Bár nem tűnt úgy, de Moby valójában igen produktív volt az elmúlt időszakban. Nemrég jelent meg Porcelain című önéletrajzi könyve, és ingyen közzétett egy négyórás ambientalbumot, aminek tételeit eredetileg saját magának komponálta és szerinte tökéletesen működik jógázás, alvás, meditálás vagy éppen pánikroham közben.
Moby, aki techno-, downtempo- és rockalbumai között már több ambientlemezt is kiadott (pl. Voodoo Child néven is) legfrissebb, Long Ambients1: Calm. Sleep. című albumának anyagát az elmúlt néhány évben rakta össze, eredetileg saját használatra, hogy legyen mit hallgatnia bizonyos, számára kedves tevékenységek közben, vagy pedig azért, mert a nagyon csendes minimálzene praktikus alváshoz, netán pánikroham alatt. Később aztán ráeszmélt, hogy mindez tulajdonképpen egy négyórás ambientalbumként is jól működik, és úgy gondolta, hogy megosztja a világgal is, ingyen. A rendkívül nyugtató albumot a következőképpen jellemezte a zenész: "nagyon halk: nincsenek rajta dobok vagy vokálok, csak nagyon lassú, kellemes akkordok és hangok, amiket nagyon nyugtató hallgatni alvás, jógázás és egyéb hasonló cselekvések közben."
Moby egyébként is produktív volt az elmúlt években, hiszen vegán bisztrót nyitott Los Angeles-ben (korábban már működött egy hasonló helye New Yorkban is), ráadásul a napokban jelent meg önéletrajzi könyve, a Porcelain is (Nagy-Britanniában majd jövő héten fog). Ebben karrierjének1989-től 1999-ig tartó időszakát mutatja be, és szerinte nemcsak az ő életébe nyújt betekintést, hanem abba is, hogy miként lett a lerobbant, piszkos New Yorkból a világ egyik legdrágább városa, ahogyan ma is ismerjük. Továbbá betekintést nyújt a nyolcvanas-kilencvenes évek underground hiphop és house világába is.
Moby a könyv mellé összeállított egy zenei válogatást is, a Music From Porcelaint, amely megidézett időszakra emlékeztető zenékkel van tele. Ebben a gyűjteményben nemcsak a saját, hanem más előadók felvételei is szerepelnek.
A ZENE ÉS AZ IRODALOM NEM ÁLL TÁVOL EGYMÁSTÓL - ITT MAGYAR ÍRÓK MESÉLNEK A ZENÉRŐL.
A zenésznek volt miről írnia, a Guardiannek a kötet kapcsán adott interjúban sok más mellett arról a pletykáról is mesélt, hogy barátaival bulik közben gyakran tréfálkoztak azzal, hogy egyikük letolta a sliccét és előkapta a szerszámát, majd a másikuk kiválasztott egy hírességet, akihez hozzá kellet dörgölnie a kilógatott nemi szervet. Moby ködösen megjegyezte, hogy ez a "játék" igaz is meg nem is, majd még ködösebben elmesélt egy történetet, aminek a főszereplője az utalások alapján alighanem ő maga volt. Egyszer ugyanis ezt megcsinálták Donald Trumppal is egy étteremben, amikor a politikus még csak ingatlanfejlesztő volt, igaz annak elég híres. Nos, bár Moby zenéje az utóbbi időben nem volt túl izgalmas, de ebből a történetből is az derül ki, hogy önéletrajzát alighanem érdemes lesz elolvasni.
egy kis ízelítő Moby könyvéből, amelyből például kiderül, hogy gimiben a tökéletes punk-rock barátnőről álmodozott:
itt pedig meghallgatható a tökéletes album jógához és alváshoz:
