Albumpremier! Megahit: Wrath Of The Machine

Mi történne, ha a gépek átvennék a hatalmat az ember felett - egyik kedvenc témája ez a nyolcvanas évek sci-fijeinek és a cyberpunk-irodalomnak csakúgy, mint az ezekből mélyen merítő kurrens synthwave/retrowave irányzatnak. A hazai színtérre két éve rácsatlakozó Megahit is erre a nem túl eredeti, ám elcsépelhetetlen koncepcióra építette fel második albumát, az erőteljesen filmzenés, főként John Carpenter hatását mutató Wrath Of The Machine itt hallható először!

A synthwave-be a kemény elektronikus zenék (happy hardcore, acid/hardtrance, EBM/indusztriál) felől besoroló budapesti producer már tavalyi első albumán az irányzat sötétebb hangzású, cyber-disztópikus jövőt festő vonalát vette fel, és ezen halad tovább az új lemezanyaga is. "A Wrath Of The Machine az első igazi, teljes értékű Megahit-album" - mondja. "Valójában 2016 őszén terveztem, hogy megjelenik, kicsit továbbgondolva a Days Of Violence LP hangzásvilágát, de ez végül nem valósult meg. Sok félkész ötletet el is vetettem, közben bekerültek a válogatóba vadiúj számok is, aztán ezeket alakítottam kicsit egységesebb összképre, hogy a végeredmény ne legyen túl csapongó, de azért mégis többféle élményt adjon át egyszerre."  Konceptlemez született, amelynek alapgondolata közel áll Megahit civil énjéhez, hiszen számítástechnikával fogllalkozik. "Egy nem túl távoli jövőbe helyezett disztópikus, cyberpunk settingre épül, a már kicsit klisének számító 'a gépek átvették az uralmat' körítéssel. A trackek az ember és gép közti kooperáció, vagy éppen konfliktus egy-egy aspektusát igyekeznek bemutatni, a számítástechnika hőskorától egészen az öntudatra ébredt mesterséges intelligencia korszakáig." A zene ezúttal is megidézi Jonh Carpenter filmzenei munkásságát, az egységesen  sötét tónusa ellenére egészen sokszínű anyagot kapunk. "Az album stílusát igen nehéz behatárolni; az egyszerűség kedvéért maradnék a synthwave-nél, de annak egy jóval sötétebb mutációjáról van szó, mely jó néhány underground stílusból is építkezik (techno, industrial, vagy akár EBM), de természetesen igyekszik a 80-as éveket idéző hangzás határain belül maradni - több-kevesebb sikerrel."

A lemez, és az egyes számok sztorija kideról Megahit informatív kommentárjaiból:
 

Synaptic Leak (Intro) 
"A felhasználót egyenesen Keanu Reeves, mint Johnny Mnemonic invitálja, hogy csatlakozzon rá a hálózatra, és induljon az utazás. Az intró nagyjából megmutatja az album általános hangzásvilágát, ami nem éppen vidám."

Fear
"Az intró által felépített 'suspense' itt robban, a szám egy lassabb, de erőteljesen húzó bassline-alappal rántja be a fűrészt. Normál középtempós synthwave, a szövegek pedig a New York bandái című filmből származnak."

Chrome Tyre Fire
"Azt tartom, hogy egy album esetén a harmadik track a vízválasztó; ha valakinek nem jön be a cucc, akkor maximum idáig hallgatja meg. Szóval itt kell arcon csapni a hallgatót igazán - ha sikerül, akkor végig fog menni az egészen. Ez a szám akar lenni a húzó track, a 'rádiós sláger'. Épp ezért ez jóval pozitívabb, világosabb, pörgősebb, mint a többi. A szöveg amolyan önreflexió az egész retrowave-érzésre, a zene pedig amolyan heavy metal outrun-módra; nyomod neki ezerrel egy Tron-szerű fénymotorral a neonfényes város sötét utcáin, a nyomvonaladban izzik az aszfalt, a króm felnik szanaszét tükrözik a fényeket, te pedig hajtod a csajokat és a pénzt. #magasélet #retroswag"

Server Room
"Egy teljesen instrumentális, főként az atmoszférára fókuszáló zene, némi monoton 808-dobolással, analóg szintikkel, és egy valódi szerverterem zúgásával. A munkacíme A Night At The Mainframe volt."

