What The FAQ – Pajor Tamás

Pajor Tamás a nyolcvanas évekbeli meghatározó undergroundzenekar, a Neurotic megszűnése után – miután 1987-ben a Rocktérítő című film forgatása közben egyik napról a másikra megtért – megalapította Amen nevű kereszténypop együttesét, amellyel szintén adott ki kimagasló lemezeket. A kilencvenes évek vége óta azonban csak Pajor Tamás néven jöttek ki albumok (Önök érték - 2005, Jézus Krisztus Szupersztráda - 2007, Szemenszedett valóság - 2011, Összközmű - 2014), egy EP (Élni jó - 2012), illetve egy Amen-remixlemez újragondolt verziókkal (Amen remix - 2011), de ez nemrégiben, 2015 végén változott, hiszen az 1998-as, Dobi Sándorral közös EUfória után tizenhét évvel ismét Amen-lemez jelent meg. A Fénykor című funkos, soulos, változatos popalbum (a cikk alatt végighallgatható) a Pajor Tamástól megszokott leleményes szövegű hitdalokkal teli kiadvány, amelynek – a 2014-es 25 éves jubileumi koncert után – ismét a Hit Csarnokban lesz a lemezbemutató koncertje most szombaton, január 30-án. Pajor Tamással hosszan beszélgettünk zenéről, megtérésről, drogokról 2012-ben, most What The FAQ-rovatunkban tettük fel neki gyakran ismételt kérdéseinket.

- Mi a legkorábbi emléked?

- Fenn, a Szabadság-hegy tetején laktunk, több mozaikemlékem van ebből az időszakból. Például ahogyan három-négyéves koromban ültem anyámmal a fűben és csináltunk egy fotót. Nagyon jó gyerekkorom volt, ez az alapélményem a legkorábbi emlékeimmel.

- Mi volt a gyerekként elkövetett legnagyobb hülyeséged?

- Ez még jobban bevésődött, ebből látszik, hogy a lelkiismeret az nem egy tanult, hanem egy kapott dolog. Megkísértett a gonosz, úgy ötéves koromban elloptam anyukáméktól egy százast, ami nagyon nagy pénz volt, irtózatos bűntudatom lett és persze le is buktam. Egy életre szóló nagy tanulság is lett belőle, de persze sokáig nem szívleltem meg, viszont az esetre azóta is emlékszem.

- Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a tinédzserkori önmagadnak?

- Azért is nehéz kérdés ez, mert nekem is adtak tanácsot, amit nem fogadtam meg. A tanácsadás csak az egyik oldala a dolognak. A tinédzserkori önmagam abba az irányba próbálnám terelni, hogy figyeljen arra, ami a legbensőjében megvan és ne az érzéseire, vagy arra koncentráljon, hogy mi okoz neki élvezetet. Hanem arra, hogy ott legbelül, mi az, ami miatt nagyon rosszul érzi magát és mi az, ami jó irányba vihetné a személyiségét. Talán ezt mondanám. A másik pedig az lenne, hogy vegye kézbe a Bibliát, mert amikor én ezt megtettem, akkor kezdődött el az a csodálatos folyamat az életemben, ami még most is tart.

2012-ES HOSSZÚ INTERJÚNK PAJOR TAMÁSSAL NEUROTIC-RÓL, DROGOKRÓL, AMENRŐL, HITRŐL.

- Mit jelent számodra a testvér fogalma?

- Egykeként nőttem fel, de mivel Jézus Krisztusban hiszek, ezért testvéremnek vallom mindazokat, akik tényleg átélték az újjászületést. Éppen ezért a testvér valaki olyan, akiért az ember, ha kell, oda tudja adni az életét. Nagyon könnyű egy ilyen helyzetben egy ilyet kimondani, de csak imádkozni tudok azért, hogy ha ez netán egy élethelyzetté, egy drámává lépne elő, ami konkrét cselekvést hívna elő, akkor is meg tudjam tenni.

- Mit jelent számodra az újrakezdés?

- A földi értelemben vett kisebb súlyú újrakezdések is nagyszerű dolgok, de mint az előzőekből is kiderült, átéltem egy teljes resettel induló újrakezdést is, ezért a fogalom számomra azt jelenti, hogy valaki tiszta lappal indulhat, azaz bűntelenül. Világnézetem szerint a bűn determinálja az embert, és mivel az ember a saját erejéből nem képes a bűneitől megszabadulni, mert örökölte azokat, mert az velünk született, ebből következik, hogy az ettől való megszabadulás jelenti az újrakezdést. Amihez Jézus Krisztus engesztelő áldozatára van szükség és arra, hogy ebben higgyen az ember.

