Az indie rock/stoner mezsgyén mozgó DLRM még 2017-ben nálunk mutatta be debütáló albumát, a Cheeky Piget, később nagyszabású európai turnéjuk szervezéséről is meséltek nekünk. Idén év elején új albummal jöttek ki (Suckerpunch), de máris a jövőbe tekintenek: stúdiózós klippel megtámogatott daluk, a Chew Me egy tavaszi, hosszabb anyag előfutára. Premier!
A Chew Me című vadiúj szám még májusban, egy késő éjszakáig húzódó jam session alatt született a csapat próbatermében, és volt benne egy csavar. „A dolog pikantériája, hogy nem a saját posztjainkon voltunk, amikor a dal alapötlete jött. A következő próbán már a saját hangszereinken folytattuk, és kb. aznap össze is állt az egész” – meséli a zenekar. A felvételre augusztusban került sor, szintén rendhagyó módon, a DLRM ugyanis először játszotta fel egyben az egész számot, nem pedig sávonként, ahogy azelőtt szokták. „Ehhez kell persze egy jó nagy feljátszó is, mi egészen az ország egyik legnívósabb stúdiójáig mentünk, a Pannonia nagytermében került sor a felvételre. A keveréssel és mastereléssel ezúttal is jó barátunkat, Nóniusz Gábort bíztuk meg, aki mindkét eddigi nagylemezünk munkálatait nagyszerűen ellátta.” Az egyben feljátszás a szám hangzását is meghatározta, „az élő hangzás koszosságának a lehető legőszintébb megörökítése volt a cél”.
A dalszöveg szimbolikáját Szabó Márton énekes-gitáros fejtette ki a Recordernek: „Rágó vagyok, tudatmódosító tulajdonságokkal. Engem rág összevissza de ha nem lennék, nem tudna mit rágni. Illetve tudna, csak akkor nem tépne be, vagy valami mást kéne erre keresnie. Én meg rágóként nyilván jobb szeretek rágva lenni és tudatmódosítani, mert az a dolgom, nem? Ha eleget csócsál, akkor bizony beáll és a magasba kerül, egészen az egója egyik hegycsúcsára. Ó, mennyire szeret ott lenni, olyankor mindig elégedetten mosolyog, és akkor annyira szép. Rágóként is jó és megnyugtató egy mosolygós, boldog szájban lenni. Na de elég a panorámából, kicsit szédül és hallucinál, jönnek a szarabb flessek, úgyhogy irány vissza, a rágót meg jobb, ha kiköpi minél előbb, a hatását már megtette és kezdte unni ezt a kilétet. A tudat, hogy megcsócsált, kinyúlt, büdös rágóként heverek a hegy tetején, kicsit engem is szar flessbe rakhatna. Lehet, hogy rak is, ki tudja. Olyan, mint mikor annyira forró a víz, hogy hidegnek érzed. Észreveszem, hogy miközben összerágott, én kiszedtem jó pár morzsát és mindenféle maradékot a fogai közül, és ezeket ruganyos testemmel szépen maggá gyúrtam, amit, ha kicsit mélyebbre erőszakolom magam a fagyott földbe, akkor fává csíráztathatok. Vagy fa leszek a hegy tetején, vagy benzinkút a sivatagban.”
A videóról pedig a klip rendezője, Bolla Koli mondott néhány szót: „A zene és a szöveg is nagyon tetszett az első pillanattól, de akkor lettem igazán lelkes, amikor a srácok megmutatták a helyszínt, mert nem csak hangban, hanem látványban is kivételes lehetőségeket biztosított. Az egyszerű, de expresszív, film noir hangulat nagyon jól működött a Pannonia Stúdió hatalmas terében. Iszonyú sokszor vettük fel a számot, de nagyon örültem, hogy a rengeteg nyersanyagnak köszönhetően jó lehetőségek voltak az utómunkában is, és képben-hangban egyaránt kompromisszummentes végeredmény születhetett.”
a DLRM negyedik születésnapi koncertjét október 22-én tartja az Akvárium Klubban, vendég a The California Nightmares. Facebook-eseményoldal.
és akkor lássuk a Chew Me-t:
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.