A Deutsche Bahn, azaz a német állami vasúttársaság fura ötlettel állt elő néhány hete. Felvetették, mi lenne, ha a berlini elővárosi gyorsvasút egyik megállójából atonális zenével üldöznék el a kábítószereseket és hajléktalanokat, mivelhogy azt „nem kevesen tartják szépnek”. Volt már egy-két példa – többek között épp Berlinben, 2010-ben –, hogy a metrók üzemeltetői klasszikus zenét játszanak be egyes állomásokon, ám ezt elsősorban az idegek megnyugtatására, az antiszociális viselkedés megelőzésére szokták tenni. A német társaság legújabb ötlete ehhez képest elveiben inkább emlékeztetett arra, ahogy az amerikai hadsereg heavy metállal és Eminemmel kínozta a guantánamói foglyokat.
Az elvi ellenérzések mellett ugyanakkor zeneelméleti kifogások is felmerültek, jelesül, hogy a javaslat azon az előfeltevésen alapszik, miszerint az atonális zene szükségszerűen borzalmas dolog, amely szó szerint kikergeti az embereket a világból. Bármilyen kaotikusnak hangozzon is egy Schönberg- vagy egy Penderecki-darab, nem az a céljuk, hogy terrorizálják a hallgatót, hanem hogy felszabadítsák a zenét a harmonikus hangzás alól. Az Initiative Neue Musik nevű, kortárs zenéket népszerűsítő berlini szervezet éppen ezért tiltakozó akciót szervezett a DB által kiszemelt Hermannstraße metróállomáshoz a tervezet sugallta embertelen bánásmód és a zene fegyverként való bevetése ellen.
NEM KELL FÉLNI A KORTÁRS KLASSZIKUS ZENE POPSZTÁRJAITÓL SEM
A koncerten berlini zenészek gyűltek össze, és adtak elő több kortárs szerzeményt: volt, aki Julius Eastman minimalista kompozícióját játszotta el – a választás azért is szimbolikus, mert a zeneszerző hajléktalanként hunyt el drogtúladagolásban 1990-ben –, mások szaxofonon improvizáltak. A szervezők ételosztással is készültek, így a közel 300 fős közönségben fedél nélkül élők is meghallgatták a zenéket. „Volt mit enniük, beszélgettünk, és a végén azt kérdezték, nem ismételnénk-e meg máskor is, mert olyan jól érezték magukat az este” – számolt be az egyik szervező a The Guardian hasábjain.
Az akció nem aratott osztatlan sikert: két ellentüntető azt kifogásolta, hogy nem az atonális zene meg nem értettségére kellene helyezni a hangsúlyt, hanem a szegénységgel és a drogfüggőséggel szembeni attitűd megváltoztatására. „Amíg mi itt szórakozunk, addig a hajléktalanoknak nemsokára nem lesz hol aludniuk. Bulitüntetés helyett valódi felháborodást!” – hirdette a transzparensük.
A hallgatóság soraiban mindazonáltal jelen volt a gyorsvasút területi igazgatója, aki a koncert után elismeréssel adózott az előadók virtuozitása előtt, és ugyan megjegyezte, hogy valójában nem is Schönberggel bombázták volna a hajléktalanokat, hanem véletlenszerű hangmintákkal, végül mindenestül ejtette a tervet.
Ez az ária is elhangzott például a tiltakozó akción:
