Szélben pálmalevél – az 1945-48 közötti koalíciós korszak slágerei

Zsidó öngyilkoshimnusz, levágott fater és zugban eladott aranyak, liliomtiprás a hatodik Á-ban, alijázás és csikkszedés – 1945-48 között ezek voltak a slágertémák. Fábián Titusz írása.

1945 tavaszán véget ért a háború. Magyarország a szovjet megszállási övezetbe került, de a kommunisták csak 1948-ban tudták teljesen átvenni a hatalmat. A köztes időkben senki nem tudta, mi lesz az ország sorsa. Még az is benne volt a pakliban, hogy a szovjetek egyszer hazamennek és mi is nyugat leszünk. Novemberben választásokat rendeztek, a kisgazdák, a parasztpárt, a szociáldemokraták és a kommunisták részvételével koalíciós kormány alakult. És elkezdődött egy nagyon izgalmas, pezsgő és termékeny időszak.

Alapvetően borzalmas kor volt. Romos ország, rongyos emberek. Kivégzések, súlyos börtönbüntetések, hadifogolytáborban szenvedő hozzátartozók, infláció, élelmiszer- és nyersanyaghiány, utcai fosztogatások, vetkőztetések. És poszt-háborús eufória. Az emberek felejteni akartak, ünnepelni azt, hogy életben vannak. A háborús világvége hangulatot felváltotta „a bármi megtörténhet”-fíling.

Pillanatokon belül újraindult a szórakoztatóipar. A Parisien Grill romba dőlt, a Hangli Kioszkot laposra bombázták, a Regent Caféban meg felrobbantak az ott tárolt német lőszerek, ráomlott az egész épület. De a Belvárosi Kávéház már öt nappal a harcok után újra nyitott. Hamarosan követte az EMKE, a Cafe de Paris, a Claridge, a Cafe de la Paix, az Elise, a New York, a Liberté, a My Dear, az Ostende, a Westend, a Florida, a Bristol, a Nylon, a Jeep, a Palais de Dance, a Sanghai és a többi.

1945-BEN TÉNYLEG A HIÁBA MENEKÜLSZ CÍMŰ KARÁDY-DALRA TÖRTEK KI A BUDAI VÁR VÉDŐI?

Az amerikai jazzt, amit a német megszállás után már rendelettel is kitiltottak a rádióból, megint szabadon lehetett hallgatni, játszani. A Horthy-korszak szigorú erkölcsiségébe nem fért bele a szex, a háború utáni szabados légkörben ez sem volt probléma. Jellemző, hogy három vicclap is működött egyszerre, a kommunista Ludas Matyi, a kisgazda kötődésű Szabad Száj és a szociáldemokrata Pesti Izé. Utóbbi tele volt disznóságokkal és minden fiatal lányt pin-upnak rajzoltak. A slágerek felszabadultabbak, lazábbak voltak, mint valaha. A szerzők pedig bámulatosan naprakészek – a friss amerikai sikerdalokat azonnal leszedték és piacra dobták magyar szöveggel.

A party nem tartott sokáig. 1948-ban egyesült a két munkáspárt, Rákosi lett a főnök és megkezdődtek az erőszakos államosítások. Felszámoltak mindent, ami nem fért bele az új rendszerbe. A sikerdalok sem úszták meg.

A párt szócsöveként is szolgáló Ludas Matyiban 1948-ban megjelent két karikatúra a nem megfelelő dalokról. Az egyik képen Gál Ferenc állambiztonsági vezérőrnagy (operatív politikai nyomozó kulturális ügyekben), a másikon Szilágyi Pál, a rádió akkori vezérigazgatója mond ítéletet a slágerek felett. Gál elvtárs íróasztalán két paksaméta, rajta a szövegírókirály Halász Rudolf és Zsüttmann (G. Dénes György szül. Guttman) nevével. Mindkét rajzon egy-egy figura személyeseti meg a dalokat.

Nézzük meg őket egyenként. Jó képet adnak nem csak a koalíciós idők könnyűzenéjéről, de magáról a korszakról is.

Kezdjük mindjárt a legnagyobb-bal, a Te vagy a fény az Éjszakábannal, amit az első rajzon egy kalapos villanykörte jelez.

Kapitány Anni: Te vagy a fény az éjszakában (Horváth Jenő - Halász Rudolf)

1946-ban gyönyörű volt a tavasz. Melegen sütött a nap, madarak csicseregtek az ágakon. A Markó utcában kivégezték Szálasit, Bárdossyt, Imrédy Bélát, Endre Lászlót, meg a Szálasi kormány minden tagját és államtitkárát. Beköszöntött a hiperinfláció, az árak 15 óránként duplázódtak, az utcán söpörték a használhatatlan millpengős bankjegyeket. A szerelem is szedte áldozatait. „Darvas Ivánnal 1946-ban találkoztam Várkonyi Zoltán Művész Színházában. A szerelmesek esztendeje volt ez az év: ekkor talált Apáthi Imre Sennyei Verára, Várkonyi Zoltán Szemere Verára, s én itt ismerkedtem meg Ivánnal. Feljegyzésre érdemes, hogy ekkor esett szerelembe Pécsi Sándor Lorán Lenkével, de ebből nem lett házasság. Valóban szép tavasz volt, Halász Rudolf még dalt is írt, hozzám címezve: Te vagy a fény az éjszakában” – emlékszik vissza Tolnay Klári a könyvében.

Valóban így volt? A művésznő ezt állította, más nem cáfolta meg, fogadjuk el. Tolnay Klári ebben az időben a Művész Színházban játszott, amelynek egyik darabjában debütált a szám. A Művész közvetlenül a háború után, 1945 áprilisában nyílt meg, Várkonyi Zoltán vezetése alatt. Várkonyi jól sáfárkodott a darabokkal, széles igényt elégített ki, játszottak itt klasszikus és modern drámáktól kezdve kisoperettekig mindent. Cocteau-tól Zerkovitz-ig jöhetett bármi, ami eltartja a társulatot. A Házasság hármasban című zenés vígjátékot 1946 nyarán mutatták be és viszonylag sikeres volt, hetven előadást ért meg. Horváth Jenő és Halász Rudolf jegyezték a dalokat, amelyek közül a Tiroli boci is kisebb sláger lett (Erre a dalra még visszatérünk.). Az igazi durranás azonban a Te vagy a fény az éjszakában volt, ami jócskán túlnőtt a darabon. Behemót sláger lett belőle, kis túlzással erről szólt egy évig minden. Ezt fütyülte a város, cikkekben emlegették, Ludas Matyi- és Pesti Izé-karikatúrák születtek róla és a címből ma is használatos szállóige lett. Az évek során énekelte a Karády Katalin-Lantos Olivér duótól kezdve Korda Györgyig mindenki, a P. Mobil még dalszövegben is megidézte („Te vagy a fény az éjszakában, gyere, dolgozz a lámpagyárban”). Tisztességes bárzongorista repertoárjából ma sem hiányozhat. Egyébként valóban elbűvölő darab, egy Broadway-showban is megállná a helyét.

A szerző, Horváth Jenő zongorázni tanult, 1940-ben végezte el a zenefősulit, Kodály Zoltán, Siklós Albert és Unger Ernő tanítványa volt. Írt operettet, dalművet, kamaradarabot, szimfonikus művet, filmzenét és magyar nótát is. És sok-sok táncdalt. Első nagy slágere a Ma este nem gondoltam rád volt, aztán jött sorban a többi, a Tizenhat éves volt és szőke, az Este fess a pesti nő, a Szép esténk lesz, a Feketehajú kis gimnazista voltál, a Miszter Bill, a Baracknyílás idején, az Egy tisztes, őszes halánték és a Gyöngyhalász. A koalíciós időkben gyakorlatilag az ő slágerei jelentették a könnyűzenét Magyarországon.

Az előadó, Kapitány Anni, szintén megkerülhetetlen jelenség. Már 18 éves korában fellépett a Kis Savoyban az Oktogonon, negyvenes évek legmenőbb táncdal- és jazzénekesnője volt. Több lemeze jelent meg, mint riválisának, Karády Katalinnak. Különleges, mély hangszínnel rendelkezett, fülledt, vad-erotikus kisugárzása volt, meg lehetett őrülni érte. A dizőzkirálynő 1947-ben Bécsben és Amerikában is sikerrel turnézott. Mire hazajött, már megváltozott itthon a légkör. Kifejezetten fojtogató lett. Kapitány Annát 1948 nyarán a New York-i Tokaj étterem hívta énekelni hat hónapra. Elfogadta a szerződést. Júliusban még lemezre vett tíz slágerszámot a Durium-Patria hanglemezgyárban, aztán indult. Az utolsó pillanatban, amikor még lehetett.

Többé már sosem jött haza. Lemezei eltűntek a boltokból, a rádióban nem játszották a számait, nem írtak róla a lapok. A közönség is szép lassan elfelejtette. Az ötvenes évek végén már nem a Tokajban, hanem a New York-i Csárdásban énekelt. Itt találkozott vele Kárpáti György és Jeney László vízilabdás olimpikon. „Mellbevágott minket a kint lévő magyarok beteges érzékenysége. New Yorkban elmentünk az egyik divatos és meglehetősen drága szórakozóhelyre, a Csárdásba, ahol a 46-47-es évek sztárja, Kapitány Anni énekelt, éspedig nem divatos táncdalokat, hanem szomorú magyar nótákat a Tiszáról, az öreg cigányról és olyan dolgokról, ami ott leginkább a magyarokat érdekli. Az ott élő magyarok minden este elmennek erre a szórakozóhelyre, megisznak egy pohár bort és aztán reggelig sírnak. Akkor merült fel bennünk a gondolat: azért maradjunk kint, hogy minden áldott este a szép lakás és a kocsi mellett reggelig sírjunk?” – mesélte a Népsportnak a két hazatérő 1957-ben. Kapitány Anni Amerikában is sok lemezt készített, főleg az RCA Victor kiadó számára, énekelt manhattani night clubokban, még a Carnegie Hallban is fellépett. 1981-ben halt meg New Yorkban. Elfeledve, magányosan.

Kiss Manyi: Miszter Bill (pigvin-fox) (Horváth Jenő – Halász Rudolf)
és
Ákos Stefi - Gáspár Endre: Jaj, a Helén (Horváth Jenő – Halász Rudolf)

A Horváth - Halász páros írta a rajzon szintén ábrázolt Mr. Bill (pigvin-fox) és a Jaj, a Helén című dalokat is. A Mr. Billről sokat nem kell elmondani, bájosan gyagya dalocska egy pingvin párról. Miszter Bill, a pingvin úr Miszisz Lill-lel lángra gyúl és minden óraszám elölről kezdik ám… De sajnos a pingvin nő csalfa és egy jégtáblán megcsalja. Körülbelül ennyi. Kiss Manyi előadásában, a maga módján, csodálatos.

A Jaj, a Helén már annál érdekesebb. 1946 körül született, Ákos Stefi és Gáspár Endre énekelte lemezre a H.M.V. tánczenekar kíséretében. A dal ma is népszerű, a Budapest Bár is játssza, bár a szövege az idők során kicsit megváltozott. Kiss Tibi ma úgy énekli, hogy a Helén „Józsefváros közepibe lakik társbérletben a drágám, él ez a gyönyörű lány. Hát fogok egy taxit és oda megyek.” Az 1999-es 6:3 avagy, Játszd újra Tutti című filmben Cseh Tamás adta elő: „Ferencváros közepében lakik társbérletben a drágám, a kitelepített lány. Váltok egy jegyet, és odamegyek” – szól a szöveg. Az eredeti verzióban Jeruzsálemben lakik a lány, és hajóval kell odamenni…. Vannak, akik úgy tudják, ez a késő negyvenes évek ismert jelenségére, az alijázásra utal, vagyis az újonnan alakult Izrael államba való kivándorlásra. Könnyen lehet, hogy igazuk van.

