Minden idők egyik legjobb debütáló albuma fűződik a folkpunk/alterock Violent Femmes nevéhez és az amerikai trió kisebb-nagyobb megszakításokkal már harminc éve folyamatosan zenél. Legutóbbi lemeze azonban tizenöt éve, 2000-ben jelent meg, így a sort most márciusban folytató We Can Do Anythinget komolyabb várakozás előzi meg. Az első dal alapján megérdemelten.
Szőrösödő tökű/hónaljú tinédzserként nincs is rosszabb, mint ha az ember nem tud magának találni egy normális csajt/pasit, a Violent Femmes a 80-as évek elején pedig nem csak élte ezeket a problémákat, hanem pár tucat tökéletes popdalba ültetve meg is énekelte, sok tízezer másik, hasonló érzelmekkel viaskodó gimnazista örömére. A cím nélküli 1983-as bemutatkozásuk az évtized egyik legjobb albuma, amely a végtelenségig idézhető és dúdolható, ráadásul még zeneileg is képesek voltak újdonságot mutatni vele. Punk akusztikus hangszerekkel? Nem sül le a bőr a pofájukról?? Nem sült, ellenben olyan mozgalmat indítottak, amelynek hatása a mai napig érezhető.
A VIOLENT FEMMES BEMUTATKOZÁSÁRÓL ITT ÍRTUNK JÓ HOSSZAN.
A Violent Femmes aztán a következő két évtizedben sorra jelentette meg a lemezeket (szám szerint még hetet, az 1984-es második Hallowed Ground még kötelező!) és ugyan a fellépéseiken talán még mindig a debütálás dalaira vár mindenki, azért nem mondhatjuk, hogy ne lett volna sikeres karrierjük. Legutóbb 2000-ben adtak ki albumot Freak Magnet címen és az elmúlt másfél évtized alatt mindenki el is hitte, hogy új anyagra már nem számíthatunk, pár nappal ezelőtt azonban Gordon Gano énekes bejelentette: március 4-én adják ki a We Can Do Anythinget, amelyen az elmúlt években feldemózott dalok szerepelnek. Elsőnek rögtön itt is van a nyitó Memory, amelyet meghallgatva kétség sem férhet hozzá, hogy semmi különbség nincs a kanos tizenéves és a mostani Gano közt. És ez nagyon is van jól így.
A Violent Femmes új dala, a Memory:
