Idén töltötte/tölti be a tízet a YouTube (2005. február 14-én alapította három korábbi PayPal-alkalmazott, április 23-án töltötte fel az első videót az egyik tulajdonos, májusban indult a bétateszt, júliusra már látszott, hogy igen nyerő az ötlet, hiszen elérték a 100 milliós napi nézettséget és novemberben volt a hivatalos start). Abba most nem megyünk bele, hogy a legnagyobb videómegosztó oldal hogyan forradalmasította a zeneipart, nem elemezzük, hogy milyen hatása volt magukra a hivatalos videóklipekre, sőt, ezekkel nem is foglalkozunk, hanem egyszerűen bemutatjuk, hogy a Recorder szerzőinek melyek a kedvenc YouTube-on látott videói. Azt, hogy mit köszönhetünk a YouTube-nak!
Nagyon sok mindent, hiszen túl azon, hogy az emberek privát videók megosztásával ma már egészen másképp kommunikálnak (nem csak a YouTube-on), mint egy évtizede és persze az MTV és egyéb zenecsatornák helyett itt nézünk videóklipeket, gyakorlatilag néhány év alatt összegyűlt egy helyen a mozgóképes emlékezet elmúlt öt évtizede. Filmek (játék, dokumentum, rövid stb.), tévéműsorok, koncertfelvételek, fanvideók, privát videók – ha csak a zenére szűrjük a tartalmat, már akkor is a világ egyik legjobb oldala ez. Az első, amit beütünk a keresőbe, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan koncertezett a Talking Heads mondjuk 1980-ban. Hogy milyen cipőt viselt Morrissey egy 1984-es interjúban. Vagy hogy milyen lehetett a White Denim élőben a korai korszakában?
Biczó Andrea
A Youtube számomra a kifogyhatatlan disznós videók mennyországa. Ott van a fagylaltot evő disznó, Chris P Bacon, a hős kerekesszékes disznó, a vakargatásra doromboló disznó, vagy épp ez a kedvencem, amiben a rendkívül kis malacka minden bátorságát összeszedve a méretéhez képest kolosszális lépcsőn leugrál, hogy végül arccal előre a moslékban landoljon. Aki tud ennél cukibbat mutatni, az hazudik.
Csada Gergely
A YouTube-ról kedvenc videót választani nagyjából egyenlő azzal, mint kiválasztani az embernek a kedvenc lemezét, vagy még inkább a kedvenc művészeti alkotását – kb. lehetetlen. Épp ezért még tovább szűkítettem magam számára a lehetséges kedvenc videók számát, a csakis zenei témájú, és csak és kizárólag olyan videókra, melyek tényleg nem léteznének (legalábbis a nyilvánosság számára) a YouTube nélkül. Így rögtön kiestek fantasztikus, több évtizedes tévéfelvételek, hivatalos koncertvideók, interjúk stb. (Így ez a csodálatos videó is, ahol Johnny Marr és Morrissey táncolnak egy Smiths koncerten.) A maradékból sem volt egyszerű választani, de azért ez a korai White Denim-videó annyira fontos nekem, és századszorra is annyira csodálatos, hogy nem lehetett más a győztes. Először is a White Denim egy kivételes zenekar, talán a kedvenc zenekarom is, ha jól végiggondolom, ráadásul - kis túlzással - azóta így van ez, hogy elkezdtek zenélni. Épp ezért is örültem annyira, hogy tavaly végre láthattam őket élőben Brüsszelben, de akármennyire remek is volt az a koncert be kellett ismernem, hogy arról a White Denimről, amelyik jobban emlékeztet a legtehetségesebb, legjobb fej házibuli zenekarra, mint egy profi együttesre már valószínűleg lemaradtam. Ez nagyon szomorú, de épp ezért jó, hogy van a YouTube, ahol szerencsére bőven bele lehet botlani az ezt megörökítő, nagyjából 2010-11 előtti időkből származó felvételekbe. Azonban egyik sem olyan magával ragadó és esszenciális, mint ez a 2007-es koncertfelvétel, amit a leírás szerint „egy nagyon részeg Erik vett fel”, és ami valahol egy nyilvános próba, egy házibuli és egy koncert határmezsgyéjén egyensúlyoz, épp ezért tökéletes lenyomata az együttes korai időszakának.
