Minor Victories: Minor Victories (lemezkritika)

A Minor Victories egy újabb, már 2016-ban is a sorban sokadik szupergrup, mely az Editors, a Mogwai és a Slowdive tagjaiból állt össze. Júniusban jelent meg a formáció bemutatkozó albuma, de vajon szüksége volt rá a világnak? És sikerült többnek lennie a részek összegénél? 

Kiadó: Play It Again Sam / [PIAS]

Megjelenés: 2016. június 3.

Stílus: artrock

Kulcsdal: A Hundred Ropes

„Ha ismered a zenekarokat, amikben játszunk, akkor nem nagyon fogunk meglepni, mindegyikből a legjobb részeket tettük össze” – mondta a Mogwai gitárosa, Stuart Braithwaite új szupergrupjukról. Rachel Goswell Slowdive-énekesnő a legutóbbi Editors-lemezen vendégeskedett, ott összekapcsolódott Justin Lockey gitárossal, aki hozta basszusozni filmes tesóját és a triót Goswell kötötte össze haverjával, Braithwaite-tel. És valóban. Az Editors-ból is ismerős elektronikus indiepop lehetett a váz, erre jön a filmzeneszerű, alkalmanként sivítós-zajos réteg és az inkább dreampopos, mint shoegaze-esen fátyolos ének. Az biztos, hogy minden szereplőnek ki kellett lépnie a komfortzónájából, ettől érdekes az így összemixelt zenei világ. Az is biztos, hogy vannak annyira jók a dalok, hogy ne egy felesleges mellékprojektként tekintsük erre különben találó nevű, apró győzelmeket simán elérő formációra. De az is biztos, hogyha tényleg a legjobb részek kerültek volna össze a három együttesből, akkor el kéne dobnunk az agyunkat. Azt meg azért nem lehet. 

7.5/10

Dömötör Endre

FRISSÍTENÉD A LEMEZTÁRAD? ITT ADUNK PÁR TIPPET!

a teljes Minor Victories-album:

a zenekar egy videoklipben örökítette meg a macska-apokalipszist: