A Def Jam kiadó alapítója ugyan másként emlékszik mindkét esetre, de most már látja, hogy megfélemlítette a nőket.
Russell Simmons a Def Jam kiadó társalapítója volt Rick Rubin mellett, múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a hiphop meghódította a popkultúrát (Public Enemy, Run DMC, Beastie Boys, hogy a lehető legrövidebben összefoglaljuk). Egy jó ideje már a spirituális ébredésével van elfoglalva, jótékonykodik, de emellett például digitális filmes-standupos vállalkozása és "jóga életstílus" cége is van. Ő volt az Occupy mozgalom egyik híres és gazdag támogatója.
Az első vád Simmons ellen november 19-én jelent meg. Keri Claussen Khalighi modell beszélt arról, hogy Simmons és egykori védence, a számos más zaklatási és erőszakos ügyben is megvádolt Brett Ratner rendező-producer együtt állított neki csapdát, aztán Simmons megerőszakolta.
1991-ben azt mondták az akkor 17 éves modellnek, hogy megmutatják neki azt a klipet, amit éppen forgatnak. Amikor felment velük szállodai szobájukba, Simmons nagyon hamar elkezdte lerángatni Khalighi ruháit. "Brettre néztem, segítséget kértem tőle. Soha nem fogom elfelejteni az arcát. Rájöttem, hogy együtt tervelték ezt el." Miközben Ratner csak ült és nézte őket, Simmons orális szexre kényszerítette a 17 éves lányt, aki aztán elment zuhanyozni. "Lefagytam, és megpróbáltam normalizálni ezt a nagyon nehezen feldolgozható helyzetet" - magyarázta. A zuhanyozóban Simmons még egyszer beléhatolt, aztán Khalighinek sikerült távoznia.
Évekkel később Simmons bocsánatot kért tőle - mondta a modell; tehát elismerte, hogy mit tett. Ezzel szemben nyilvánosságra hozott válaszában Simmons azt írta, hogy több tanúja is van, akik írásba adták, hogy ami közte és Khalighi között történt, az kölcsönös beleegyezésre alapult. A bocsánatkérés szerinte arra vonatkozott, hogy a modell barátja rájött, hogy mi történt, és az emiatt okozott kellemetlenségek miatt sajnálkozott. Az erőszakot mindig gyűlölte, mint azt mindenki, aki ismeri, tanúsíthatja; ugyanakkor amikor playboyként élt - amit mai tudatával elítél -, akkor gyakran tehetett fölényeskedő, meggondolatlan megjegyzéseket, és ezeket nagyon sajnálja.
Ami a saját történetén túl a #metoo kampányt és az áldozatok nyilvánosság elé állását illeti, azt egyébként nagyon is támogatja - írta. Tudja, hogy milyen bátorság kell ehhez, és meg van győződve arról, hogy a történetek túlnyomó része igaz. Szerinte most egy nagy átalakulás közepén vagyunk, megváltoznak a hatalmi viszonyok, és végre hangot kapnak azok, akiket eddig senki nem hallott meg - és ez az ő életének egy központi törekvése volt.
November 30-án jelent meg a következő vád Simmons ellen. Jenny Lumet forgatókönyvíró, Sidney Lumet lánya írta meg részletesen, egy Simmonsnak szóló levél formájában, hogy mi történt vele szintén 1991-ben, amikor 24 éves volt. Ekkor már évek óta ismerte Simmonst, aki könnyeden, de különösebb elkötelezettség nélkül udvarolgatott is neki. Azon a bizonyos estén felajánlotta, hogy hazaviszi, azonban amikor beszálltak Simmons terepjárójába, és Lumet megmondta a címét a sofőrnek, Simmons kétszer is azt mondta: "nem". Aztán bezáródtak az ajtók, és Lumet megrettent, a hangja is elhagyta. "Nem ismertem rá benned arra az emberre, akit évek óta ismertem" - írja.
Simmons a házában beterelte a liftbe (szerencsére a sofőr, aki Lumet szerint kifejezéstelen arccal nézte mindezt végig, nem szállt be); már ott elkezdte fogdosni, majd fent a lakásban megerőszakolta. "Emlékszem, egy pillanatban nem volt elég erős a merevedésed, és frusztráltnak tűntél. Nagyon reméltem, hogy nem dühödsz fel, nem fogod azt gondolni, hogy ez az én hibám, és esetleg erőszakosabb leszel" - írja Lumet, aki azért, hogy mihamarabb szabadulhasson, úgy döntött, hogy a lehető legkevesebb ellenállást fogja tanúsítani. "Lehet, hogy másvalaki másként viselkedett volna. Lehet, hogy megpróbált volna harcolni, vagy elmenekülni" - írja Lumet. Tehát azt nem mondta expliciten, hogy nem akarja ezt, inkább arról számol be, hogy ezt ismételgette: "várj" - ugyanakkor biztos abban, hogy beleegyezését soha nem adta semmibe, kezdve onnan, hogy hova viszi őket a sofőr.
A NŐKNEK AZT MONDJÁK, HOGY HA ZENÉLNEK, EL KELL VISELNIÜK A TAPIZÁST, ZAKLATÁST
Russell Simmons a történetre válaszul azt írta, hogy "bár én egészen másként emlékszem arra az estére, most már világos számomra, hogy félelmet keltettem benne. Erőszakos soha nem voltam, de némely kapcsolatomban valóban érzéketlenül és átgondolatlanul viselkedtem, amiért őszintén bocsánatot kérek."
Lemondását a következő gondolatmenetben jelentette be: "egy nagy átmenet közepén vagyunk. Azok, akiket elnémítottunk, bántottunk vagy megszégyenítettünk, megérdemlik, hogy meghalljuk a hangjukat. Ahogy egy új generáció vesz át a hatalmat, nem akarok az útban állni, zavart okozni, ezért lemondok mindazon cégek irányításáról, amiket alapítottam, és átadom a vezetést egy új, sokszínű nemzedéknek. Személyes életemben a fejlődésnek, a spirituális tanulásnak fogom szentelni magam, és mindenek előtt annak, hogy meghallgassak másokat."
Azt nem említi, hogy Terry Crews színész megosztott egy emailt, amit Simmons azután írt neki, hogy Crews egy ügynökről elmondta: fogdosta őt. Ebben Simmons arra kérte őt, hogy "hagyja futni" az ügynököt, sőt, kérje, hogy cége fogadja vissza, hiszen "szeretet által minden lehetséges". Mindez tehát nem a Simmons által lelkileg meghaladott régmúltban, hanem most novemberben történt.
Egy 2010-es, rövid életű valóságshow plakátja:
