Az ember, aki megváltoztatta a hiphop nyelvét

Jeffery Lamar Williams (művésznevén Young Thug) mindössze hat év alatt alapjaiban változtatta meg, amit a hiphopról (és a popkultúráról) gondolunk. A The Rap Year Book szerzője, Shea Serrano szerint ő lehet az első "poszt-szöveg rapper, akinek már szavakra sincs szüksége", de nem ez az egyetlen paradoxon vele kapcsolatban: Atlanta legkeményebb részéről származik, mégis női ruhákat hord, a barátaira pedig "bébi"-ként vagy "kedves"-ként hivatkozik, és hiába ő korunk egyik legfontosabb ízlésformálója, szinte semmit sem lehet tudni róla. A saját maga által csak a „debütalbumaként” jellemzett – és a Billboard első helyén nyitó – So Much Fun megjelenése kapcsán megpróbáltuk megfejteni a titkát. A cikk a Recorder magazin 76. lapszámában jelent meg először.

ATLiens

"Szerintem teljesen hiányzik belőle az empátia. Mármint nem olyan értelemben, hogy nem érzi rosszul magát, ha például megölnek egy csecsemőt, mert biztos vagyok benne, hogy de. Hanem úgy, hogy egyszerűen nem tudja vagy érti, hogy te hogyan látod a világot. Nem tudja lefordítani magát a számodra. De nem is tűnik úgy, hogy próbálkozna. Talán ő a legautentikusabb művész, akivel találkoztam" - írta róla a CQ magazin munkatársa, mikor 2016-ban a lap őt választotta a még élő legjobb rappernek. Ebben a pár mondatban pedig benne van a Young Thug-jelenség lényege: lehet, hogy ugyanazok hatottak rá, mint Future-re vagy Gucci Mane-ra (elsősorban Lil Wayne), vagy hogy nem ő az első rapper, aki szembefordul a hiphop maszkulin férfiideáljával (gondoljunk csak ASAP Rocky-ra vagy Cam'ronra), mégis teljesen másik kategória hozzájuk képest – anélkül, hogy törekedne erre. Saját bevallása szerint például irritálja a hiphopszínteret átszövő homofóbia, de nem azért vesz fel női ruhákat, hogy ez ellen tiltakozzon, hanem csak mert ehhez van kedve, ez ő. Ugyanez vonatkozik arra, ahogyan rappel vagy énekel.

TOROKKÖSZÖRÜLÉSBŐL FREE JAZZ

Kodwo Eshun, az egyik legismertebb brit zenei újságíró egyszer úgy írta le a hiphopot, mint egy koncepciózus hozzáállást egy adott hangrendszerhez, nem pedig egy bizonyos, önmagában definiálható hangzást. Az ő értelmezésében ez azt jelentette, hogy a hangmintázás és a különböző szintetizátorok révén minden egyes hang elérhetővé vált a producerek számára, ami révén a műfaj tökéletesen be tudja mutatni a világunk határtalanságát – Young Thug hangja pedig szerinte olyan, mint egy erre adott biológiai reakció. "Úgy rappel, mint aki a tüdeje, a torka és a szája által kiadható összes hangot ki akarja használni. Ugyanolyan improvizációs svunggal próbálja kitapasztalni az emberi légzésben rejlő lehetőségeket, mint ahogy anno a radikális jazzisták megpróbálták belesűríteni az univerzumot a játékukba" – fogalmaz. Bármennyire is szabados a hangképzése, technikailag viszont szinte mindig ugyanarra a pár fogásra hagyatkozik, például arra, hogy hirtelen pár oktávval feljebb vagy lejjebb vált, esetleg addig rezegtet egy adott magánhangzót a torka hátuljában, ameddig elég perkusszív nem lesz ahhoz, hogy egyfajta ritmussá álljon össze. Viszont a kortársainál sokkal flexibilisebb hangja, elképesztő dallamérzékenysége és a részletekre való ösztönös odafigyelése miatt mégis működik az egész.

TÚL A SZAVAKON

A Young Thugot övező kritikai közhelygyűjtemény egyik legvitálisabb mémjének az az állítás számít, miszerint nem érteni, amit beszél; mindezt ráadásul egy olyan műfajban, amiben a szókincs, az idézhető egysorosok mindennél fontosabbak. Ugyanakkor, ahogy a bevezetőben már utaltunk rá, Williams zsenialitása pont abban áll, hogy nincs szüksége a fentebbiekre ahhoz, hogy kifejezze önmagát –elég eszköz számára a hangja. "Ha Young Thugról, Fetty Wapről, Future-ről vagy Rich Homie Quanról van szó, sosem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem hogy hogyan mondják, mit csinálnak közben a hangjukkal" – írja Serrano a már említett könyvében. "Lényegében a beszéd egy új módját alakították ki." Ráadásul egy olyat, amiben a befogadónak sokkal aktívabb szerep jut: a sokszor (szándékosan) félrehallott vagy érthetetlen szövegek egyfajta Rorschach-tesztté lényegülnek át, ahol nem az a fontos, hogy valójában mit ábrázolnak, hanem a saját értelmezésünk és kapcsolódásunk hozzá. Ezek tudatában nem meglepő, hogy a rapperrel többször is dolgozó producer, Dun Deal a Pitchforknak azt mesélte, hogy Thugger sosem írja meg előre a szövegeit, csupán egy szimbólumokkal telerajzolt papírt hoz magával a stúdióba. Maga Thugger pedig ehhez csak annyit tett hozzá, hogy sokszor mindössze tíz perc elég neki ahhoz, hogy összerakjon egy tökéletes számot.

 STREET CREDIT HELYETT ŐSZINTE ÉRZELMEK

A folyamatos internetes jelenlét korában egyre inkább felértékelődik az autentikusság, rajta keresztül pedig az előadóhoz való kapcsolódás élménye. Így nem csoda, hogy Young Thug dalai, amelyek sokszor csak pillanatképnek érződnek az aktuális gondolatairól vagy érzéseiről, ennyi embert tudnak elérni. A So Much Fun alapján pedig JEFFREY még mindig egyre jobb lesz abban, hogy úgy mutassa meg önmagát, hogy közben új utakat tör a hiphopban. Ráadásul időközben már felnőtt egy olyan előadói generáció (DaBaby, Gunna, Lil Baby, hogy csak párat említsünk), akikre érezhetően ő volt a legnagyobb hatással, és akikkel kölcsönösen inspirálják egymást. Van tehát egy olyan érzésünk, hogy ez még mindig csak egy kivételes karrier kezdete.

Kollár Bálint