- Te miben hiszel?

- Abban hiszek, hogy az élet egy ajándék, a létezésünk egy nagyon jó dolog és egy lehetőség arra, hogy valami még jobb, egy nagyobb minőség valósuljon meg az életünkből. Isten, akinek tulajdonságai, személyisége messze felülhaladja a földi létben tapasztalat tulajdonságokat és személyiségjegyeket, végtelen jóságában nem csapdaként és kiszúrásból teremette az univerzumot, ergo, ha jól adjuk meg a választ az előttünk álló kihívásokra, akkor ez a jó válik végérvényessé. 

- Mit tekintesz küldetésednek?

- Azt, hogy amit az előbbiekben is elmondtam, azt akár ily módon, akár máshogyan minél több embernek elmondjam.

- Mi motivál legjobban az életben?

- Ez, amit épp most mondtam.

- A magyar nép nem politikára termett, igaz vagy hamis?

- Ezt nem tartom jó kérdésnek, mert nem egy adekvát kérdést. Először is a politika fogalmát kellene tisztázni. Ezt is, mint minden mást, bibliai alapon teszem. A Bibliában a politika egy konkrét cselekvéssor, magatartásforma és világnézet. Konkrétan a városi ügyekkel való foglalkozás, ebből fakadóan a közügyekkel való foglalkozás mindenkinek a feladata, etnikumtól függetlenül. Nem Magyarország-függő, hanem minden népnek a kötelessége, hogy foglalkozzon politikával. Nyilvánvalóan nem a napi politikát és pláne nem a pártpolitikát értem ez alatt, bár kétségtelen, hogy a dolog manifesztálódása az az. Ennek ellenére el lehet választani az elvek mentén való döntéshozataltól. A politikának, főleg Magyarországon az a problémája, hogy a különböző táborokra szavazókat nem engedik ki egy politikai gettóból. Mert ha baloldali liberális vagy, akkor a migránsválságról, vagy a homoszexuális jogokról, vagy az abortuszról, vagy a kábítószer legalizálásról csak így és így gondolkozhatsz. Ha nemzeti konzervatív vagy, akkor csak emígy és amúgy gondolkozhatsz ezekről. Persze van sok árnyalata, de ez a gettósító, vonalas gondolkodás honol minden oldalon. Azon az oldalon is, amely magát szabadelvűnek vallja. De, hogy mondjak egy példát, a liberális értelmiség magyarországi szülőatyja, meghaladhatatlan személyisége, Konrád György mást mondott a migránskérdésben, mint a barátai és elvbarátai, és csúnya megrovásban részesült, annak ellenére, hogy nem akármilyen életművet tudhat maga mögött. De ugyanígy mondhatnám, hogyha valaki a nemzeti konzervatív oldalon mond kritikus véleményt a jelenlegi kormány politikájáról, akkor ott utálják ki. És ez egy nagyon szomorú dolog, mert ezzel ideológiai karanténba zárják az embereket. Úgyhogy szerintem ez a kérdés nem nemzetfüggő, hanem minden embernek a földön feladata az, hogy foglalkozzon a közügyekkel.

- Mi a legnagyobb erényed?

- Ajajj! (nevet) Ezt mondja meg más! Az erény fogalmát is tisztázni kell. Ha azt vesszük erénynek, amiért az ember már tett, hogy egy jellemfejlődésen ment keresztül, hogy korábban nem rendelkezett ilyen érdemmel, hanem saját magában legyőzött egy rosszat és ennek folytán rendelkezik vele, akkor ez is más. Meg az is más, ami inkább adottság, de sokan erénynek vélik. Például az egyik ember könnyen tud szerény lenni, míg a másik számára ez egy gigászi küzdelem. Az egyik ember félénk, a másik számára nem jelent gondot a kommunikáció. Ezek tehát inkább adottságok. Az erény számomra inkább valami olyasmi, amiben már az erkölcsi küzdelem is benne van. És ilyen értelemben nehéz bármit is mondani, mert az ember nem statikus, az erkölcsi küzdelem folytonos, a jó és a rossz harca sosem lezárt bennünk. A legjobb szintről is vissza lehet zuhanni és a legrosszabb állapotból is ki lehet lépni. Hála Isten irgalmának. De az ember soha nem bízhatja el magát. Egy jézusi példabeszéddel kerülném meg a választ, amiben az Isten előtti alázatról tanít. Egy farizeus, vagyis egy akkori kor társadalmának elitjéhez tartozó személy, és egy nép fia, vagyis egy elit által megvetett státuszú, számukra bűnösnek nyilvánított ember ment be egyszerre a templomba imádkozni. A farizeus hosszan sorolta az érdemeit, amik tényleg jó cselekedetek voltak, és hálát adott Istennek, hogy nem olyan, mint a mellette álló bűnös. A mellette álló bűnös pedig mellét verve bocsánatot kért mindazért, amit tett. Jézus azt mondta, hogy az utóbbi ment el megigazulva, kapott bűnbocsánatot és ő vált kedvessé Isten előtt, a másik pedig elutasításban részesült. Szóval az ember a földi életben az erényeit soha nem tudhatja magáénak, mert a jóból csak részesedünk, kölcsönbe kapjuk és sáfárként bánhatunk vele. Nem miénk az érdem, és ezt őszintén mondom, lelkiismereti szempontból is így gondolom.

