A zsoldos, aki nem létezik – Chinese Rolex lemez- és videópremier

„Egzisztencialista western” – így jellemzi a Chinese Rolex zenekart amerikai énekes-gitárosa. „A legkülönfélébb zenei hatások keverednek a szörfpunktól kezdve a viper jazzen és a jangle popon keresztül a spagetti western glamig, vagy épp a country death metalig. Elég tömény főzet, de nem is az volt a cél, hogy könnyen csússzon” – szól a bemutatkozó szövegük. Kíváncsi lettél? Itt meghallgatható a bemutatkozó lemez, és új videó is van.

A Chinese Rolex történetét Jonathan C. Nelson énekes-gitáros-dalszerző foglalta össze a Recordernek: „A Georgia állambeli Atlantában nőttem fel, zajos punkbandákban zenélve végig a kamaszkoromat. Bár más körökben mozogtunk, már akkoriban ismertem Mike Zwecker zenekarát. A húszas éveimben költöztem New Yorkba, ahol leginkább koncertezéssel és együttesek alapításával voltam elfoglalva. Ezekből nem lett semmi, de közben megtanultam dalokat írni. Képes voltam akár hónapokra is a szobámba zárkózni, hogy Hank Williams lemezeit hallgassam, és egyszer csak helyükre kerültek a dolgok.

Zweckerrel később Budapesten találkoztam, ahol egy kis underground stúdiót üzemeltettem. Hamar megtaláltuk a közös hangot, és 2015-ben megalapítottuk a Chinese Rolexet, ami pár tagcsere után nyerte el mai felállását Marcival [Jankovics Márton - gitár] és Gergővel [Kiss Gergő „Nyenyec” - basszusgitár]. (A lemezen még Mike Kentish basszusgitározott és vokálozott). Tervekből nincs hiány, folyamatosan születnek az új dalok. A Universal Shockmount utómunkálatai alatt felhalmozódott még egy lemeznyi anyag, így a koncertek mellett hamarosan bevehetjük magunkat a stúdióba.”

A lemezen az utóbbi pár évben született dalok hallhatók, bár Nelson azt mondja, „egyes dalok évtizedeken át érlelődtek, mire megtalálták a végső formájukat”. Műfaját röviden egzisztencialista westernként jellemezte, és így írta le: „a groove áll a középpontban, a pusztán külsődleges díszítéseket igyekeztünk lehántani róla. Sokféle hatás elegyedik az albumon, ám minden műfajból csak azt vettük ki, amire szükségünk volt a saját hangunk megtalálásához. De hát mi másra szolgálnak a zenei mérföldkövek, ha nem arra, hogy távolabb tudjunk rugaszkodni róluk? Bár a dalok fő témái közé tartozik az elidegenedés, a magány és a kétségbeesés, a zene mindig átmos, felemel és elszántabbá tesz.”

A videó előtt tehát álljon itt a lemez, aminek számait legközelebb december 23-án lehet élőben hallani, részletek itt. Az interneten pedig itt lehet megtalálni a Chinese Rolexet.

A klipes számnak kiemelt Phantom Operator születéséről, jelentéséről Nelson ezt mondta: „A Phantom Operatort egy zsoldos katona inspirálta, akivel egy reptéri bárban találkoztam. A munkaköre hivatalosan nem is létezett, a poszttraumás stresszt túlárazott piával próbálta kezelni, és azt hajtogatta: ő valójában egy szellem. Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy ez a fickó a modern emberiség – vagy épp embertelenség – kicsinyitett mása. A legtöbbünk most is olyan eszközön olvassa ezeket a sorokat, amelynek agyondolgoztatott készítői legfeljebb akkor mehetnek szabadságra a rabszolgamunkából, ha levetik magukat a gyár tetejéről. Ebben mind bűnrészesek vagyunk. Így jelent meg előttem a phantom operator alakja, mint egy nem létező képregény meghasonlott szuperhőse. Ő teszi meg helyettünk mindazokat a dolgokat, amelyekre gondolni sem akarunk, de közben a mindennapi kényelmünk épül rájuk. Persze, akárcsak Batmannek, neki is kellett egy saját zenei téma…”

A számhoz a videót Máté Bori készítette, akinek egy absztrakt rövidfilmje idén bekerült a Berlini Filmfesztivál Kritikusok Hete programjába. Ezt mondta erről a munkájáról: „Ez egy found footage videoklip, ami azt jelenti, hogy csak talált nyersanyagokból dolgoztam. A klipben felhasznált filmszalagokat a Filmarchívum kidobásra szánt maradék anyagaiból válogattam össze, amik közt akadtak felvételek szocialista pártgyűlésekről (Kádár- és Ceaușescu-beszédek részletei is feltűnnek a klipben), koszorúzásról, felvonulásról. A szalagok egy részét meghagytam eredeti állapotban, egy másik részét pedig kézzel megfestettem, utána pedig kockánként befotóztam őket.

Ez volt az első alkalom, hogy videoklip készítésével próbálkoztam. Egyszerre volt szórakoztató és izgalmas feladat. Nagyon érdekes volt látni, hogy ezek a nagyon specifikusan Kelet-Európához, illetve Magyarországhoz köthető képek a dal szövegével kiegészülve hogyan nyernek új értelmet, és persze azt is, hogy a szövegben hogyan nyílnak meg új rétegek a hozzá társított képek hatására.”