Partizánként tér vissza Tom Waits

Tom Waits 2011-ben adott ki utoljára nagylemezt, a Bad As Me óta be kell érnünk azzal, hogy néhanapján elcsepegtet egy-egy kósza feldolgozást (a Shenandoah Keith Richardsszal 2013-ból, két Blind Willie Johnson-dal 2016-ból), filmszerepet (a 2012-es A hét pszichopata és a Si-cu) és élő fellépést (David Letterman talkswhojának egyik utolsó adásában, 2015). A smirglihangú trubadúr sajnos most sem saját szerzeménnyel tér vissza, és arra sem utal semmi jel, hogy új albumot tervezgetne, de így is jó újra hallani.

A 68 éves énekes régi harcostársa, Marc Ribot új lemezén vendégeskedik: a New York-i gitáros az 1985-as Rain Dogs óta rendszeresen közreműködött Waitsszel, játszott Elvis Costello, Norah Jones és John Zorn oldalán, és akkor még nem beszéltünk kiterjedt szólóanyagáról, saját zenekarairól (Los Cubanos Postizos, Ceramic Dog). Szóval, Ribot Songs Of Resistance 1948-2018 címmel jelentet most meg egy lemezt, amelyen tradicionális protestdalokat szólaltat meg a világ minden tájáról, vendégénekesek segítségével.

A Tom Waitsszel közös Bella Ciao például az egyik leghíresebb olasz partizánballada, a második világháború idején énekelték az antifasiszta ellenállók. Azóta számtalan előadó feldolgozta, Yves Montand-tól Manu Chaón át Goran Bregovicig, sőt, a magyar Aurora punkzenekar is feltette 1989-as Viszlát Iván! című lemezére. Waits vibratója egészen gyönyörű, az új verzió félreérthetetlen áthallásait pedig a dalhoz készült videó is alátámasztja, hiszen egy washingtoni Trump-ellenes tüntetés képsorai festik alá az érzelemgazdag dalt.