- És a legnagyobb bűnöd?

- Ez könnyebb. (nevet) Nem akarom mentegetni magam, de az ilyen típusú extrovertáltabb emberek gyakran esnek például az egoizmus bűnébe és kevésbé veszik észre a környezetük szükségeit. Ez például egy olyan közdelem az életemben, amit be kell vallanom, de igyekszem harcolni ellene.

- Kedvenc káromkodásod?

- Ilyen nincs. Én megtértem a káromkodásból, hallani sem esik jól, kimondani meg kifejezetten rosszul esne, 28 éve nem káromkodom.

- Hány kávé egy nap?

- Átlagban egy, de van, amikor egy sem.

- Mit énekelsz a zuhany alatt?

- Ha néha dünnyögök, akkor azt, ami éppen benne van, ami többnyire egy készülő dal. Mondjuk, azért éneklésnek nem nevezném.

- Vinyl vagy cd vagy streaming?

- Cd-t is nyomok, meg az interneten is igyekszem felvenni a lépést a kihívásokkal, meglátjuk melyik működik.

- Melyik koncert volt rád a legnagyobb hatással?

- Nem voltam sok olyan koncerten, ami másnak a fellépése volt. Inkább ezekből is csak mozaikképek maradtak meg. Például James Brown koncertjéből megmaradt néhány kocka, az erőteljes volt. Egyszer Chuck Berryt is láttam, csupa régi előadó a legmaradandóbb, rám ők voltak nagyobb hatással, mintsem a nyolcvanas évek zenéje, amiben elkezdtem kiteljesedni. Én akkor is, és a mai napig is inkább a hatvanas-hetvenes évek dallamvilágából táplálkozom. A könnyedebb zenék állnak közel hozzám.

- Rádió vagy tv?

- Igazából egyiket sem fogyasztom nagyon. De persze azért bele-belehallgatok a kocsiban a rádióba, meg otthon néha a tévébe is belenézek.

- Tévéműsor, amit nem hagynál ki?

- Nincs ilyen. De akkor itt hadd reklámozzam, hogy tévés szerző is vagyok, Szlazsánszky Feri és Ürmös Zsolt barátaimmal az ATV-n havi rendszerességgel sugárzott Vakkommondor című humorműsort írjuk együtt. Szóval valamilyen értelemben ezt nem hagyom ki. (nevet)

- Kedvenc film?

- Nagyon tradicionálist mondok itt is, nem az amerikai blockbusterek állnak hozzám közel, hanem a hagyományos vonalvezetésű európai filmek, a kedvenc Az élet szép című olasz film. Ez azért ragadt meg, mert a popularitás és a mély, szívhez szóló gondolatok együtt vannak jelen a filmben, a humor és a tragédia, a komédia és a dráma olyan elegyét képezi, ami nagyon ritka.

- Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

- Nyilvánvaló, hogy a Biblia volt és van rám a legnagyobb hatással. Tizennyolc évesen olvastam először az Újszövetséget, de ezután is a biblikus gondolkodású írók motiváltak, Dosztojevszkij, Thomas Mann, Franz Werfel.

- Kivel szeretnél közös fotót magadról?

- Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, mert az egy célfotó lesz. Ők már ott vannak, ahova mindannyian szeretnénk kerülni, szóval velük. De amúgy nagyon szívesen lefotóztatnám magam, ha ennek van apropója és értelme nagyon sok olyan kiváló emberrel itt a földön is, akik nem is feltétlenül az én hitemet vallják.

- Félig tele, vagy félig üres a pohár?

- Félig tele, optimizmusra hangolt vagyok.

- Magyarnak lenni annyi, mint...