Dömötör Endre
Egy Them Crooked Vultures-koncertfelvétel. Az első, ami azt illeti. Sőt, az első teljes Them Crooked Vultures-dal, amit a világ megismerhetett (leszámítva kétszer ezerötszáz nézőt, aki ott volt a helyszíneken). Ennyire fontos nekem Josh Homme, Dave Grohl, John Paul Jones és az őket élőben kisegítő Alain Johannes szupergrupja? Egyáltalán nem, de ehhez a videóhoz van egy kis közöm. Ez persze nem lenne elég, alighanem mindenkinek van olyan videója a YouTube-on, amihez van köze. Csakhogy ezen a videón keresztül láthattam és átélhettem, hogy milyen az, amikor a YouTube-on valami lángra kap és hosszan ég. Amszterdamban laktam 2009-ben, amikor létrejött ez a titkolózó szupergrup, egyetlen koncertet adtak Chicagóban, ahol a bejáratnál mindenkitől elvettek minden kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközt, így csak találgathatott a zenerajongó közösség, hogy mi sül ki mindebből. Aztán meghirdettek egy amszterdami koncertet, mindössze három nappal a fellépés előtt, és persze megint nem szabadott bevinni semmit. Szaller barátom és lakótársam azonban becsempészett egy kis kamerát (a gatyájában, igen), és a harmadik számot fel is vette végig - nem kis hőstette végrehajtva ezzel, hiszen másokat már akkor kihajítottak, ha csak telefonnal fényképezni próbáltak. A videót még aznap feltöltötte a YouTube-ra és vártuk, hogy mi lesz (videókat mert egy másik számot is felvett végig). Az lett, hogy néhány óra alatt már komoly nézettsége volt, másnap pedig ott virított a Rolling Stone-tól, a Stereogumon és az NME-n át a Pitchforkig mindenhol, hogy íme az első Them Crooked Vultures-szám, amit végig hallhatunk. És néztük, hogy szalad fel a számláló 100 ezerre és fölé egy nap alatt. Durva volt, ami azt illeti, megéreztünk valamit a YouTube hatalmából.
Elekes Roland
A csodálatos Bobby Conn még annál is csodálatosabb performansza, szavak nélkül is működik, pláne a hozzá fűzött kommentárjaival, amit itt olvashattok. Legjobb videó a világon a világ legjobb dalához, tényleg!
Fábián Titusz
A YouTube-on az eredeti tévéfelvételek az igazi kincsek, számomra legalábbis. Itt például a 21 éves, napbarnított, fülbevalós, izomtrikós soulboy George Michael és a 25 éves, sápadt, Morrissey-frizurás Morrissey osztja meg véleményét zenékről, zenés filmekről-, könyvekről, egyéb érdekes dolgokról, Tony Blackburn rádiós lemezlovas társaságában. Nem is lehet eldönteni, melyik a cukibb. Cicabogár mind a kettő!
Forrai Krisztián
Ez a kommentek szerint 1986-os reggeli tévéműsorból való felvétel annyira tökéletes, hogy simán lehet(ne) megrendezett is, ahogyan a Sigue Sigue Sputnik egész működése is egy zseniális pr- és marketing svindli volt, a Sex Pistols mintájára. Ez az interjú is tulajdonképpen pont olyan, mint Malcolm McLaren teremtményeinek legendás tévés jelenése Bill Grundy műsorában egy évtizeddel korábban, csak itt a részeg káromkodás helyett az énekes öltözködése és haja botránkoztatja meg a műsorvezetőket )és feltehetően az akkori nézőket). Mondjuk egyikükön az a tükörtojásos pulóver mindent visz!
Judák Bence
Johnny Thunders In Cold Blood. Néhány éve volt egy időszak, amikor azt gondoltam, Johnny Thundersnél magasabb életforma nem létezhet. A New York Dollst utálom, a Thunders-féle Heartbreakers pedig még náluk is borzasztóbb. De aki ilyen szemet gyönyörködtetően képes szétesni, az megérdemli a bálványstátuszt. Kösz szépen, RKAL!
Katona Eszter
Egy Yeah Yeah Yeahs-fanvideó, mert nagyon dög.
Kálmán Attila
Muszáj kommentálni?
Mika László
Kezdő zenei újságírók számára tökéletes bemutatása ez a beszélgetés a Major Lazerrel annak, hogy hogyan NE csináljunk interjút, még véletlenül sem. Például véletlenül se kezdjük azzal, hogy „itt ülök Diplóval, és a másik két csávóval a Major Lazerből.” Csak úgy záporoznak a kínosabbnál is kínosabb pillanatok, a legtökéletesebb képet akkor kapjuk, ha 4:19-nél megállítjuk a videót – a ML tagjainak arca itt mindent elárul. Nevetésre és sírásra egyaránt alkalmas klip ez, vagyis tökéletes YouTube-kontent.
Németh Róbert
Ha bárki megkérdezi, hogy mi a rock&roll, akkor ezt a jelentet szoktam válaszként megmutatni neki. Amúgy pedig a kedvenc magyar filmem is.
Reszegi László
Egy 1994-es amatőr felvétel, ami 2010-ben került feltöltésre először. Szereplők: Kurt Cobain és a Buzzcocks. A Nirvana európai turnéra indult 1994 elején (ez lett végül az utolsó turnéjuk), egy párizsi TV-s fellépés után a február 6-ai koncert volt a turnényitó, itt készült a felvétel is. Cascais Liszabon elegáns elővárosa, az ottani, elképesztően hosszú nevű aréna, a Pavilhão do Grupo Dramático e Sportivo de Cascais backstage részén készült a videó, amelyen Kurt az előzenekar Buzcocks tagjaival beszélget. Pont ilyennek képzeltem el korábban is, nagy élmény volt betekintést nyerni ebbe, a videó egyértelműen nem olyan szándékkal készült, hogy VHS-en kiadja valamelyik zenekar.
Rónai András
Vannak ennél sokkal abszurdabb, viccesebb stb. stb. videók a YouTube-on, de ennek a szürreális valószerűtlensége fogott meg annyira, hogy amikor rátaláltam, nem tudtam levenni a szememet róla. Művészi rúdtánc egy aprócska szoba közepén a Lamb régi – egyáltalán nem „rúdtáncos” – számára, művészi fekete-fehérben fényképezve. 4:09-nél a táncosnő belerúg a lámpába, ami egy leírva egyáltalán nem vicces, de ha valaki addig végignézi, fogja értékelni.
Soós Csaba
Fucked Up feat. Ezra Koenig (Vampire Weekend)
Gondolom az égvilágon senki nem próbálta meg elképzelni Harry Pottert, amint egy oi punk zenekar élén olyanokat óbégat a mikrofonba, hogy TÖRÖTT ÜVEG A KÉZBEN vagy éppenséggel azt, hogy VALAKI MEGHAL MA ESTE, miközben a háttérben focihuligán kóros ordítja, hogy OI, OI, OI! Na, hát ezt szerencsére már nem is kell elképzelni, hiszen a videóból kiderül, hogy ez már régen megtörtént: a Vampire Weekend szuperjólfésült, szuperjólnevelt, szupercuki frontembere, Ezra Koenig feltűrt ingujjban és élére vasalt nadrágban (épp csak a szemüveg hiányzik róla) a kanadai hardcore zenekar, a Fucked Up segítségével vezet elő két 1982-es klasszikus punk számot: az angol Blitztől a Someone's Gonna Die-t és a kaliforniai Descendentstől a Parents-et, de olyan lelkesedéssel és vehemenciával, hogy lerepedt a szám, amikor 6 évvel ezelőtt először láttam. És azóta is mindig, akárhányszor megnézem.
Sugó Lilla
Egy interjú Father John Mistyvel egy padon 2012-ből, ami alapból is jó, de aztán beül közéjük egy random járókelő, és végül együtt füveznek, sőt még az a mondat is elhangzik, hogy 'If you can't eat it, you can't fuck it.'
Szabó Benedek
ÁSZ Utshow, Baja - MTV 1994.10.15.
2005 őszén, az egyetemi koleszban találtam rá a YouTube-ra, mert videoklipeket akartam nézni, és a rettenetes orosz honlapok után (örülhet, akinek ebben már nem volt része) ez a friss, szinte teljesen ismeretlen oldal maga volt a csoda. Persze akkor még jóval kevesebb videó volt fent, azt például soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtalálom az ÁSZ utolsó adásának felvételét, ami történetesen Baján készült, ráadásul ott voltam, sőt az apukám volt az egyik ÁSZ-jelölt, fel is bukkan a videóban. Meg a Forum zenekar is, ami nélkül nem lett volna teljes a gyerekkorom. Hihetetlen, na! Ráadásul utána a Geszti nálunk aludt! (Én pedig az adás előtti nap vele készítettem az első interjúim egyikét, ami egy helyi lapban jelent meg. - DE, a szerk.)
Velkei Zoltán
Talking Heads: Born Under Punches (Live in Rome, 1980)
Sosem éreztem közel magam a rockzenéhez, és meg nem tudnám mondani hogyan futottam ebbe bele úgy 7 évvel ezelőtt, de a hatására napokig csak Talking Heads-t hallgattam, és majdnem végérvényesen beszippantott ez a hangzás.
