Albumpremier! Spark The Hawk: Spark The Hawk

A Sad Kolibries 2013-as megszűnése után Skrihár József énekes-gitáros szólóprojektjét átalakítva létrehozta Spark The Hawk nevű formációját és ezzel egycsapásra megerősödött a hazai indiefolk-színtér. A 2014 elején megjelent Meet Joey Boy bemutatkozó albumot beválasztottuk a kedvenc tavalyi magyar kiadványaink közé, de máris itt a folytatás - egy cím nélküli, intróval együtt kilencszámos szuper nagylemez, amely az elsőhöz hasonlóan a Recorderen debütál.

A Spark The Hawk dalait már az első lemez megjelenése idején elkezdték megírni, tavaly télen vették fel azokat (ismét Puha Szabolcs producer-hangmérnökkel, az ő stúdiójában), idén tavasszal pedig megkeverték a lemezanyagot - és a zenekar (mondhatni) jó szokásához hűen máris készíti a friss szerzeményeket: "már most több mint tíz új dal vár kidolgozásra, szóval mindig egy lépéssel le vagyunk maradva önmagunktól" - mondja a frontember. A változatlan felállású kvartett (Skrihár József - bendzsó, gitár, ének, Németh Máté - dobok, cajon, xilofon, Szmodics Nati - brácsa, ének, Körmendi Laci - basszus, gitár, billentyű, harmonika, vokál, minden-ami-hangot-ad) tagjai közül a brácsás Nati válaszolt lírai hangvételben a friss lemezzel kapcsolatos kérdéseinkre.

„Joe, a Spark The Hawk frontemberének ténykedései 123 szóban:

- Szia, megtennéd, hogy játszol brácsán néhány témát az új számunkba?
- Odaadod a kottát?
- Kotta nincs.
- Jajó. Mi a hangnem?
- Hát nem tudom, de figyi ezek a hangok vannak az akkordban.
- Ok, és milyen témára gondoltatok?
- Hát, egyszer hallottam egy olyat, hogy ilyen lassú fátyolos, aztán meg így elkezd reszelni, de tudod ott azokon a fenti húrokon.
- Őőőő… nem biztos, hogy értem mire gondolsz, de oké megpróbálom.
- Jó, és azt lehetne, hogy amikor nem játszol, akkor énekelsz egy kicsit, tudod ilyen vokálokat?
- Hát nem tudom, én nem igazán tudok énekelni.
- Jajj ne viccelj már, mindenki tud énekelni. Meg amúgy múltkor írtam egy számot, de szerintem a Te hangodhoz sokkal jobban illik, szerintem azt a stúdióban majd énekelhetnéd Te. Tényleg, amúgy neked nincsenek számötleteid?

2013. augusztusában kezdtünk el együtt zenélni, mikor is Joe megunta, hogy nap nap után idősödő vizslájának, Sárinak játssza érzései szerint zseniális dalötleteit. Felhívta Mátét (régi zenekarának, a Sad Kolibries-nek a dobosát), együtt leszólították a próbateremből először kilépő billentyűst, Lacit és megcsörgettek engem is, hogy aztán együtt elmenjünk Puha Szabihoz számokat felvenni. Így hoztuk világra a kissé koraszülött Meet Joey Boy című lemezünket, amit akkor még egyelőre csak az iránta érzett szeretetünk tartott egyben. Tele volt ötletekkel, jó dalszövegekkel, érdekes hangzásvilággal, de hiányzott belőle az összeszedettség, a kilométer. Így hát 2014 februárjában már a kész anyaggal a kezünkben nekiláttunk a koncertezésnek. Körülbelül fél év leforgása alatt rengetegféle helyen voltunk: egri szabadtéri zuhogó esős fellépéstől kezdve, budapesti romkocsmákon át, osztrák punk vegetáriánus grillparty-ig. A Joey boy számai a koncertek során elnyerték végleges formájukat, de mindeközben azon kaptuk magunkat, hogy új dolgokon törjük a fejünket.

Főleg Joe. A fenti párbeszéd, néhány szó kicserélésével gyakorlatilag Joe és a zenekar minden tagja között lejátszódott. Mostanra Joe elérte, hogy Máté dobon, cajon-on és xilofonon, Laci gitáron, basszusgitáron, harmonikán, billentyűn, én pedig brácsán és ukulelén is játsszak. Mondanom sem kell mindenkinek kötelező énekelni. Ha egy szóval kéne összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy az egész olyan ösztönös. Mindenki a saját határait feszegeti (kivéve Joe-t, aki mindenkiét), bontogatjuk a szárnyainkat (elvégre csillámhéják vagyunk) és folyamatosan tanulunk egymástól. Mind más helyről, más környezetből, más emlékekkel jöttünk, de a Spark The Hawk albumon mégis még egy lépéssel közelebb engedjük magunkhoz az embereket. Joe hozta az alap emberi kötelékeket, Laci generációnk őrlődését, Máté az álmokért küzdő dolgos hétköznapokat, én pedig a fővárosi társas magányt. És megszületett nyolc teljesen különböző dal. Szerintem érdemes meghallgatni mindet. Na meg persze eljönni a koncertjeinkre!” Utóbbiakra legközelebb június 13-án Győrben, június 14-én Budapesten kerül sor.

A címnélküli második lemez (a szép borító Gál Bettina munkája) továbbra is a bendzsó-brácsa összjátékra épít, de az elsőnél színesebben hangszerelt, mégis egységesebb anyag. Íme, a Spark The Hawk album teljes egészében: 

és a zenekar nevét viselő dal akusztikus változatban - még tavaly nyárról: 

a zenekar Facebook-oldala
a zenekar Bandcamp-oldala
a zenekar Tumblre