Hiperkarma: A napsütötte rész (lemezkritika)

Jó koncepcióval jelent meg az új hiperkarma-album, ami egyszerű, „nem hadarós” dalokat tartalmaz, és a boldogságról szól. Egyrészt így eleve megvan a várakozás a következő sorlemezre, mert a legtöbb rajongó azért nyilván a hiperkarmás hiperkarmát akarja, másrészt lehet rádióban is játszható nem (annyira) komplikált slágereket kiadni.

Előadó: Hiperkarma

Cím: A napsütötte rész

Kiadó: Interwurlitzer

Megjelenés: 2019

Stílus: alternatív rock

Kulcsdal: Napsütötte rész

8/10

A címadó szám siker is lett, a Double Rise fesztivál himnuszaként tavaly megjelent dalt szénné játszotta és játssza a Petőfi és sok vidéki rádió. A nyitó Megvagyok mindjárt nem ilyen, hanem pörgős rock and roll, de utána slágerdallamok, módjával alkalmazott autotune és azért nem is annyira boldog szövegek jönnek. Az album második fele gitárosabb, személyes, szerzői dalokból áll, inkább a Biorobot projekthez hasonlóan szól, a slágeres számok és a személyes dalok között pedig a címadó Napsütötte rész az átmenet. A textus Bérczesi Robihoz méltóan dús, bár kitekerve az Anna Karenina nyitósorát, a boldog dalszövegek mind ugyanúgy boldogok, a szomorúak meg mind másképpen szomorúak, így emblematikus sorok nem annyira ragadtak meg, vannak viszont vállalható rádióslágerek és van egy jó popalbum.

Réz György

Hiperkarma: A napsütötte rész

MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA.