Devendra Banhart babázik - jajj, ne!

Kisbabák videoklipben egyenlő szupercukiság. Ez majdnem mindig igaz, de vannak azért kivételek, mint amilyen Devendra Banhart új klipje, ami inkább zavarba ejtő - egyes pillanatokban szinte azt kívánjuk, valaki vegye már ki szegény gyereket ennek az embernek a kezéből.

A venezuelai-amerikai furatrubadúr múlt pénteken jelentette meg kilencedik stúdiólemezét, melyet a nyitódal után a Saturday Night vezetett fel. Ehhez rendezett klipet Jon Beasley és Isabelle Albuquerque (a Los Angeles-i Osk Studio csapatával), és ugyan a babák és Banhart külön-külön egyaránt cukik, így együtt, ebben a kontextusban meglehetősen feszengve nézzük őket. Merthogy ez a kontextus egy teljesen üres, lehangolóan festő bár, illetve maga a csendesen mélázósan mélabús dal, amely magányról, szakításról, mellőzöttségről, személyes veszteségről szól - csupa olyasmiről, ami miatt az ember szombat estéje nem éppen bulihangulatban telik. Ezt remekül adja vissza a klip, és persze tudjuk, hogy Banhart imádnivalóan kedves ember (aki ráadásul nemrég venezuelai nélkülöző gyermekek javára ajánlotta fel egy koncertje teljes bevételét), de  néha még így is féltjük tőle az amúgy is ijedten néző piciket. Ja, a végén előkerül egy kutya is, de az össhatás nem lesz felszabadultabb.