Lakodalmas partyhard, avagy Omar Souleyman a Dürer Kertben (beszámoló és fotógaléria)

A szír lakodalmast játszó Omar Souleyman az elmúlt évtized egyik legfelkapottabb előadója a világzenei színtéren. Másodszor lépett fel Magyarországon.

Amikor 1997-ben a Petőfi Csarnok lépett fel az egyiptomi Ali Hassan Kuban, a közel-keleti lakodalmas zene akkoriban legfelkapottabb nemzetközi sztárja, a helyi szervezők a hazai koncerttörténet egyik legfelfoghatatlanabb húzásával beszékezték az egész termet és még biztonsági őröket is állítottak a színpad elé, akik visszaültették a felálló és táncolni próbáló renitenseket. Szegény Kuban úr láthatóan nagyon kellemetlenül érezte magát a teljesen irreális szituáció miatt és próbálta bíztatni az embereket, hogy de, de jöjjenek a színpad elé és táncoljanak, mert a zenéje erről szól és idővel kisebb lázadás tört ki, tucatjával indultak meg az emberek és a biztonságiak végül feladták az egyre kilátástalanabb harcot.

INTERJÚNK OMAR SOULEYMANNAL.

Szerencsére a Dürer Kertben semmi ilyen agyrém nem volt, amikor a New Beat szervezésében pénteken újra Budapestre látogatott Ali Hassan Kuban mai megfelelője, a szír lakodalmas-király Omar Souleyman, sőt, már a színrelépése előtt, az instumentális bevezető alatt is teljes extrázis és partyhangulat uralkodott a teremben. A nagy előddel ellentétben Souleyman nem élő zenekarral, hanem kompakt felállásban, egyszem kísérőzenésszel turnézik, aki két szintivel nyomja a minimális nyugati elektronikával kevert, de egyébként egy-az-egyben hagyományos keleti hangszerekre (mármint persze azok hangmintáikra) épülő, de ettől függetlenül durván csapatós háttérzenét. Ebből így még persze lehetne akár irgalmatlan hakni is, de Omar Souleyman, ez a folyton mosolygós bajuszos bácsi simán elviszi a hátán a műsort, azzal is, hogy üvölt róla, hogy ő is pont annyira élvezi a koncertet, mint a Dürer-nagytermet egyébként elég szépen megtöltő közönség. Meg persze a zenéjével is, ami annyira színtiszta bulialapanyag, hogy igazából semmi meglepő nincs abban, hogy a legutóbbi lemeze, a To Syria, With Love már a Diplo-féle Mad Decentnél jelent meg. Ez a kiadóválasztás egyébként újra alátámasztotta azt a tételt, hogy a mai elektronikus tánczenék szerepben és funkcióban is szoros rokonságban állnak a tradicionális tánczenékkel, amit ez az egészen elképesztő hangulatú este is tökéletesen bizonyított.

beszámoló és fotók: Frank Olivér (http://infinitebeat.hu/)

és a fotók: