ MÁRTON LEGÚJABB LEMEZÉT PROFÜL ROVATUNKBAN

még egyszer tehát, a Platon Karataev október 10-én koncertezik az Akváriumban a Mayberian Sanskülottsszal, Facebook-eseményoldal

most hallgassuk is meg rögtön az Atoms Reimagined remixlemezt, utána pedig a közreműködők mesélnek a saját remixeiről:

James McAlister

Az Aphelion egyből kitűnt nekem a lemezről. A dal érzése és hangulata nagyon megfogott, alig vártam, hogy az éneket egy experimentális alappal támasszam alá. A szám hidegsége és titokzatossága a Naprendszer egy távoli pontjára emlékeztetett, ez volt a kiindulási pontom.

Superflake

2018-ban egy Analog Balaton/Platon Karataev koncertre tévedtem be, és meglepett, hogy mennyire zseniális zenekar mindkettő élőben. Mikor pár évvel később Czeglédi Szasza megkeresett, hogy lenne-e kedvem egy Superflake remixet készíteni az egyik Platon dalból, akkor rohadtul örültem, mert éreztem egy közös metszetet a szállós énektémáik és a sötét elektronika között. A Wolf Throats monotonitása egyből megragadott, becsavartam az MS20-at egy maxra állított torzítóba, és kész is volt a beindulás lead témája. Nagyon élveztem a melót, simán lehet, hogy jövőre jön még pár meglepetés egy közös projektből.

Ferko

Ebben a remixben az a különleges, hogy az első olyan dalom, ahol nem játszottam fel egy hangot sem, minden dallam az eredeti dalból, egy szál gitárból és a vokálból van összeollózva igen masszív hangminta manipuláció útján, mely által pontosan ugyanazt a dalt hallhatjuk teljesen más köntösben. Ez volt számomra a legizgibb a konceptben. Megváltoztatva a vokál helyét és ritmusát a kísérethez képest, teljesen új üzenet fogalmazódik meg. Nem egyből robban be, mint az eredeti felvételen, ahol az ének a sor eleji kezdő motívum, hanem szinte megvárakoztatva a hallgatót érkezik meg, még hozzá azokkal a sorokkal, ahol léptekről van szó, mely haladást sejtet, előrelépést. Ezzel nagyon jól együtt tud rezonálni a technoid alap, melynek több részlete lépés hangokból lett megalkotva, csak hogy még inkább az üzenetre tereljem a figyelmet. Végül a szöveg arra a következtetésre jut, hogy minden harc, melyet kihagytunk a múltban ott hagyja rajtunk sebeit. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy generációnkra jellemzően már azt is bánjuk, ami meg sem történt, végtelenül magyar és 2020, teljes mértékben átérzem. Ezért is döntöttem úgy, hogy a dal vége nyitva marad, mint egy lezáratlan történet. Nincs haladás, nincs előrelépés, nincs beteljesülés. Sajnálom. Nagyon izgi volt az alkotás folyamata, örülök, hogy rajta lehetek a lemezen.

Zsüd

Az Aphelion esetében egy puritán, de mégis komplex hangzásvilágra törekedtem, hogy lecsupaszítva még inkább előtérbe kerüljön a dal fő üzenete: a megfagyott űrben, nap- és hitrendszerben való hideg lebegés. A vokál sávokon kívül szerettem volna, ha halványan az eredeti gitár is visszaköszön néhol, a kedvencem azonban az a háttértextúra, amit Gergő és Sebő hangjából készítettem. Emellett nem bírtam ki, hogy ne énekeljek bele én is egy picit, de úgy érzem, hogy összességében egy nagyon kerek újramesélése lett a történetnek. Az a belső harc és vívódás, amit a Psalmus mondanivalója a zászlójára tűzött, úgy éreztem, hogy megérdemel egy árnyalattal sötétebb ábrázolást is, ezért ebben a dalban kicsit jobban kieresztettem a gyeplőt a szintik és a vokálprocesszing tekintetében. Azt gondolom, hogy a Platon Karataev-nek ugyanolyan fontos eleme a gitár, mint maga az ének, ezért itt is szerettem volna visszaemelni az eredeti gitársávokból egy keveset, hogy kapcsolódjon az eredetihez. Elképesztően imádtam dolgozni mindkettőn, ha jól emlékszem, három ebédemet is masszívan odaégettem, mert visszafeledkeztem a dalokba.

Czakó-Kuraly Sebestyén/capsule boy

Nekem volt egy időszakom - elég nehéz ezt felvállalnom -, amikor rengeteg igazán nyálas indie remixet hallgattam. Miután belefulladtam ezeknek a giccstengerébe, elkezdtem keresgélni igényes elektronikus feldolgozásokat, olyan dalokból, amiket szeretek. Sajnos én úgy látom, hogy nagyon szűk a merítés ebben a stílusban. Számomra egy kisebb álom válik valóra ezzel a lemezzel. Nagyon örülök, hogy olyan előadók készítettek remixeket a dalainkból, akikre felnézek és akiket szívesen hallgattam mindig.

A Disguise nagyon hosszú ideje közel áll a szívemhez. Ugye az Atoms-on szereplő verzió is már egy remake-je a régi egyszálgitáros Cz.K. Sebő dalnak. Onnantól, hogy a Platon-os alap gitártémát kitaláltam, bennem volt, hogy ezt valami szép arpeggio-s szintivel kéne hozni. Mivel az elmúlt fél évben - éppen Csontos Bencétől (Ben Leavez) - tanultam, illetve jobban elmerültem az elektronikában, úgy döntöttem, hogy csinálok én is egy remixet. Szép kis meta kezdése lehet ez egy új sideproject-emnek.

Ben Leavez

“A természet visszaveszi az emberiségtől a Földet, és te vagy az utolsó élő ember a bolygón, aki egy felhőkarcoló tetején végignézheti ahogy az óceánok beborítanak mindent." Ez a fantáziakép vezetett végig a Wide Eyes c. dal feldolgozása során. Számomra nincs szebb zenei irányzat mint amikor az indie és az elektronika találkozik. Ezért is örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben.

Laci

Az utóbbi időben szoktam néha azt játszani itthon unalmas perceimben, hogy egy-egy dalhoz csinálok alternatív akkordkíséreteket. Az egyik kedvencem a Sloop John B., és nagyon tetszik, ahogy a különböző változatok teljesen más arcát mutatják meg az eredeti dallamnak. Ez a játék adta az alapötletet a Bitter Steps-átdolgozáshoz is, ami tulajdonképpen nem is egy remix, hanem inkább egy alternatív hangszerelés: megtartottam az eredeti dalszerkezetet, ezzel a zongorás kísérettel pedig egy megnyugvó, csendes formát akartam adni ennek a számnak.

borítókép: Dobos Emőke

Platon Karataev a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.