A magyar indie rock-stoner-grunge szcéna meghatározó formációja, a DLRM legutóbbi albumát 2019 elején hozta ki, és már tervben van a harmadik nagylemez, melynek legújabb előfutáraként egy magyar nyelvű dalt hallhatunk most, először a Recorderen. Premier!
A DLRM még 2017-ben nálunk mutatta be debütáló albumát, a Cheeky Piget, később nagyszabású európai turnéjuk szervezéséről is meséltek nekünk. 2019 januárjában jelent meg a Suckerpunch LP, októberben már a készülő harmadik sorlemezről prezentáltunk egy klipdalt, a negyedik Klipszemlén pedig különdíjas lett a csapat, aminek kapcsán a csapat frontembere mesélt nekünk a mögöttük álló sűrű időszakról.
A legújabb magyar nyelvű dal, az Eukaliptusz megszületéséről szintén Szabó Márton fogalmazott meg néhány gondolatot: "A dal alaptémája, a riff, ami végigmegy az egészen, tavaly nyáron született, amikor egy tetováló haverommal lementünk egy laza hétre Rovinjba hesszelni. Esténként én utcazenéltem, ő pedig mellettem ült és festegetett mindenféle tárgyra, amiket éppen találtunk: kidobott pizzásdobozokra, fadarabokra vagy éppen ami a kezünk ügyében volt. Kint ültünk a főtéren, követgettük egymás vibejait, termelői vöröseket iszogattunk, festékkel és zenével fejtegettük az életet, és akik arra jártak, néha bedobtak egy kis pénzt a gitártokba vagy megvettek egy képet. Az egész estés szettek után a körénk gyűlt arcokkal hajnalig vedeltünk meg táncoltunk a kikötőben, aztán leraktuk magunkat aludni a tengerparton és másnap ugyanez. Gyönyörű világ volt, két lépéssel jártunk a föld felett.
Aztán körülbelül fél évig elő sem vettem ezt a témát, majd valamikor decemberben véletlen ráakadtam a hangjegyzeteim között. 8 perces a felvétel, amin csak az alaptémát játszom, és olyan mondatokat mondok rá prózaszerűen, amik akkor éppen eszembe jutottak. Az aláfestést a kikötői sirályok, köveknek csapódó hullámok és az utcazaj adják. És bumm: a nyomasztó melankolikus decemberből egyből visszacsöppentem az etalon életérzésbe. Miközben a felvételt hallgattam, eukaliptusz olaj párolgott a szobámban, úgyhogy ott örökre összefonódott a téma az illattal; eldöntöttem, hogy ha ebből dal lesz, akkor ez lesz a címe. A szöveg most azért jött egyből magyarul, mert az alap kicsit sem magyaros és tökre tetszik ez a kombó. A hangzáshoz pedig a polipok adták az ötletet, akikkel mostanában egyre több közöset érzek. A dal a mélyben tekergő egoista gondolatokat kapcsolja össze azzal a pozitív trippel, ami során ezek feloldódtak. Külön szerencsések vagyunk, hogy Nagy Zsófi, aki nagyon közeli barátunk, tökéletesen megértette és képpé formálta ezeket, és így megszülethetett a zenével eddig leginkább szinkronban lévő borítónk."
A szám szokatlan időszakban, egy járvány kellős közepén lát napvilágot, ez természetesen a DLRM közeljövőbeli terveire is hatással van: "Amikor a számot kidolgoztuk a srácokkal, még szó sem volt karanténról, és érdekes, hogy pont amikor felvettük a stúdióban akkor hirdették ki, hogy befújják a koncerteket meg a hasonló rendezvényeket. Hát volt már kellemesebb újdonság az életünkben, de most ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Alapvetően én eléggé mozgolódós ember vagyok, úgyhogy a bezártságtól néha elgurul a gyógyszer, de ettől eltekintve jól bírjuk, és ebből is igyekszünk kihozni a maximumot. Rengeteg az ötletünk, úgyhogy elkezdtünk most írni egy új lemezt, amit, hogyha a sors is úgy akarja, ősszel egy koncerten be is mutatunk." A felvételek ezúttal is a Pannónia stúdióban készültek, Nóniusz Gábor produceri munkálatai mellett
halljuk tehát a sirályos-napfényes paradicsomi életérzést megszólaltató, a négy fal között is megteremtő új dalt, az Eukaliptuszt:
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.