Elektronikus tánczene – nagyágyúk zárják az évet

Az év végén is el vagyunk kényeztetve: sok-sok év várakozás után végre itt az új Silent Servant- és Objekt-album, de az ősz egyik legjobb debütálása is most lett meg. Idei utolsó, Elektronikus tánczenei lemezeket bemutató rovatunk jelentkezik.

Hat évvel az évtized egyik legfontosabb elektronikus zenei albuma után (Negative Fascination) végre megérkezett a folytatás Silent Servanttől, és a Shadow Of Death And Desire-t (Hospital Productions, 2018) annak ellenére sokszor fogjuk hallgatni és folyamatos beszédtéma lesz, hogy Julian Mendez kissé alibi módon csak hét új zenét rakott rá kevesebb mint 28 percben. Persze lehet, hogy pont emiatt van üresjáratoktól mentes, nagyon összerakott hangulata a lemeznek, ami a mostanra már megszokott EBM/techno kerettel bír. Valószínűleg nem fogja felülmúlni az elődjét, de akkor is: csak jó számok vannak rajta, az Optimistic Decay című zárás egyenesen fenomenális.

Elkészült második albumával a berlini kult DJ/producer Objekt is, aki szintén nem okoz csalódást a rajongóinak, sőt, a szezon egyik legelgondolkodtatóbb, legizgalmasabb hangzású gyűjteményét hozza. A Cocoon Crush (PAN, 2018) a kilencvenes évek sci-fis elektronikáját házasítja kortárs ritmusstruktúrákkal, de az egyértelmű hivatkozások ellenére (például tagadhatatlan a klasszikus breakbeat, IDM és downtempo elemek jelenléte) végig megtartja a kísérleti attitűdöt, így az ismerős dolgok rendre másképp hangzanak.

Télre időzítette Adam X is az új albumát, ami négy évvel az igen zseniális Irreformable után érkezik, és úgy tűnik, hogy a New York-i mesteren továbbra sem fog a kor: a Recon Mission (Sonic Groove, 2018) ismét egy hibátlan gyakorlat a szerzőre jellemző ipari hangulatú technók földjén. Nemcsak a lemez címe miatt, hanem egyébként is van némi katonai beütése a zenéknek, legalábbis kifejezetten menetelős a tempó jó háromnegyed órán át, csak az utolsó oldalon van kis változás a képletben.

A végére pedig az ősz legjobb debütjét hagytuk: a nyitóképünkön látható brit Bruce a Hessle Audio holdudvarából érkezett, és az utóbbi években nem egy klassz számmal megmutatta már, hogy szeret különleges hangokból és csavart ritmusokból építkezni. A Sonder Somatic (Hessle Audio, 2018) című első albumán viszont az eddigi kiváló EP-felhozatal ellenére is friss és újszerű marad; változatos tempókkal kísérletezik olyan hangpalettából, ami egyfelől kifejezetten jellemző a Hessle Audio-hangzásra, másfelől mégis nagyon a sajátja. Kiváló album, mérföldkő mind Bruce, mind a kiadó életében.

Velkei Zoltán