Klippremier! THe pUnch: Depravity

2015.09.16. 18:00, Frontrecorder

A hazai neo-psych rock vonalat erősítő THe pUnch tavaly nyáron adott ki egy kislemezt, melyről a Depravity című dalhoz most klip készült. A leginkább egy LSD triphez hasonlító, szürreális képekkel és szimbólumokkal teli kisfilm egyúttal a zenekar ősszel megjelenő első albumának beharangozója..

A 2009-ben alakult THe pUnch Beke István, az Ivan & The Parazol billentyűsének irányításával a solymári Echo Hangstúdióban, illetve saját stúdiójában rögzítette bemutatkozó albumának anyagát (a keverést és a masteringet pedig a dobos, Vitéz Gergő végezte Temesvári Balázs részvételével), a Will Way című lemezen az idén májusban közzétett borús Transmission-höz és a tavalyi single-ön szereplő Depravitiy-hez hasonló, hömpölygő, mégis erőteljes riffekkel dolgozó, pszichedelikus hangzású dalok kapnak helyet. A zaklatott ritmusú, mégis egészen fülbemászó Depravity.hez készült a THe pUnch első klipje, melyet a zenekar tagjai forgattak egy elhagyott uszodában digitális kézi kamerával, Bertalan Balázs rendezői-vágói segítségével. A szürrealisztikus-pszichedelikus vízióként felfogható videóban a randomnak tűnő vágóképeket és jeleneteket a zene lüktetésére fűzték össze, a romlottság állapotait feldolgozó klipet Veller László, a zenekar gitárosa így kommentálta: "Igyekeztünk érdekes helyszíneket, jeleneteket rögzíteni, valamint a hétköznapibb dolgokat is más köntösben megmutatni. Ezáltal a pezsgőtabletta olvadásától kezdve a hajvágásig elég széles palettán mozognak a jelenetek, játszva egy kicsit a lejátszás sebességével, irányával. A mozgó képsorok közt több jelenet visszajátszódik, amely kifejez egy önmagába visszaforduló folyamatot, visszatükröz egy megélt pillanatot és fokozza annak euforikus tartamát számunkra. Egyes elemeket pedig a klip szimbólumává állít be. Ilyen központi szimbólum a porcelán fej, amely a legtöbbször jelenik meg a klip során, és amely mögé szintén rengeteg üzenetet láthatunk bele, például hamis énkép vagy a társadalom felé mutatott álarc. A szimbólumok szinte mind tudatos választások és a valóságban visszafordíthatatlan folyamatokat mutatnak, mint törés, égés, sütés és roncsolás. Mindez összhangban áll a szám történetével is, mely egyfajta emberi romlottságot, az emberei jellem, természet megromlását próbálja bemutatni, mely szintén nem, vagy csak nehezen visszafordítható folyamat. Azzal, hogy a klipben ezen folyamatok legtöbbször fordítva is lejátszódnak, tehát az összetört dolgok helyre állnak, a széttrancsírozott gyümölcsök újra frissé válnak, ezek végességét, egyirányúságát igyekeztünk paradox módon megmutatni.”