Lantos Olivér: Csikkszedők dala (Sidney Lippman - Lantos Olivér)

Zavaros időkben jól jön egy zavaros sláger. A Chickery Chick pont ilyen volt. „Chickery-chick, cha-la, cha-la, Check-a-la romey in a bananika, Bollika, wollika” és így tovább. A teljesen nonszensz és dilis dalocska ’45-ben meg sem állt a slágerlista éléig. Lantos Olivér előadásában itthon is hamar befutott. A chick adta magát, hogy csikk legyen belőle, a csikkszedegetés pedig össznépi elfoglaltság volt a kifosztott, áruhiányos országban. „Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd, mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más.
És ha látod, hogy barátod unva szív csupán, hát vedd el tőle, és te szívd tovább!” – ad tanácsokat a szöveg. (A Magyar akkoriban egy cigarettamárka neve volt). A csikkszedők már szabad szakszervezetet is terveznek, így is reflektál az új időkre a szám.

A lágy, bársonyos hangú Lantos Olivér a koalíciós korszak legnagyobb férfi énekese volt. A harmincas évek közepén Weygand Tibor (az akkori idők egyik nagy sztárja) énekstúdiójában tanult. Fellépett az Arizona bárban és turnézott Olaszországban is. Weygand aztán kiment a divatból, Lantos másik riválisát, Kalmár Pált pedig a háború után indexre tették, mert énekelt pár irredenta, háborús slágert is. Eljött Lantos ideje, de nem tartott sokáig. Próbált ő jófiú lenni, ’48 után már szovjet dalokat is énekelt, és ingyen koncertet adott a bányászoknak, de így is, úgy is elfogyott körülötte a levegő. 1951 elején állandó duettpartnerével, Karády Katalinnal együtt lépett le az országból. Lantos távozása megnyitotta az utat egy új tehetség előtt: a hasonló hangszínnel rendelkező Vámosi János lépett a színre és lett országos sztár. Lantos Olivér ezalatt Buenos Aires-ből küldözgette haza édesanyjának a zsilettpengéket és egyéb hiánycikkeket. Néha azért szóba került a neve. A Szabad Nép 1955 szeptemberében riportot készített két Ganz-gyári szerelővel, akik Argentínában segédkeztek egy motorosvonat sínre állításában. A munkások Lantos Olivérbe is belefutottak véletlenül. „Maguk is eljöttek?” – kérdezte tőlük, a cikk szerint, az énekes – „Nehogy itt maradjanak! Mert én otthon híres ember voltam, vállukra is emeltek az emberek Pesten nem egyszer, itt meg….. Itt útszéli kocsmákban éneklek öt-hat bús magyarnak….”

Két vödör könnyel a kezében áll egy megszeppent, szipogó, ballonkabátos alak a második rajzon – egy máig kötelező bársztenderdet személyesít meg.

Fényes Kató: Csupa könny a szobám (Farres Osvaldo – G. Dénes György)

Feldolgozás, hozzánk Amerikából érkezett, Without You címmel, de az eredeti dalt egy kubai dalszerző írta. Osvaldo Farres a kottához állítólag nem értett, a fülbemászó melódiákhoz annál inkább. 1942-ben Chela Campos mexikói énekesnő rágta a muzsikus fülét, hogy írjon neki egy dalt. Mindegy, miről szól, három szó is elég, mondta neki. És már meg is volt a cím: Tres Palabras. A szám is elkészült, 1946-ban a Make Mine Music című zenés rajzfilmbe is bekerült, már Without Youként. Farres 1962-ben, a rakétaválság idején elhagyta Kubát a feleségével együtt. Soha nem tért haza, New Yorkban halt meg a nyolcvanas években.

A számot nálunk Fényes Kató vitte sikerre. Gyereksztárként tűnt fel a harmincas évek elején, a háború idején már ismert dizőz volt. Az 1944-es ez történt Budapesten című filmben is ő énekelte fel a Te szerelmed, kedvesem című betétdalt (bár a vásznon nem látszik, Hlatky Edit színésznő tátog helyette). 1945-ben határozottan úgy tűnt, eljött az ő ideje. A Dubarry kávéház, a Park Klub, a Savoy és a Cafe de Paris sztárja volt, Horváth Jenő és Cziffra György kísérte zongorán. 1946 őszén Jazz-presso címmel forgattak kisfilmet vele. Elsőként énekelt Frank Sinatra és Judy Garland-számokat, amerikai musical dalokat Pesten, elfogadható angolsággal. Imádták az amerikai tisztek. Dollárral fizettek, cigaretta, ananászkonzerv, nylonharisnya volt a borravaló. Fellépett külföldi követségeken és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendezvényein is. Rákosiék is elsőként vették elő, mint kapitalistabérencet. Kihallgatásokra vitték, koncertjeit letiltották. 1947. december 6-án lépett le az országból, amikor még nyitva volt a határ. Barátnője apja, dr. Csornoky Viktor nagykövet, kisgazdapárti politikus szerzett neki diplomáciai útlevelet. Csornokyt egy év múlva, ’48 decemberében végezték ki, hűtlenség, hazaárulás és kémkedés miatt. Fényes Kató Svájcban és Belgiumban élt, Amerikában is turnézott, majd Münchenben telepedett le. 1964-ben hazahívták, énekelt pár koncerten, aztán megint visszament az NSZK-ba. A rendszerváltás után újra kiadták régi slágereit, színpadon is állt pár nosztalgiakoncerten. Fényes Kató az egyetlen a cikk főszereplői közül, aki még most is életben van.

Mindkét rajzon látható egy kulccsal hadonászó, bajszos, kalapos ember. Ő Mihály, akinek ki kellene nyitnia az ajtót. Egy novelty song magyarosított főszereplője.

Hurricane énekegyüttes: Gyere Mihály, nyiss kaput (Howell - McVea – G. Dénes György)
és
Ahmed (Haber Alfréd – Harsányi Béla)

Amerikában 1946 végén megjelent egy gegdal, az Open The Door, Richard, ami pillanatokon belül roppant népszerű lett. Jack McVea volt az eredeti előadó, és rengetegen feldolgozták, Count Basie felvétele még a slágerlista élére is került. (Később kiderült, a szám már korábban is ismert volt a vaudeville, illetve a blackface-színtéren, még pereskedés is lett belőle, hogy ki írta valójában). A szám sztorija körülbelül annyi, hogy az ittas énekes nem tud bejutni az albérletbe, ahol a haverjával lakik, mert az nem nyitja ki az ajtót. Pedig tudja, hogy bent van – egy ruhát hordanak közösen, és az pont rajta van. Dörömböl az ablakon és követeli, hogy engedje be. A viccnóta hozzánk is hamar eljutott, 1947-ben már énekelte a Hurricane együttes. Akik aztán Harsányira magyarosítottak, mert az amerikás Hurricane név nem csengett jól ’48 után. Az ő slágerük volt a karikatúrán szintén szereplő Achmed (vagy Ahmed) is, Haber Alfréd és a zenekarvezető Harsányi Béla szerzeménye.

Karády Katalin: Halálos méreg (Amado Mio) (Doris Fisher - Szenes Iván)

Talán az utolsó tipikus és hibátlan Karády-sláger. Pedig nem neki írták, amerikai szerzők műve. A Gilda című 1946-os film-noir betétdala volt, a vásznon Rita Hayworth tátogott rá, a stúdióban Anita Ellis énekelte fel. Az akkor 22 éves pályakezdő, Szenes Iván írt hozzá magyar szöveget, és nem fogta vissza magát: „száz szerelmes sátán, csábítva csábít”, „őrjöngve kérem az éjszakát”, „ne engedj sírni, nem vagy te ember” – tényleg mindent bedobott. Karády ugyan messze nem volt akkora szexbomba, mint az isteni Rita (’46-ban pedig már pláne nem), a magyar verzió mégis picivel jobb, dögösebb, mint az eredeti. Az alapanyaggal még negyven évvel később is próbálkoztak, Grace Jones például egy Hi-NRG-slágert próbált kihozni belőle, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Egy kombinés nő és egy harang áll egymás mellett a második karikatúrán, mindkét dal Lantos Olivérhez fűződik.

Lantos Olivér: Ne vedd fel az új ruhád (Szterényi Dénes – Rákosi János)
és
Harang szerenád (Kay Twomey, Al Goodhert, Al Urbano – G. Dénes György)

Egyik sem túl jelentős szám, nem is éltek sokáig. Talán épp akkor mentek a rádióban, amikor a gúnyrajz készült. Szterényi Dénes az első dal szerzője, állandó szövegírójával, Rákosi Jánossal hozta össze. Ők írták a valamivel ismertebb, Kelemen című viccdalt is, amit Kazal László és Kiss Manyi vitt sikerre. A Harang szerenád pedig feldolgozás, eredetije egy 1947-es Sammy Kaye-szám, a Serenade Of The Bells volt.

Anikó, Manci és Juci – a három kislány. Vagy tinédzserlány. Manci pesti, az biztos, ez a szövegből is kiderül. Anikó mindkét képen szerepel, matrózblúzban. Juci zongorakottákat szorít a hóna alatt. Három sláger főszereplői. És csapjunk hozzá még egy negyediket is, a Haja szőke volt címűt – egy dalt, amit a figyelmetlen rajzoló valamiért egy fekete hajú nővel ábrázolt.

Lantos Olivér: Manci a kis pesti lány (Jimmy Van Heusen – G. Dénes György)

Frank Sinatrának 1940-ben született meg első lánya, Nancy Sinatra, a későbbi híres énekesnő. A kislány 4. szülinapi bulijára egyedi ajándékot kapott Jimmy Van Heusen dalszerzőtől és Phil Silvers szövegírótól: egy dalt, ami arról szól, hogy milyen szép és mosolygós. Sinatrának tetszett a szám, még 1944-ben lemezre vette. A Nancy With The Laughing Face hamar siker lett az európai fronton harcoló amerikai katonáknál. Nem csoda, hogy betalált, mindenki a saját, otthonhagyott lányára gondolhatott, csak Nancy helyett kellett Judyt, Amy-t. Bessie-t vagy Lucy-t énekelnie. Nancy nálunk már Manci lett G. Dénes György fordításában, és nem kislány, inkább egy vonzó pesti démon. „Hófehér karján sok olcsó ékszer, na és az a láb, méghozzá kétszer…” és így tovább. 1946-ban már nagy sláger volt, Lantos Olivér mellett a Holéczy együttes is gramofonlemezre énekelte. „Ó, még a szépnél is szebbet képzelj, s a Hedy Lamarr-t szorozd meg héttel, és akkor előtted áll, Manci a kis pesti lány” – szól a magyar szöveg. És hogy ki volt az a Hedy Lamarr, akitől még szebb a Manci? Egy bécsi bankár és egy Budapestről elszármazott zsidó koncertzongorista lánya, aki a harmincas években volt ismert filmsztár. És aki először játszott el női orgazmust filmben, mindezt 1933-ban az Extase (Extázis) című moziban. Na, a mi Mancink még ettől is jobb nő! Annyit még tegyünk hozzá, hogy Hedy Lamarr idővel kikopott a szövegből, az ötvenes években már Mona Lisa lett helyette….

Lantos Olivér: Tizenhat éves volt és szőke (Horváth Jenő – Rákosi János)
és
Fényes Kató: Van egy kislány, Anikó (Leo Robin – G. Dénes György)

Rokondalok. Mindkét számot énekelte férfi (Lantos Olivér) és nő is (Fényes Kató és Kapitány Anni). És hát, mit szépítsük, mindkettő ilyen liliomtipró-sláger. A tizenhat éves Jucit a hatodik Á-ból untatja már a skálázás, inkább a zongoratanár izgatja. Aztán végre azon a zongorán megtörténik a dolog. A rózsás tünemény Anikót egy buksi úr kapja el, vizsga helyett csókolni tanul. A különbség csak annyi, hogy az Anikó nem magyar, hanem behozott sláger. Eredetije, az A Gal in Calico egy 1946-os amerikai musical film, a The Time, The Place and The Girl betétdala volt.

Lantos Olivér: A haja szőke volt (Orlay Chappy - Lantos Olivér)

A szám szerzője, Orlay szül. (Obendrofer) Chappy a kor egyik legfontosabb zenésze volt, pályafutásáról egy Recorder cikkben írtunk már. A dobolás, karmesterkedés, hangszerelés, sztepptáncolás mellett zenét is szerzett, Karády Katalin két számát is sikerre vitte (Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én és a Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók). A haja szőke volt című slowfox 1947-ben született, a szövegét maga az előadó, Lantos Olivér írta, és a Durium együttessel vette lemezre. A dal is olyan, akár a benne szereplő nő - édes, mint a cukros ananász.

Rácz Vali: Egy kecske, menyecske (Bleyer Pál – Halász Rudolf)

Rácz Vali, mondhatjuk úgy, kipipálta a negyvenes éveket. Játszott 14 filmben, énekelte magyarul a Lili Marleent és vendégszerepelt a náci Berlinben. Zsidókat bújtatott a villájában és viszonya volt egy szovjet tiszttel is. 1944 nyarán a Gestapo vitte be, fél évvel később már az ÁVO, mint kémgyanús elemet. A népszerű színésznő és dizőz a háború előtt és alatt a Vigadó téri Hangli kioszk sztárja volt. Amiből pár tégla és gerenda maradt az ostrom után. 1945 májusában már egy újonnan nyílt pesti kávéházban, a Cafe de la Paix-ban kapott szerződést. Leginkább amerikai diplomatáknak énekelt, dollárban (is) kapta gázsiját, ami akkor nagy kincsnek számított. De még dollárért és Napóleon aranyért sem mindig lehetett élelmiszert venni, mert Pesten abból általában hiány volt. Jellemző történet: vidéki szülei megkértek egy helyi vállalkozót, szállítson le Budapestre egy óriási füstölt sonkát lányuknak. Egy másik füstölt sonka volt a megbízási díj. A küldemény sosem érkezett meg, az ételfutárt többé nem látták. Lelépett mindkét hússal? Vagy valaki megölte őt értük? ’45 tavaszán-nyarán minden megtörténhetett. A dizőz 1946 elején ismerkedett meg a Japán kávéházban az író Halász Péterrel, fél év múlva össze is házasodtak. Az ő testvére, Halász Rudolf szerezte ennek a kis blődlinek is a szövegét. A Kecske, menyecske, ellentétben más Halász Rudolf-szerzeményekkel, nem igen állta ki az idők próbáját, hamar elfelejtették (a dalnak YouTube-videója sincs). Ahogy az ’56-os forradalom után disszidáló Rácz Valit is. Egy ideig, legalábbis. Az USA-ban, majd Münchenben élt, lánya Monica Porter népszerű író lett Angliában, ő pedig 1991-ben Világ Igaza díjat kapott Izraelben. A rendszerváltás után diadalmasan tért vissza Magyarországra.

Nagykovácsi Ilona: Matrózdal (Tengerész) (Polgár Tibor – Körmöczy László)

Nagykovácsi Ilona szuperslágere mindkét karikatúrán szerepel. Az elsőn sellőként, „nem hal, csak ember” szöveggel (ami egy idézet a számból), a másikon morcos, borostás, pipázó tengerészként. Maga az énekesnő már befutott sztár volt, mikor a rajz kijött, túl volt már egy filmfőszerepen (Fény és Árnyék, 1943) és egy katonadal-bestselleren (Panni, 1941). De lehetett még ezt is übereleni.

Norman Corwin amerikai író Öreg Rozmár című darabjából a negyvenes évek közepén készült rádiójáték. A zenéjét Polgár Tibor, az ismert slágerszerző (az énekesnő barátja, későbbi férje) írta. Nagykovácsi Ilona egy matrózdalt énekelt a darabban, amelynek országos sikere lett. Olyan népszerű volt, hogy 1945 végén a Nagymező utcai Pódium Kabaré külön színpadi jelentet csinált a számból. Az énekesnő egy matrózkocsmában adta elő a vidám dalocskát, Tabányi Mihály harmonikaművész és két másik zenész kíséretében. Négy színész, köztük Pongrácz Imre és Kabos Laci tengerészként tették hozzá a showt. A szám sikere tovább nőtt, lemezen és kottaként is megjelent. „Esténként a Pódiumban fergeteges siker volt, akkor mindenütt ezt lehetett hallani. Ha elmentünk egy vendéglőbe, kávéházba vagy bárba, a cigány, a tánczenekar, a zongorista azonnal ezt kezdte játszani. Ablakokból ezt harsogták a rádiók. Szinte védjegyemmé vált ez a dal” – emlékezett vissza Nagykovácsi Ilona 1982-ben Torontóban megjelent könyvében. Igen, siker ide-siker oda, a művésznő sem sokáig bírta a légkört, 1961-ben férjével, a dal szerzőjével, Polgár Tiborral az NSZK-ba, majd Kanadába emigrált. A rendszerváltás környékén a Hungaroton kiadott egy válogatáslemezt a régi számaiból. Tengerész, ó, szívem tengerész volt a címe, természetesen.

Karády Katalin – Jávor Pál: Volt nekem egy fehér szárnyú bóbitás galambom (Eisemann Mihály – Füredi Imre)

Kicsit kakukktojás ez a szám a második rajzon. 1948-ban már ötéves sláger volt. Még a Horthy-korszakban született, a Makrancos hölgy című filmben énekelte Karády Katalin és Jávor Pál. Eisemann Mihály volt a dalszerző, aki a legelső magyar slágerfilm, a Hyppolit, a lakáj zenéjét is komponálta. És akit 1945 után elővettek, mert háborús slágereket is írt, két indulója szerepelt a betiltott „fasiszta zeneművek” listáján. Eisemann amúgy Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványa volt a Zeneakadémián. Írt huszonegy operettet, sok filmzenét, esténként pedig olyan bárokban, kávéházakban zongorázott, mint az Old Firenze, az Admirál, majd a háború után a Budavár és a Múzeum. A Karády-Jávor slágert a Ludas Matyi 1949-ben is előszedte. Truman fülébe pont ezt húzza a nagytőke prímása egy rajzon. Vagyis, nem teljesen ezt: a bóbitás galamb itt egy fehér, olajágas békegalamb, ami nagyon nyomasztja az amerikai elnököt… Karády Katalint valami más nyomasztotta, 1951 februárjában át is szökött a határon. Jávor Pál – öt évvel korábban – még szabadon, szerződéssel a zsebében távozhatott az Egyesült Államokba.

Fényes Kató: Egy Őszhajú Asszony (Jack Yellen - Lew Pollack - G. Dénes György)

Bereményi Géza Eldorádó című filmjében van egy különösen megrázó jelenet. 1945-ben járunk, közvetlenül a háború után. Egy romos színházépületben megy a fél-alvilági buli, két dizőz énekel zenekari kísérettel a színpadon. A világítás nem működik, gyertyák és izzófüzérek adnak homályos fényt. Valószínűleg fűtés sincs, sok vendég kabátban, sálban ül az asztalnál. Belép a lokálba a zongorista lány testvére (vagy barátja, ismerőse, rokona), egy zsidó fiú. „Szervusz Gida! Túléltük! Élünk! Olyan boldog vagyok!” – mondja a lány, miközben a srác nyakába ugrik. „Játszd el nekem az Őszhajú nénikét” – kéri a fiatalember. Majd ez a párbeszéd zajlik le:

„- Ne szomorkodj, Gida, nekem sem maradt meg senkim. Mégis!
- Elgázosították a mamát, Gerti.
- Most másképpen lesz! Gyere hozzám éjszakára, jó? Jó?
- Játszd el nekem az Őszhajú nénikét…
- Ne hallgasd azt a dalt, Gida, táncoljál inkább a lányokkal.
- Csak egyszer játszd el, jó? Még egyszer.
- De aztán soha! Soha! Aztán már csak élni fogunk, nem szomorkodunk többet, jó?
- Jó.
- Igen, jó!”

A fiút végighallgatja a dalt a színpad mellett. Mikor véget ér a szám, gyorsan előkapja a revolverét és fejbe lövi magát.

A dal, amit kért – a Jiddise Mama – egy idős, zsidó édesanyáról szól. Népszerű sláger volt az Auschwitzból, Buchenwaldból hazatértek körében, gyakran kérték a bárzongoristától. És az öngyilkosság sem csak filmjelenet volt. 1945 novemberében ezt akarta hallani egy vendég a belvárosi Casanova mulatóban. A dizőz, Fényes Kató, elénekelte neki. A szám közben a férfi pár sort írt egy levélpapírra. Mire a dal befejeződött, a vendég már nem volt az asztalnál. A mosdóhelyiségben lőtte agyon magát. A pársoros búcsúlevélben a helynek is megköszönte az estét, és azt, hogy hallhatta „a szomorú altatódalt.”

Maga a szám ’45 körül már húszéves is elmúlt. Az eredeti Yiddishe Momme-t Jack Yellen és Lew Pollack írta 1922 körül, jiddis és angol nyelven. Világszerte ismertté vált, számos feldolgozása született, a náci Németországban be is tiltották. Magyar szöveget G. Dénes György írt rá, és az idők során énekelte itthon Vámosi János, Koós János, Törőcsik Mari és Bangó Margit is, Faragó Judy István pedig gitáros verziót csinált belőle. Többféle szövegváltozatban is ismert.

------------------------------------------------------------

Még hat fontos sláger a korszakból, amik egyik rajzon sem szerepelnek.

Kiss Manyi: Tiroli bocik (Horváth Jenő - Halász Rudolf)

A korszak egyik legjellemzőbb slágere. Nagyon bizarr és elképesztően fülbemászó. 1946 elején született, a Te vagy a Fény az éjszakában dalnál már említett Házasság Hármasban színdarab egyik betétdala volt. Ez is felbukkan az Eldorádó című filmben, az akkoriban felfedezett Pa-Dö-Dő lányok éneklik dizőzként, ez volt első filmes megjelenésük. Bereményi Géza azt mondta róla, édesanyja egyik kedvenc száma volt, tőle ismerte. Izgalmas, nyegle és frivol háború utáni dalocska, jól passzol a film hangulatához. Szerinte zsidó témát dolgoz fel. És valóban, lehet zsidó történet is mögötte. Ahogy német vagy magyar sztori is. A kis bocik luxusvonaton Svájcba érkeznek, eladják a magukkal hozott aranyakat és abból jól élnek….  Az apjuk közben levágva tálba kerül, mert elég nagy marha volt… Szólhatott ez akkoriban bárkiről.

Kazal László: Este fess a pesti nő (Horváth Jenő – Halász Rudolf)

„Száz mohó férfiszem rögtön, jaj, leszalad a bokáján” – énekelte Kazal László 1946-ban. „Felszaladt a szemem a harisnyádon, rock and rollból ötös!” – ez már Pajor Tamás, negyven évvel később. Vannak dolgok, amik nem nagyon változnak. Azért, persze ’46 és ’51 között változott pár dolog. „A bárban kacéran flörtöl, és Revlon rúzs van a száján” – szólt az eredeti szöveg. Ebből pár éven belül: „a bárban kacéran flörtöl, és nejlont visel a lábán.” lett. „Ördög és angyal ő? Hát kérem, ez egy teológiai tévedés. Mert ha ördög, akkor nem szállhatott le az égből ez az áldemokratikus krampusz. Ha pedig angyal, akkor mitől telik meg hajnalban a bárban a cvekker? Nem kérem. Ez véleményem szerint se nem angyal, se nem ördög. Hanem van erre egy jó magyar szó. De azt nem merem önöknek kimondani, mert félek attól, hogy elpirul a mikrofon” – magyarázta a slágert Darvas Szilárd.

Kapitány Anni: Toto swing (Breitner János - Szenes Iván)

Magyarországon 1947. október 19-én indult a totó, amit reklámdalokkal is népszerűsítettek. Kapitány Anni száma magasan a legjobb közülük. Említi benne az MTK-t, az Újpestet és a Fradit is, de a legjobbak a féldiszkrét szexuális utalások: „Ha a tippszelvénye üres még, én úgy kitölteném…. X, 1, 2, 1, X, 2, na egy-kettő legyen enyém….. Egyet-kettőt eltalálni nem nehéz dolog, de velem simán elér 12 találatot” és így tovább. Három év múlva az FTC neve már ÉDOSZ-ra változott, aztán Kinizsi lett belőle, míg az MTK Budapesti Textiles SE, majd Budapesti Bástya, aztán Budapesti Vörös Lobogó néven futott. Az Újpestet a Belügyminisztérium kapta meg, a Dinamo csapatok mintájára Dózsának keresztelték át. A Kispestet nem is említik a szövegben. Pedig 1950-től már leginkább ők nyerték a bajnokságokat. Katonacsapatként, Honvéd néven.

Kapitány Anni: A gyöngyhalász (Georges Bizet, Horváth Jenő - Pártos Jenő)

Bizet-nek a Carmen mellett voltak kevésbé sikeres operái is, mint mondjuk a legelső, az 1863-ban bemutatott Gyöngyhalászok. Magyarországon 1888-ban debütált a darab, az Operaház azóta sem játszotta. A mű nem lett a népszerű, a belőle kibányászott sláger igen. A Nadir románca betétet Horváth Jenő dolgozta át táncdalra a negyvenes években, Pártos Jenő írt hozzá szöveget. A dalszövegnek nem sok köze van az opera cselekményéhez, de ez nem is baj. Énekelte a számot a Karády-Lantos duó, Kazal László, majd később a Záray-Vámosi páros is, de a legjobb verzió mégis csak Kapitány Annáé. Vadul, nyersen, pofába mászóan egzotikus. A már többször említett Eldorádó című filmben is felbukkan, a piackirály, Monori Sanyi bácsi samesza, Berci dúdolja el, az unokaszületős bulin.

Lantos Olivér: Cigánykaraván (Billy Reid – G. Dénes György)

Amerikai dal, 1945-ben született, a következő évben négy feldolgozása is a felkerült Billboard listára. Igazi sztenderd, játszotta Louis Armstrongtól Sinatrán át Quincy Jones-ig mindenki, nálunk Korda György és Cserháti Zsuzsa is énekelte. Első hazai előadója Lantos Olivér volt, de igazán a kíséret, Tabányi Mihály zenekara vitte a számot, amit három verzióban is lemezre vettek. Az egyiken Lantos magyarul, a másikon angolul énekel, a harmadik pedig instrumentális felvétel. Népszerűségét jól mutatja ez Ludas Matyi karikatúra 1947-ből: a vidéken pihenő „lokálpatrióta”, Jampec Jenci is ezt a számot rendeli.

És egy szám, ami már nem lehetett sláger

Mezey Mária-Latabár Kálmán: Ahol csak Pesten szól a jazz (Bródy Tamás - Horváth Jenő - Békeffy István)

1945-ben, a háború után, két magyar játékfilm készült, a Tanítónő és az Aranyóra. A következő évben aztán egy sem. 1947-től pedig már a koalíciós pártok készítették saját filmjeiket: a Parasztpárt a Mezei Prófétát, a kommunisták a Valahol Európában-t, a kisgazdák a Könnyű Múzsát, a szociáldemokraták a Beszterce Ostromát, míg a független rendező és filmgyártó Szőts István az Ének a búzamezőkről címűt. 1947 nyarán kezdődtek a forgatások, de mire a filmek elkészültek, már túlságosan megerősödtek Rákosiék. A kommunista kézben lévő Belügyminisztérium a parasztpárti, a kisgazda és a független filmet is betiltotta. Míg a Mezei Próféta és az Ének a búzamezőkről filmekkel az volt a baj, hogy túlságosan klerikálisak, a Könnyű Múzsának azt rótták fel, hogy a Horthy-korszak filmjeinek világát idézi, léha, frivol és igénytelen. A film kópiáit a bemutató előtt kobozta el az ÁVO, mozikba sosem került. Ezt a filmslágert már nem fütyülték a pékinasok. Mert nem is hallhatták.