Terminal Madness
"A szerverszobából meg is érkezünk az első kimondottan számítógépekre fókuszáló zenéhez. Ez a track bemutatja a hőskort, az ember-gép kapcsolat kezdetét, miként kezdték el a számítógépek könnyíteni az ember életét. Itt szándékosan elég erőteljes az industrial/EBM-hatás, a szám végig rendesen pörög. A narrátor hangja egy 1980-as évek végi dokumentumfilmből lett kölcsönözve, mely hasonló címmel futott."

Alpha Mission
"Ha korai számítógépekről van szó, a videojátékok mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez a szám egy intenzív űrháborús játék soundtrackjének jegyeit igyekszik felidézni. Annak idején akár Amigán is megszólalhatott volna ugyanígy. Lézer feltölt, hiperhajtómű be, küldetésre fel!"

Hull Breach
"Miután sikerült átélni azt, ahogy szétlövünk mindenkit, lássuk, milyen az, amikor minket lőnek szét! Az érme másik oldala - egy másik űrcsata - lassú, reményvesztett pillanatait próbáltam átadni ezzel a szintén videojáték-hanzás inspirálta számmal, ahol az ember az utolsó plazmatöltetig küzd, de végül alulmarad. Szándékosan feleannyira lassú (sőt, kicsit még annál is lassabb), mint az előző, és sokkal hangsúlyosabb, húzós alappal szól, ezzel is ráerősítve a borongós érzetre. Itt ér véget a kazetta A-oldala."

Laser Tag
"Ismét egy pozitívabb hangvételű szám, ami kicsit szintén az industrial és a techno ötvözetét hordozza magában. Egy repetitív műgitár-riff is rápörköl a jelenetre, ahol minden irányból lézernyalábok igyekeznek megsemmisíteni a másik felet. A szám egyébként ténylegesen lézerharchoz készült háttérzenének, emiatt direkt kissé monotonabb is a többihez képest."

Crawler
"Az észrevétlen kis rohadék, aki rejtőzködve vár a megfelelő pillanatra, amikor támadásba lendülhet. Ez a szám egy 80-as évekbeli számítógépes vírusról szól, amely mindenféle kamu riporttal igyekszik pénzt kicsalni az óvatlan felhasználóból. Lassú, kemény törtütem és szétfilterezett analóg bassline adja meg a kezdő lökést, amit aztán mindenfélre rezonáns szinti követ. A narrátor szövege szintén egy valós tévéműsorban elhagzott beszélgetésből származik."

Wrath Of The Machine
"A címadó track mutatja be a jövőbeli ember-gép háború végső csatájának pillanatait, amikor minden eldől. Itt szándékosan próbáltam meglovagolni a Carpenter Brut- /Perturbator -féle darksynth-vonalat, széttorzított szintidallamokkal, modernebb hangzású dobokkal, megspékelve egy kis orchestra betéttel, hegedűvel és templomi orgonával a régi horrorfilmzenék előtti tisztelgésként."

Showdown
"Amolyan epilógusa az albumnak, a végső összecsapás utózöngéje. Lassú, sidechainelt bassline és egy kis TR-808-as levezetés, rezonáns pad-ekkal, csilingelős analóg szintikkel és szállósabb atmoszférával. A háború véget ért, a füstölgő romok között csak a gépek alapzaja szól tovább... A lemezen van még három  "audio log", melyek csak rövid átvezetők, és a történet megértéséhen adnak némi segítséget a hallgatónak. Ezekben a szövegek egyébként a System Shock 2 című kultikus cyberpunk FPS játékból lettek összevágva."

Megahit friss második albuma a közeli jövőben fizikai formátumban (limitált példányszámú digipak CD-n és kazettán) is beszerezhető lesz, addig is, alább rögtön streamelhető: