Lemezpremier! Smokefish: Krautfish

Két éve mutattuk be a Quimby dobosa, Gerdesits Ferenc, és Marlboro Man-beli zenésztársa, Selmeci Péter közös projektjét, a SmokeFisht, melynek bemutatkozó lemeze igazi progrock-csemege volt. A formáció most újabb, kétszámos lemezzel rukkolt elő, ami krautosabb, elektronikusabb, még sűrűbb és kísérletezőbb anyag lett.

A 2018-as, Sztrugackij-testvérek sci-fijén alapuló The Doomed City konceptlemez után Selmeci "Basstard" Péter tavaly májusban jelentette meg szólóanyagát, az ElektrikFish TranSpace című albumot, ami főhajtás az elektronikus zene úttörői előtt a Kraftwerk-től Vangelisig, a Tangerine Dream-től Jean-Michel Jarre és Mike Oldfield zenei világáig. Ez idő alatt a SmokeFish duó másik fele agyalni kezdett egy kraut-osabb, elborultabb anyagon, "ahol elszabadulnak a zajok és a ritmusok", fogalmaz Gerdesits, aki beszerzett még egy Theremint is (az EWR nevű magyar pedálkészítő és -fejlesztő mester saját gyártmánya).

A Krautfish koncepciójának születéséről így mesélt nekünk: "Azt hiszem, hogy nincs ember jelenleg az országban, aki nálam több krautrock-ot hallgatna - ha valaki mégis úgy érzi, hogy ő igen, akkor kérjük, hogy keressen meg minket a SmokeFish Facebook-oldalán, nagy szeretettel várjuk - és számomra ez a műfaj a teljes alkotói szabadságról szól, akár a fájdalomküszöböt elérő zajokról és monotóniáról, ezért ki akartam tágítani ritmusképleteket az elektronikus zenére sajnos egyáltalán nem jellemző páratlan ritmusok irányába. Legalábbis mi még nem hallottunk olyat ebben a műfajban, hogy 9/8, 7/4, 5/4 vagy akár 7/8-os ritmizálás előfordulna a dalokban. Tehát a gyagya 4/4-es pumpálást ne is keresse senki ezen a lemezen, azt annyian csinálják, hogy mi egyáltalán nem akartunk ilyen "csontig rágott" dolgokkal foglalkozni, kifejezetten arra törekedtünk, hogy másoktól teljesen eltérő dolgokat alkossunk, és azt hiszem, ez sikerült is. Ahogy Basstard fogalmazott: olyan ez, mint egy utazás, ahol sosem látott tájakon, teljesen kiszámíthatatlan helyzetekben találja magát az utazó."

Az ihletős forrásokról, hangszerelésről: "Krautrock-ra gondoltam tehát, de nem a Cluster vagy Harmonia-féle ambientes dolgokra, hanem mondjuk a Guru Guru vagy a Gila elmebajára, esetleg Roedelius vagy Irmin Schmidt (a Can egykori billentyűse) késői dolgaira és csakis elektronikus, szintetikus formában. Moog-ot, Vcs30-at és egyéb "klasszikus" hangszereket használtunk, és csupa régi, vintage dobgépet (Farfisa, Micro Pop, Gotron, TR-808, CR-78) a lágyabb, kevésbé agresszív hangzásuk miatt, mivel a ritmusok annyira dominánsak, hogy egy erőszakosabb dobhanggal nagyon leuralták volna a zenét, és büszkén jelenthetjük a trapes arcoknak, hogy a TR-808-ból igenis lehet normális hangzást kihozni, csak dolgozni kell rajta. Persze nagy szerepe van az albumon a Theremin-nek, a pszichedelikus effekteknek, valamint a végtelen, alkotó fantáziának és gátlástalanságnak."

A lemezen itt-ott emberi hangok is megszólalnak, ezeknél nem maga a szöveg tartalma, hanem inkább az összhatás számított. "A német szöveg egy izgalmas recept, amit egy német hangmérnök-producer-zenész barátunk, Bernard Hahn ad elő valódi nyugatnémet kiejtéssel, ezzel mi meg sem próbálkoztunk. A magyar szövegek pedig a káosz hatását keltik, mintha egy pokoli helyzetbe kerülne a hallgató, ezzel a céllal íródtak és családi körből kaptunk segítséget a tömeghatás eléréséhez. Tulajdonképpen mind a tizenhét megszólalás lehetne egy-egy novella kiindulópontja, és még, ha érdekes is lenne önmagában, a tömegben teljesen elvész és zavarossá válik. Vajon honnan olyan ismerős ez a jelenség?"

jöjjön tehát az album, amihez tartozik egy kísérleti film is, a SmokeFish szerint ezzel együtt lesz teljes értékű az anyag; a szürreális-szimbolikus alkotás Gerdesits Ferenc legidősebb fia, Gerdesits Pál munkája, lássuk:

SmokeFish a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.