Kedvenc évszakunk továbbra sem okoz csalódást, kiváló zsánerlemezek érkeztek októberben is. Összeszedtük a legjobbakat. A 36. Recorder magazin elektronikus tánczenei különblokkja következik.
Basic Soul Unit egy ideje egyfajta titkos favoritja a house-ból és technóból összegyúrt klasszikus tánczenének, az új, Under The Same Sky (Dekmantel, 2015) című albuma viszont még ennek tudatában is egyszerűen a földbe döngöli a hallgatót. Nincs tökölés az ütemekkel, és az aktuális trendek sem találhatóak meg a tíz felvételben, helyette örökérvényű tételek alkalmazása és szabályok betartása megy bő órán keresztül, a végeredmény pedig pont annyira klassz és időtlen, mint lett volna tíz évvel ezelőtt… vagy lenne tíz év múlva.
A nemrég Budapestet is megjárt Ø [Phase] a belga Token kiadó egyik legbiztosabb szerzője lett mostanra (legalább nyolc éve csak ott jelennek meg a zenéi), az utóbbi években ráadásul annyira elkapta a gépszíj, hogy a 2013-as debütlemeze után máris itt van Alone In Time? (Token, 2015) címmel a folytatás. S méltó folytatásról van szó: térben és időben szerteágazó, igazi gépies techno, ami mindig egy fokkal agyasabb a társainál, és amikor csak teheti, kerüli az egyenes, kiszámítható megoldásokat. Csak haladóknak ajánlott, de nekik nagyon.
Mike Kivits aka Aardvarck (nyitóképen) a holland underground techno egyik kultikus alakja, az elmúlt tizenöt évben nyolc albumot adott ki és rengeteg kiváló 12” is öregbítette a hírnevét. Ennek ellenére meglepő, hogy a Co In Ci (Skudge, 2015) több mint négy év szünet után következik albumok tekintetében, és nem is hosszú (csak 38 perc), de minden pillanatáért megérte. Szépek az ambient-átkötők és a hosszabb zenékben is ott vannak azok a jól megtekert, absztrakt elképzelések, amiért Kivitset szeretni lehet – most ráadásul meglehetősen hallgatóbarát végeredménnyel.
Szinte tervszerűen érkezik a kölni Jens Massel legújabb műve a Senking-életműben. A Closing Ice (Raster-Noton, 2015) illemtudóan követi a Raster-Noton előírásait: hideg, elidegenítő kísérleti elektronika ötletek gyűjteménye bontakozik ki mély basszusú, lassú ütemeken. Korábban sem az iram határozta meg a Senking-lemezeket, de ez a mostani érzetre talán még szedáltabb, noha a kifejezetten keményvonalas anyagokról valószínűleg jó, hogy semmi nem tereli el a figyelmünket. Komoly hangrendszeren érvényesül igazán.
Velkei Zoltán