Itt a Hangfoglaló Program – Nem vagyunk a zenészek országa

Hobbiszinten is csak minden tizedik magyar játszik valamilyen hangszeren, és három hónap alatt átlagosan alig 2000 forintot költünk zenére.

Az NKA Hangfoglaló Program megbízásából az év elején országos reprezentatív kutatás készült a hangszeres tudásunkról és a zenefogyasztásunkról. Kiderült, hogy a magyarok nem egészen 10 százaléka játszik valamilyen hangszeren (legtöbben gitározni vagy zongorázni tudnak), de jellemzően ők is legfeljebb szűk körben vállalnák a zenélést, mindössze 1,6%-uk merne közönség előtt fellépni. Ugyanakkor 2,4%-uk mondta, hogy életében játszott már zenekarban.

A zenélés kiváltság: az iskolázottabbak, a megyeszékhelyen vagy Budapesten lakók, a 40 év alattiak, illetve a magasabb jövedelműek nagyobb arányban játszanak valamilyen hangszeren – de kivételt jelentenek az önálló jövedelemmel nem rendelkező, eltartott fiatalok, akik közt szintén magas a zenélni tudók aránya. Nehéz az adatokból megítélni, hogy mit hoz a jövő, de nem túl biztató, hogy azoknak a szülőknek, akik sosem tanultak hangszeren, több mint 90%-a maga sem taníttatja a gyerekét zenélni.

Zenefogyasztásra (koncert, fesztivál, letöltés/streaming, hanghordozók és egyéb zenei programok) a kutatást megelőző három hónapban a magyarok átlagosan csak 2000 forintot költöttek, de ez önmagában nem sokat mond, mert csupán a válaszadók 15%-a költött zenére, ők viszont átlagosan több mint 13 ezer forintot adtak ki fejenként. A legtöbben (10%) koncertjegyet vásároltak, hanghordozókra és egyéb zenei programokra kb. 4-4% költött, letöltésre/streamingre alig 2%, fesztiváljegyre pedig csak 2,3% – de utóbbi szám a nyári szezonban feltehetően jóval magasabb lenne.

Élőzenére többet áldozunk, mint letöltésre és hanghordozókra, kivéve a negyvenes éveikben járókat, akik letöltésre/streamingre adnak ki több pénzt, és összességében ez a korcsoport költi a legmagasabb összeget zenére (három hónap alatt átlagosan kb. 4000 forintot). A költés hasonló mintázatot követ, mint a hangszeres tudás: jóval többet költenek a megyeszékhelyen vagy Budapesten élők, mint a községekben vagy városokban lakók; annál többet költ valaki zenére, minél magasabban iskolázott, illetve, nem meglepő módon, minél magasabb a keresete.

A cikksorozat a Hangfoglaló Program együttműködésével készül.