Kőváry Péter a neo mellett az elmúlt években jól működő szólókarriert épített ki dj-producerként, a zenekarból történt kiválása után pedig most visszatér régi nagy szerelméhez, a vintage rockhoz egy új projekttel. A már a nevében is régi vágású Peter Kovary & The Royal Rebels első, négyszámos EP-je itt a Recorderen debütál.
A neo tagságához 2003-ban, énekes-gitáros minőségben csatlakozott zenész-dalszerző-producer tavaly októberben hagyta ott a népszerű zenekart. A kilépés gondolata jó ideje érlelődött benne, mivel, mint mondja, a saját dolgaira fókuszált, így már sem a dalszerzésben, sem az egyéb ügyek intézésében nem vett részt aktívan, másrészt pedig eltávolodott a popzenétől, és visszatalált a zenei kiindulópontjához, a klasszikus rockhoz. Kőváry ezen a zenei vonalon indult a kilencvenes években a Rag Dollban, a békéscsabai zenekart még gimnazistaként alapította az öccsével, Kőváry Zoltánnal (aki aztán az Amber Smith-ben folytatta, majd saját zenekart verbuvált maga köré, a Trousers-t). A neóval párhuzamosan pedig a Stoned nevű Rolling Stones tribute zenekarban énekelt, de aztán az elektronikus tánczene került túlsúlyba nála. A Stonedból is kiszállt, de egy idő után hiányozni kezdett neki a rockandroll. "Miután eljutottam addig a pontig, hogy nem szeretném tovább csinálni a neót, egyértelmű volt számomra, hogy ha valaha újra zenekaros projektbe fogok, az csakis gitáros rockandroll lesz" - idézi vissza a továbblépéssel kapcsolatos elhatározását. A békés szakítás után nem sokkal meg is született ez az új formációja, a Peter Kovary & The Royal Rebels, amely egyelőre őt magát takarja. "Egyszemélyes zenekar abban az értelemben, mint mondjuk a Tom Petty & The Heartbreakers, vagy a Ben Harper & The Innocent Criminals. Megírtam a dalokat, feljátszottam az összes hangszert, én voltam a producer és a hangmérnök, csak a masteringet bíztam másra" - árulja el. "Ugyanakkor hosszú távú terveim vannak, és természetesen hamarosan színpadra is állítom a produkciót. Alakul a tagság, és a jövőben szeretnék a zenekari tagokkal a stúdióban is együtt dolgozni, de egyelőre az egyszemélyes felállás dominál."
A formáció zeneileg a hatvanas-hetvenes évek classic rock-hagyományait követi, mind hangzásban, mind attitűdben. "Egy jó értelemben vett retro/vintage projekt, amiben ugyanúgy megfér a Rolling Stones-féle rhythm and blues, mint Elton John korai korszakának soft rockja, de azért kellően hard rock is tud lenni, mint a Led Zeppelin vagy a Bon Scott-os AC/DC. Mai zenék is hatnak rám/ránk, példaként a Rival Sons-t, a Black Keys-t, Jack White zenekarait, vagy a tradicionális amerikai countryrockot (lásd Blackberry Smoke) tudnám említeni, de ezek az előadók is nagyjából ugyanazokon a zenéken szocializálódtak." Kőváry december tájékán kezdett dolgozni a formáció bemutatkozó anyagán, egy EP-n, amelyet beharangozó kiadványnak szán az első albumhoz. "Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy az EP-n csak vadonatúj dalok lesznek, az újrakezdés jegyében. Viszont menet közben beleakadtam pár régi ötletbe, és két dal végül átment a rostán, így két új és két régi dal került az EP-re. Az albumon viszont ezeken kívül csak vadi új dalok kapnak majd helyet."
A Peter Kovary & The Royal Rebels tehát a Keepin' On című EP-vel teszi le a névjegyét, az anyag itt hallható először, a zenekar névadójának dalkommentárjai alatt:
Forever And A Day
"Igazi klasszikus rockandroll, Stones-os riffel, nagy vokálokkal és egyértelmű gitárszólóval. Rögtön az elején kijelöli azt az irányvonalat, amit a banda képvisel. A szöveg többértelmű, és azokról a nagy döntésekről szól, amiket minden embernek meg kell hoznia élete során."
Keepin’ On
"Egy kábé tízéves dalötlet újragondolása, teljesen új szöveggel, és majdnem teljesen új hangszerelésben. A refrén a Beatles-t idézi, az akkordmenet kicsit Elton, a dal vége meg megint Stones. Az újrakezdésről szól, ezért lett az EP címe is."
More Than I Deserve
"A dal eredeti verziója valamikor hat-nyolc éve megjelent egy válogatásalbumon, de az a hangszerelés már nem tetszik, ezért kicsit újragondoltam az egész témát, a szöveget is részben átírtam, és megszületett a végleges változat, egy retro hangulatú rhythm and blues ballada, amit mégsem tudok igazán semmihez hasonlítani."
Liquor Store
"A Royal Rebels itt picit a keményebb oldalát mutatja, zeppelines riffekkel, összetettebb felépítéssel. Sokkal konkrétabb hangszerelésű dal, mint a másik három. Ez született meg legutoljára - és a legnehezebben is. Sokáig nem találtam a megfelelő soundot, de a végeredménnyel elégedett vagyok. A szöveg is passzol a dal hangulatához; az alkotó zenész által megélt magányról szól."