Dalpremier! White Joy: Technicolor Life

A White Joy tavaly nyáron, a Ladyfest kapcsán mutatkozott be a Magyarradar rovatunkban, az azóta eltelt fél évben pedig gyökeres változások álltak be a formáció életében, mely négyfős zenekarból egyszemélyes projektté alakult át. Az új felállás első dala a grunge-tól és az indie rocktól az art rock felé tolódott el, a szorongós-feszült „monológ” nálunk debütál.

A változásokról Országh Kitti énekes-dalszerző, a White Joy immár egyetlen tagja azt mesélte: „A White Joy zenekarként nem működött tovább. Azt éreztem, hogy az ötleteim más irányba visznek, és végre engedni akarok nekik, kísérletezőbb, szabadabb módon. Szólóban mindenért egyedül felelek, ez rizikósabb, de egyszerre nagyon felszabadító. A zenekarral volt pár koncertünk, felléptünk a Ladyfesten is nyáron, akadtak páran körülöttünk, akik bírták is a zenénket. Még mindig imádom a grunge-ot, egyszer talán még fogok is ilyen zenét csinálni.”

Az elektronikus alap, a koszos-atmoszférikus gitárakkordozás és a rétegzett, nyomokban azért még grunge-os hatásokat is tartalmazó ének kombójára épülő új dallal kapcsolatban pedig így fogalmazott: „A szóló projektemet nem akartam túlgörcsölni, viszont maximálisan megbíztam az intuícióimban. Fura, rendezett disszonanciát akartam a Technicolor Life-fal létrehozni, nem csak a gitárban, az énekben is, a végeredmény egy kifejezetten játékos, néhol vicces, sötét art rock lett, amiben ott bujkál az önkifejezés igénye és életigenlés is. A Technicolor Life a modern szorongásokról szól a digitális korban, arról, hogyan tanultuk meg semmibe venni a saját érzelmi szükségleteinket, és csomagoltuk például sorozatfüggőségbe. Hamarosan klip is készül hozzá, és tavasszal visszatérek a koncertezéshez.”

A White Joy idén lemezt is szeretne felvenni, mely egyelőre Spiritual Race munkacímmel fut, a fejleményekről a projekt Facebook-oldalát érdemes figyelni.

és akkor pár percre mindenki nyomja ki a Netflixet, mert következik a Technicolor Life:

coverfotó: Szántó Roland