EP- és klippremier! 4Bards: Alíz

Tavaly áprilisban mutatkozott be a Recorderen a négytagú, eklektikus rock'n'rollt játszó 4Bards zenekar, első EP-jük még 2018-ban jelent meg, első klipjük pedig 2019 februárjában. Most kapásból egyszerre érkezik az új, három számos EP, valamint egy új videó is. Premier!

A 4Bards elmesélte nekünk, hogy első EP-jük, a Debő galambot lőtt felvételei alatt sokat tanultak a dalszerzésről, plusz azóta még le is érettségiztek és egyetemre mentek. "2018 őszén, még az első kislemez bemutató koncertjén 6-7 új számmal nyitottunk, amiket erősebbnek éreztünk az akkor kiadott daloknál. Ez zavart minket, úgyhogy elhatároztuk, hogy a következő anyagnál figyelni fogunk arra, hogy az minél hűebben tükrözze azt, hogy hol tartunk dalszerzésben és élő megszólalásban. Éppen ezért az Alíz három daláért cserébe félreraktuk az összes eddigi dalunkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a közönségünk által ismert, első és második kislemez közé rekedt dalokat kidobtuk, csupán azt, hogy most nem agyonjátszott dalokat dokumentáltunk, hanem – ahogy az Állj! esetében látni fogjuk – számunkra is friss, alakuló számokat vettünk fel. Ha úgy tetszik, utolértük magunkat, ám ehhez át kellet lépni néhány lépcsőfokot."

A zenekar tagjai külön-külön is kommentálták a kiadvány dalait. Először hallgassuk is meg őket, aztán jöhetnek a beszámolók, és közben az Állj remek (majdnem)-egysnittes klipjét is megnézhetjük, ahol elszabadulnak a vágyak!

Alíz

A címadó és egyben nyitó dal. Alízzal 2018 nyarán találkoztam, miután én, aki az egyszerűség kedvéért és a félreértések elkerülése végett magamra veszem ama bizonyos lírai én szerepét, először szakítottam az első barátnőmmel. 

Az első szakítást féléves intermezzo után nyomatékosította a második. Ebben az intermezzóban találkoztam Alízzal, aki egyből átlátott rajtam. Alíznak majd’ egy hónapig udvaroltam, habár a dal csupán az első estét beszéli el, mert ő már akkor tudta, miként alakulnak majd a dolgok, ilyen értelemben tehát érthető a későbbi események nagyvonalú elhallgatása, ám a rajongók bulvár érdeklődését kielégítendő, ide idézek egy beszélgetést. 

Alíz egy alkalommal, a dalba foglalt este után, jó elhelyezkedésű tetőteraszán, fejét ölembe hajtva, a lemenő nap vérző tüzétől lángoló arccal elmesélte, hogy egyik barátnőjéről milyen gyönyörű dalt írt a baráti zenekar. Nem emlékszem se a barátnő, se a zenekar nevére, de miután meghallgattuk a dalt, egyből arra gondoltam, hogy nem tudok ilyen szépet írni. Mégis azt mondtam, hogy róla én szebbet írok. Lassan építkező, akusztikus gitárok dominálta dal volt; egyszerű, de költői szöveggel, mint a Wish You Were Here vagy az Angie. Minden tekintetben ellentéte annak, amit később én írtam. Ezt azzal magyaráztam magamnak, hogy megváltozott a helyzet. Ott a naplementében az a dal volt igaz, itt, félúton a ,,te”-hez való visszatérésem során, vagy ahogy innen látszik az az itt: az első és második szakítás között meg ez a dal az igaz.

Alízzal egyelőre csak én találkoztam a zenekarból.

- Mátó Zsombor gitáros-énekes

Állj!

Talán a legfontosabb mondanivalóm a dalról, hogy mennyire szeretjük játszani színpadon. Mint általában az én dalaimat, ezt is hosszadalmas küzdelem előzte meg, hiszen - már megint - valami teljesen újba vágtunk bele. De amikor végre összeállt, kedvenceink egyike lett. 

A csúcsdísz, a brácsa (Szűcs Boglárka játéka) már a stúdiózás alatt került heves megvitatásra, de egy jól sikerült demófelvétel, egy fagyi-kávé a solymári benzinkúton és Bex szakértelme ezt is célba vitte. Apropó Bex: köszi Bex!

- Frank Tamás billentyűs

Orfű

Egyszálgitáros dalként évek óta játszom erre-arra. Az egyszálgitáros dallal azért kell vigyázni, mert ha nem sikerül rögtön az első próbán összerakni a zenekaros változatot, akkor könnyen gondolhatjuk, hogy ez nem is jó dal vagy, hogy egyszálgitárral erősebb. Mi is ilyesmiket gondoltunk, amikor másfél éve, először vittem le mutatóba a fiúknak. Volt egy elképzelésem a hangzásról, de nem adta magát a dal. Örülök, hogy előkerült a fiókból, és hogy ezúttal meg is adta magát az egész zenekarnak.

- Zsombor

4Bards a Facebookon

fotó: Elek Aladár

borító: Varga Lilla

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.