Egyetlen dal, negyven percben. The Microphones: Microphones In 2020 (lemezkritika)

Tizenhét év után tért vissza új lemezzel Phil Elverum a The Microphones alteregó alatt, az énekes-gitáros-dalszerző 2003 óta Mount Eerie projektjével adott ki több tucat lemezt. Jó ötlet volt visszanyúlni 2020-ban régi önmagához? Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.

Előadó: The Microphones

Cím: Microphones In 2020

Kiadó: P.W. Elverum & Sun, Ltd.

Megjelenés: 2020. augusztus 7.

Stílus: experimentális folk-rock

Kulcsdal: Microphones In 2020

Phil Elverum különlegessége mindig abban állt, hogy Karl Ove Knausgårdhoz hasonlóan úgy képes eljuttatni a hallgatót a transzcendentálisba, hogy nem tesz mást, csak dokumentál mindent, a legapróbb részletekig – hogy aztán a hiperszemélyes sorok között összeálljon valami univerzális. Ez ebben az esetben az emberi élet végessége/jelentéktelensége, valamint a természet sztoikus grandiozitása közötti ellentét, és persze a nosztalgia hiábavalósága. Azonban hiába próbálja meg demisztifikálni a The Microphones név alatt megjelent lemezeit, amint elindulnának az azokra jellemző hipnotikus akusztikus gitárloopok, lehetetlen nem visszaemlékezni arra, amikor először szembesültünk a The Glow Pt. 2. világteremtő erejével. A mindössze egyetlen, negyvenperces dalból álló idei lemez azonban úgy kapcsolódik hozzá, mint a Twin Peaks harmadik évada az első kettőhöz. Időnként szentimentálisan, sokszor kritikusan, de mindenképp az azóta eltelt évek perspektíváján keresztül, máshová helyezve a fókuszt. Ahogy azt tényleg csak Elverum tudja.

9.0/10

Kollár Bálint