Dalpremier! Németh Róbert: Meteor

Németh Róbert a Heaven Street Seven basszusgitárosaként (és zenei újságíróként - a Recordernek is állandó munkatársa) lett ismert, majd még a HS7 feloszlása előtt csatlakozott a Pegazusok Nem Léteznek zenekarhoz is, basszusgitáros-billentyűsként. És bár a legelső Heaven-albumon, az 1995-ös Tick Tock No Fearen szerepel két szerzeménye, de dalszerző-előadóként még nem mutatkozott be. Eddig. A Meteor azonban nem olyan, mint egy első dal, az esztrádos hangulatú, lofis kiindulású, de szárnykürttel, vibrafonnal, női vokállal (Szalóki Ágitól), parapparappázásokkal hifis érzésűvé lett, a High Llamas kamarapopját idéző felvétel igazi unikum.

Németh Róbert nem készült szólókarrierre, és lényegében egyik napról a másikra született meg bemutatkozó dala, de ha már így alakult, akkor nagyon helyesen a világnak is megmutatja, hiszen ez a The Velvet Underground/Lou Reed-, The Beatles-, The Beach Boys-, aztán a kamarapopos The High Llamas-, a twee-s Belle And Sebastian-, az akusztikpopos Kings Of Convenience-, hangfekvésben Beck-, na meg a "brazil Beck", azaz Cícero-hatásokat, magyar oldalról pedig Trabant/Balaton-inspirációkat („Víg Mihály a legnagyobb magyar dalszerző") mutató dal nagyon is megérdemli azt. Hogyan jött létre? Hogyan vette fel? Mik a tervek? A hóhér akasztásán kérdeztük kollégánkat. 

„Tulajdonképpen fura történet” – kezdi Robi – „hiszen nem az volt, hogy valamit kéne kezdenem magammal és írjak dalokat, hanem egyszerűen megszületett az első. Amúgy 18-20 évesen már írogattam számokat, az első Heaven-demón és az első albumon szerepel is kettő, a Friday Bread és a Fever, de aztán ez a dolog elcsendesedett, belesimultam a basszusgitáros szerepbe, és bár búvópatakszerűen néha elő-elő jött, besegítettem egy-két verszakkal, de Krisztián (Szűcs, nyilván -  a szerk.) kiváló dalszerző volt a zenekarban. Az elmúlt pár évben, mondjuk, mióta megvan az iPhone-om, elkezdtem ötletek rögzíteni, de még akkor sem tudatos szándékkal, csak néha a gitározások közben megtetszett egy-egy ötlet, akkordmenet, hozzá dúdolt dallam és akkor azokat felvettem. Viszont nem csináltam velük semmit, még ekkor sem merült fel, hogy dalok legyenek belőlük. És még a Heaven megszűnése után sem merült fel, hogy nekiüljek egyedül dalokat írni, nem értek a dalszerkesztő programokhoz, egy kis lustaság is van bennem és nem tudom, talán volt bennem egy pszichés gát is. Viszont a Pegazusok Nem Léteznekben megtanultam, hogy ér hibázni, nem baj, ha nem perfekt minden, belefér a bénázás, az, hogy teljesen felvállalod magad. Ez biztosan elindított valamit. A végső lökés azonban az volt, hogy egyik este a kisfiam megkérdezte, hogy „hogyan készült ez a bolygó?”, és ez annyira megragadt, hogy miután lefeküdt a család én cakompakk megírtam ezt a számot, szöveggel, teljes hangszerelési elképzeléssel. Az a hang, ami eddig azt mondta a fejemben, hogy hagyd, nemérdekes, az most azt mondta, hogy csináld! Szóltam Dodinak (Lázár Domokos – PNL, Esti Kornél – a szerk.), nála felvettük, ő a producere is, gitározik is benne, amúgy meg TR808 dobgép, Höfner basszusgitár, akusztikus gitár, szinti szól. Intim lofi-hangulatúnak indult, de nem az lett. A különböző jazz- és popformációkban zenélő Subicz Gábor játszik benne szárnykürtön, Szalóki Ági pedig vokálozik a refrénben. Ezzel a dallal leomlott egy gát, azóta van még három-négy másik szerzemény is, ami megszületett, formálódik. Ugyan még nem tudom, hogy hova fut ki a dolog, de az is lehet, hogy egyszer lesz belőle egy nagylemez is. Az biztos, hogy ami évekig fel sem merült, az most történik, azzal az igénnyel ülök le, hogy legyenek számok.”

és akkor Németh Róbert első szólódala, a Meteor: