Minden a szokásos mederben halad, mondhatnánk: az őszi lemezek egyik felét már hallottuk, és bizony megint mostanra hozza mindenki a legjobb formáját. Íme, a négy kedvenc technoalbumunk az elmúlt időszakból. Elektronikus tánczene rovatunk jelentkezik.
A glasgow-i Slam duó (nyitóképen) immár huszonötödik éve meghatározó alakja a skót technónak és a Soma kiadónak, ráadásul most megint összeraktak egy lemezt, amin több olyan szám is van, hogy ha dj-szettben vagy podcastban jön elő, akkor azonnal felkapjuk a fejünket, hogy „fú, ez mi?!”. A
Machine Cut Noise (Slam, 2016)
emellett viszont erős a hangulatépítésben is, például bátran bekezd két ambientfelvétellel, és később sem ijed meg attól, hogy elkalandozzon mindenfelé az elektronikában.
A görög Fluxion a millenium tájékán lett a dub techno egyik félistene a Vibrant Forms válogatásaival, ezért kisebb őrületet idézett elő a műfaj földalatti köreiben, amikor bejelentette, hogy egy harmadik résszel folytatja tematikus zenéit. A
Vibrant Forms III (Subwax BCN, 2016)
kilenc új számot mutat be, és vélhetően sok hallgatót elveszít azzal, hogy nehéz, kezdőknek nem ajánlott zenék ezek. De akik annak idején bolondultak a Chain Reaction kiadó dolgaiért, azoknak kiváló múltidézés lehet. Nem könnyű darab, ám sokadik hallgatás után feltárja rétegeit és megmutatja szépségét.
Az analóg, disztopikus electróiról híres Umwelt általában nem hagyja sokáig új zene nélkül a rajongóit, a
Days Of Dissent (Boidae, 2016)
című albuma viszont mégis közel tíz év után az első. A francia producer munkamódszeréről azt érdemes tudni, hogy mindent csak egyszer vesz fel, és utólag sem nyúl hozzá semmihez, így aztán végképp élvezet hallani a tökéletességet a számaiban. Ez a nyolcszámos összeállítás sem kivétel, rengeteg elvágyódó melódiát, drámai magasságokat és romantikus sci-fit tartalmaz.
A természetközeli, atmoszférikus techno Reggy Van Oers védjegye, aki első lemezével jelentkezik tízévnyi alkotást követően. A
Taciturn Manner (Telemorph, 2016)
ennek megfelelően egy komoly szerkezeti felépítéssel rendelkező, jól átgondolt lemez, amin folyamatosan váltakozik a különféle ütemekből és field recordingokból összetevődő hangulatvilág. A zenék egészen aprólékosak, a hangzások kontrasztja és a dinamizmus sokszor egészen filmszerű hatást teremt.
Velkei Zoltán