1948-ban aztán jött a fordulat éve, a kommunistáké lett egyedül a hatalom. És Pesten már sehol sem szólt a jazz. A Jampec Jencik nem ugrálhattak többé. Rákosiék lefújták a bulit. Vidéken, Budapesten, mindenhol. Nem volt pálmalevél, ami védett volna a szél ellen. A Ludas Matyi csak egy fórum volt a sok közül, ahol nekimentek a slágereknek.

„A Rádióhoz nap mint nap érkeznek az üzemekből a levelek, hogy a Rádió túl sok operát, túl sok komoly zenét ad, márpedig ez a burzsujok muzsikája, nekik játsszák minél többet a Kapitány Anniet….. Nincs itt helyünk ahhoz, hogy részletesen kimutassuk, hogy Kapitány Annie és mondjuk a közkedvelt „Anikó” című sláger miért egy hanyatló társadalmi osztály és egy hanyatló társadalmi rend „művészete”. Eljött az ideje –a legfőbb ideje! – annak, hogy nem csak politikai, hanem kulturális téren is meginduljon a tisztázódás, hogy a demokrácia igénye szellemi vonatkozásban is megtelepedjen az emberek szívében” – méltatlankodott a Haladás nevű napilap. „Ugyan kit derít jókedvre a „Csikkszedők dala” vagy a „Mimi az őserdő leánya”? Nem valószínű, hogy munkásaink svingelni akarnának ebédidő közben a „Tampiko” idegsokkos ütemeire. Nem valószínű, hogy előre viszi a munkaversenyt a „Csupa könny a szobám”, sem az „Anikó” léha, ostoba, giccses szövege” – adta meg az irányt a Népszava „Rostáljuk meg az üzemek hanglemezeit!” című cikkében. „Vigyázzatok az olyan dalokkal, mint a Csupa könny a szobám, kultúrtársak! Ehhez nekünk, a dolgozóknak semmi közünk nincs” – figyelmeztetett az Új Szó. „Európában dohányínség van, nálunk mindenki annyit vásárolhat, amennyit akar. Az emberek megszűntek a járda szélén vagy villamosmegállóknál cigarettavégeket szedegetni. A csikkszedők dala végleg elnémult” – lelkendezett a Haladás trafikosokról szóló cikke.

„Hazai jazz-szerzőink java része ott tart, ahol a felszabadulás előtti magyar filmgyártás. A zenei amerikanizmus megrontja a dolgozók egészséges életszemléletét és ízlését” – jelentette ki a Szabad Nép Milyen legyen a jó tánczene című írásában. Az amerikai feldolgozások, a nemkívánt slágerek helyett hamar születtek újak, amikkel már nem volt semmi gond. Mint például a Szénát hordanak a szekerek (én a bakon ülök teveled), amit Majláth Júlia írt. Az ország társadalmát Novikov és Dunajevszkij melódiái lengték be, míg ezalatt Fényes Szabolcs, felettesei nyomására, zenei továbbképző iskolába járt” – írja Kurutz Márton Könnyűzene és muzikalitás című cikkében.

A korszak egyik legnépszerűbb humoristája, Darvas Szilárd a Pódium kabarében Slágermagyarázat című műsorával aratott nagy sikert. Egy-egy közismert sikerdal szövegét elemezte, nagyon szarkasztikusan. (Ebben a bejátszásban pont a Halálos Méreg című dalt vesézi ki.) A rádió is átvette a műsort, a kultúrpolitikának különösen tetszett, mert rámutat, mennyire ostobák ezek a dalok. Persze, nem csak erre mutatott rá Darvas. A dalszöveg mellett a kor sötét ideológiája is ki volt figurázva…

Az éjszakai zenés bárokban már 1947-től állandósultak a razziák, árdrágítás, feketézés miatt zárták be a helyeket. 1949-ben pedig már minden műsoros szórakozóhelyet államosítottak. A bulibárok nagy része megszűnt, a megmaradtak új neveket kaptak: a Jeep-ből Kedves lett, a Nylonból Napfény, a Bristolból Duna, a New York kávéházból Hungária. A bárzongoristák pedig elkezdtek szovjet-orosz dalokat játszani, a Katyusától a Dongóig. Amerikai jazzt nem volt könnyű becsempészni a műsorba. „Üldözték a nyugati kozmopolita slágereket. A kor kiváló muzsikusai kis leleménnyel azokat is elfogadhatóvá próbálták tenni… Az éjszakai életben mindenki abból élt, hogy kifigurázta a jobboldali elhajlást. Tehát kigúnyolták azt, aki amerikai számot énekelt, de ezáltal elénekelték az amerikai számot” – emlékezett vissza Kalmár Tibor Sztárok az éjszakában című könyvében.

Fényes Kató 1947 végén távozott az országból, Kapitány Anni a következő nyáron, Lantos Olivér és Karády Katalin az ötvenes évek elején. Nagykovácsi Ilona és Rácz Vali az ’56-os forradalmat követően. Negyven évvel később, a rendszerváltás után, Fényes Kató és Rácz Vali tudott még visszajönni. De a számok úgy negyede, fele túlélte a korszakot. A Te vagy a fény az éjszakában, a Cigánykaraván, a Gyöngyhalász, a Csupa könny a szobám ma is bársztenderd, az Ősz hajú Asszony és a Van egy kislány, Anikó közismert slágerek, a Jaj, a Helént, az Este fess a pesti nőt és a Tiroli bocikat pedig a Budapest Bár játssza.

Fábián Titusz

nyitókép: Hangosfilm.hu