Idén 20 éves a Massive Attack meghatározó triphop-albuma, a Mezzanine, ilyenkor adja magát, hogy egy zenekar valamilyen speckó újrakiadással rukkoljon elő. A Massive Attack ötletét nehéz lesz felülmúlni: fogták a lemez tizenegy számát, és DNS-hélixekre kódolva festékszóró flakonba töltötték. Hogy micsoda?
A limitált kiadású festékszóróból matt fekete festék formájában lehet kifújni a Mezzanine DNS-ét, méghozzá flakononként egymillió példányban. Még mindig nem vagyunk beljebb, a svájci illetőségű TurboBeads vállalat képviselője, dr. Robert Grass azonban elmagyarázta, hogyan is lehet zenét DNS-re tárolni: „Az album digitális bistream-jét (a 0-kat és 1-eseket) először 901 065 darab, egyenként 105 bázis hosszúságú DNS-szekvenciára kódoltuk (A, G, C, T), majd ezekből a szekvenciákból kémiai úton szintetikus DNS-mintákat állítottunk elő, amely teljes egészében leképezi az album digitális bistreamjét.” A DNS-szekvenciákat „szintetikus üveggolyókba” helyezik, amelyek bekerültek a festékszóró flakonokba.
ITT ÍRTUNK A MASSIVE ATTACK IDEI BUDAPESTI KONCERTJÉRŐL
Az albumok efféle örök életű tárolási módszerével egy apró bökkenő van csupán, hogy az üveggömbök nemigen férnek bele a CD-lejátszónk nyílásába – már akinek még van CD-lejátszója –, csupán genetikai laboratóriumban lehet lejátszani a zenét. Illetve, aki rászánja a pénzt a gyűjtői festékszóróra, az kipróbálhatja, hogy graffitizik vele, majd a falra tapasztja a fülét, hátha dübörögni kezd az Angel basszusa, soha nem lehet tudni. „Ez egy kreatív módja az archiválásnak, ugyanakkor az anonimitásra törekvő utcai művészek aligha fognak DNS-re kódolt festékszórókat használni” – tette hozzá 3D, az elektronikus duó graffitiző tagja, aki vagy Banksy, vagy nem, vagy mégis, vagy mégsem.
