Solange: A Seat At The Table (lemezkritika)

Solange Knowles szépen végigjárta a ranglétrát: éppen okéka popos r&b szólódebüt 2002-ben a nagytesó árnyékában, öntudatra ébredős retrósoulos második album sok (hat) év szünet után, még négy évvel később egy figyelemreméltó, ám figyelmet nem igazán kapó EP 80s r&b/szinti-indie-hangulatban és újabb négy évet követően a No. 1 harmadik album, amivel még a másik Knowles, Beyoncé idei nagyszabású produkciójára is ráver őszinteségben, megkapásban és trúságban.

Kiadó: Saint / Columbia / Sony / Hear Hungary

Megjelenés: 2016. november

Stílus: neosoul

Kulcsdal: Cranes In the Sky

A modernkori fekete női sorsról még nem készült igazán jó lemez. Utoljára Erykah Badunak sikerül fontosat alkotnia a témában, de a mai társadalmi és politikai környezet mégis más. Ezekre a változásokra próbál reagálni Solange pozitivizmussal, építő önszeretettel, a közösségi érzés fontosságát kihangsúlyozva. Nagyon könnyen giccsbe is fordulhatna mindez, amolyan rossz hangulatú ízlésesség is lehetne a végeredmény, de ahogy Blood Orange idei lemezén sem ez történt, úgy szerencsére itt sem.

8/10

Szepesi Dániel

a friss lemez: 

a Don't Touch My Hair klipje: