Hatperces mini musicallel tért vissza Benjamin Clementine, a brit dalszerző-előadónak ez az első új dala a két évvel ezelőtti, Mercury-díjat nyert bemutatkozó albuma - és a Gorillaz új lemezén szereplése - óta
A dalok mellett verseket is író Clementine, ha lehetne, valószínűleg a jelen helyett inkább a 19. század végén, Párizsban élne bohém művészként. Ehhez 19 évesen jutott a legközelebb, amikor Londonból a francia fővárosba menekült, és néhány évig bárokban, hotelekben, illetve az utcán zenélt, mígnem egy nap felfedezték. Clementine nyilvánvalóan erős francia (kulturális) kötődését jelzi a visszatérő dala is, amelynek címe - The Phantom Of Aleppoville - egyértelmű utalás Az operaház fantomjára. Aleppót pedig nem kell magyarázni, azaz egy picit mégis: Clementine elmondása szerint a dalt Donald Winicott brit gyermekpszichiáter kutatásai ihlették, melyek azt mutatták, hogy az iskolában társaik által megfélemlített, bántalmazott gyerekekben kialakuló lelki sérülések haosonlóak azokhoz, amelyeket háborús szörnyűségeket átélő gyerekek traumái okoznak. A musicalszerű, drámai dalhoz Craig McDean és Masha Vasyukova rendezett videoklipet, mely szimbolikusan, pszichodrámaszerűen jeleníti meg a dal témáját egy csapat gyerekkel, Clementine visszaemlékezéseként (látomásaként?)
