A közönség hallásának védelmében olyan intézkedéseket vezetnének be, amik a zenei világ szerint veszélyeztetik a művészi szabadságot, a klubokat és a fesztiválokat.
Augusztusban jelent meg egy rendelet Franciaországban, ami jelentős korlátozásokat ír elő a 300 főnél többet befogadó klubok, fesztiválok számára. Az engedélyezett legmagasabb hangerőt 102 decibelre szállítja le, külön korlátozással a basszusokra. A közönséget kötelező lesz figyelmeztetni a nagy hangerő által hordozott egészségügyi veszélyekre, a halláskárosodásra. Kötelező lesz füldugókat osztogatni és kialakítani csendes helyszíneket, ahová be lehet menni "fület pihentetni", vagy ha ez nem lehetséges, akkor olyan részeket beiktatni a zenébe, amikor a hangerő nem megy 80 decibel fölé.
A 2018-ban életbe lépő rendelet ellen nemrég a Libérationban tiltakozott a zenei szakma - az aláírók között ott van Jean-Michel Jarre, Laurent Garnier és Jeff Mills is, valamint számos klub és fesztivál. Az aláírókat is aggasztja a halláskárosodás veszélye, ugyanakkor úgy látják, hogy a javasolt korlátozások túlzóak: a zenét "önmaga halvány visszhangjává" redukálnák. Így megfojtják a művészi szabadságot (például úgy, hogy nem engedik, hogy a művészi alkotások a "maguk hangzó teljességében" szólaljanak meg), üzletileg tönkreteszik a fesztiválokat (hiszen feltehetően jóval kevesebben járnának majd rájuk) és a klubokat (főleg a kisebbek aligha tudják megfizetni egy új, a fület pihentető helyiség kialakítását). A basszusokról azt írják, hogy ezek hangja "egy bizonyos közönségben ugyanolyan eleven érzéseket kelt, mint az emberi ének egy másik közönségben".
További probléma, hogy a hangerő egy helyszín különböző pontjain más és más lehet; valamint kérdés, hogy a közönség zaját hogyan lehet beleszámítani a hangerőbe. Ez a rendelet betartatását meglehetősen önkényessé teszi. Vannak viszont jóval rugalmasabb intézkedések, amiket lehetne alkalmazni; rengeteg klub például már most is kínál füldugót a látogatóknak.
A Guardiannek a francia klubokat és fesztiválokat képviselő szervezet, a CSCAD képviselője azt mondta, hogy ők is aggódnak a halláskárosodás veszélye miatt, főleg, hogy látják, a fiatalok milyen közel állnak a hangfalakhoz. Ám a rendelet jelenlegi formájában az egész zenei kultúrát veszélyezteti, és "majdnem betarthatatlan". Nagyon fontos lenne a párbeszéd a hatóságok és a zeneipar között, hogy közösen megtalálják a megoldást, ám erre nem került sor. "Árulkodó, hogy a rendeletben előfordul a discotheque szó - ezt ma már nem is használja senki."
A Guardian azt írja, hogy Párizst egy évtizede még "alvó városnak" volt szokás nevezni, ám azóta sokat fejlődött a klubszíntér. Másfelől egyes becslések szerint a francia népesség 12-13%-a, 6-8 millió ember szenved különféle halláskárosodástól.
Ez pedig az egyik aláíró, Laurent Garnier klasszikus klipje (a rendező Quentin Dupieux, aki Mr. Oizo néven zenél), ami karikírozott formában egy másik híres-hírhedt francia szabályozásra utal, a később Magyarországon is átvett nyelvi kvótára (tehát nem "tilos" nem franciául énekelni, de a rádiós-tévés francia kvóta csak a francia nyelvű dalokra vonatkozik):