- …számomra kicsit ellentmondásos dolog, mert egyetlen egy másik nyelvet sem beszélek jól, és ugye valamennyire a nyelvből élek, ebben alkotok, kikerülhetetlen az, hogy magyar vagyok és magyarnak érzem magam, de mivel magyar zsidó vagyok, vagy zsidó magyar, nehezen tisztázható, hogy melyik identitás az erősebb, akár változhat is folyamatosan. De kétségtelen, hogy számomra nagyobb kihívást jelent őszintén azt mondanom, hogy magyar vagyok – persze mi más lennék? A Biblia azt tanítja, hogy egy vérből vagyunk teremtve, ebből fakadóan nincsen értékbeli különbség a nemzetek között. Egyetlen egy nemzet sem felsőbbrendű vagy alsóbbrendű a másiknál. Mindenfajta nacionalizmus és irredenta sovinizmus számomra elutasítandó és gyűlöletes. Ha van egészséges magyar öntudat, azt támogatom és ilyen értelemben örömmel mondom, hogy magyar vagyok és hozzáteszem, hogy magyar zsidó.

- A boldogság egy...

- … ígéret, amely akkor válik valósággá, ha az ígéret feltételei bekövetkeznek.

- A szeretet…

- … Isten.

- A hit…

- … sokféle lehet. A hit vonatkozhat természetes dolgokra. A földi létre, különböző vallási állításokra, ezért nem hoznám ezeket a hiteket közös nevezőre és nem azt mondanám, hogy valamiben higgyen az ember, hanem meggyőződésem szerint a boldogság felé vezető út az, ha az ember a hitét fókuszálja a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásra és ennek az állításaiban hisz.

- A remény…

- … az, hogy amit a hit ígér, hogy lesz egy jobb világ, ahol nem lesz szenvedés, fájdalom, bűn és halál, az egyszer meg fog valósulni.

- A szerelem…

- … egy nagyon erőteljes, magával ragadó érzés, egyrészt érzelem, másrészt jelzése is lehet annak, hogy két ember összetartozik. Ez utóbbi vonatkozását a szerelemnek akkor lehet egy életen át megélni, ha ez az összetartozás szövetségben manifesztálódik.

- A tehetség…

- … egy gyönyörű dísz az emberi személyiségen, amivel élni kell, és amivel az embernek feladata van. Ha ez ki tud teljesedni, akkor még szebb tőle az ember személyisége.

- A legféltettebb kincsem...

- … a szívem, aki igazán én vagyok és benne az üdvösség, vagyis az a kegyelmi ajándék, ami magában hordozza a reménységem beteljesülésének az ígéretét. És azt, hogy egyszer Istennel leszek.

- Utoljára akkor sírtam, amikor...

- … ez viszonylag gyakran megtörténik velem, különösen, amikor imádkozom.

- Mi történik velünk, amikor meghalunk?

- Ez egy nagyon lényeges kérdés. Az út végérvényesen kettéválik és elágazik a menny és a pokol irányába és egyik irányból sincsen visszatérés. Ezért kell itt a Földön az embernek egy jó döntést hoznia. És a jó döntés az – minden előérzettel, tradícióval szemben – nem egy vallás melletti elkötelezés, és nem a vallásos élet elkerülése, hanem egy valóságos és most is élő személlyel való megismerkedés és személyes kapcsolat, akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus.

- Mondj valamit magadról, amit még soha nem árultál el egyetlen interjúban sem!

- Amikor tizennégy éves voltam, és a Toldi gimnáziumba jártam, akkor azt mondták, hogy be kell lépni vagy a KISZ-be vagy az Ifjú Gárdába. Mindezt azért, hogy majd utána tudjak továbbmenni egyetemre. Akkor én azt választottam – persze mondhattam volna azt is, hogy egyikbe se lépek be és akkor nem fogok egyetemre menni, de a lázadás szele ekkor még csak éppen kezdte megérinteni a tudatom peremét – szóval azt választottam, hogy az Ifjú Gárdába lépek be, amiről még annyi fogalmam sem volt, mint a KISZ-ről. Gyakorlatilag annyi volt, hogy háromszor el kellett menni egy egész napos kirándulásra, amivel lehetett lógni a suliból. Be kellett öltözni egy iszonyatos szürke egyenruhába és erdei túrán kellett részt venni. Szóval az Ifjú Gárdának is voltam a tagja, ha ezen az úton maradok, akár munkásőr is lehettem volna. (nevet)

lejegyezte: Dömötör Endre
fotók: pajortamas.hu

az Amen Fénykor című friss lemezének bemutatókoncertje január 30-án, most szombaton lesz, Facebook-eseményoldal

a Fénykor című friss Amen-album: 

 
ez pedig a Fénykor klipje: 

Pajor Tamás oldala
Pajor Tamás Facebook-oldala