Az Earth azon zenekarok egyike, amelynek nem kellene bemutatásra szorulnia, hiszen egy huszonhat éve létező, stílusteremtő formációról van szó. Sajnálatos módon mégis a legtöbben egy másik zenész kapcsán emlegetik Dylan Carlson frontember (és egyetlen állandó tag) nevét. Mi ezt most átugorjuk, ugyanis 2015. február 4-én, szerda este első alkalommal lépett fel Magyarországon a drone metal megteremtőjének tartott Seattle-i zenekar, így természetesen a Recorder is jelen volt az estén.
A turné során két előzenekar is kíséri Carlson formációját: előbb Don McGreey Earth-basszusgitáros és Rogier Smal holland dobos duója nyitotta az estét, majd a Black Spirituals duó következett, akik valóban spirituális zenével érkeztek gitár-dob kombinációjukkal és elszállt zajolásukkal. Az este nyilván eddig a pontig is mentes volt a sztárallűröktől, szerencsére ez így is folytatódott: színpadra lépett a három zenész (Dylan Carlson gitáros mellett a Don McGreey basszusgitáros és Adrienne Davies dobos), a frontember pedig köszöntötte Budapestet, sajnálatát fejezte ki, hogy ilyen sok évet kellett várni a találkozásra, és már búgtak is a gitárok.
Az koncert folyamán vegyesen szólaltak meg ősrégi dalok és tavalyi szerzemények is (elvégre most a 2014-ben megjelent Primitive And Deadly lemez turnéja zajlik), azonban egy ilyen státuszú zenekarnál – pláne első magyarországi fellépésük esetében – igazából senkit nem érdekelt, hogy mely dalokat veszik elő nyolc nagylemezükről, itt vannak és csak ennek a pár maroknyi embernek játszanak. A lemezeken sem rosszul szóló zenekarnak kedvezett a hajó akusztikája: mélyebb és sötétebb volt a hangzás és mivel trió formációban érkeztek, az elmúlt években hallható halk kiegészítő hangszereknek (cselló, zongora) nyomuk sem volt. Puritán, letisztult gitár-basszus-dob hozta a lassú dallamokat.
A mindössze néhány szerzeményből álló repertoár mégis közel kétórás koncertet eredményezett (bár ebben volt egy technikai szünet is: az első dal közben Carlson egyik húrja elszakadt, a számot ugyan befejezte úgy, de utána pár percre eltűnt húrt cserélni). Érdekes módon a ráadást úgy kaptuk meg, hogy le sem mentek a színpadról. Ez talán az este legszimpatikusabb húzása volt, jól demonstrálja azt a hozzáállást, amit korábban megfogalmaztam.
A végén udvarias elköszönés, remélik, hogy a következő hazai Earth-koncertre nem kell majd ennyit várni. Mi is reméljük. Az emberek lassan elhagyták a termet, páran bizakodnak még valami színpadi szuvenírben (a leszakadt húr gazdára talált). A basszusgitáros nekiáll pakolni, besegít a többieknek, majd felteszi nekem a kérdést: „Jól szólt?”. Jól.
beszámoló és fotók: Reszegi László
galéria a koncertről:
és egy nem túl régi fellépés, hogy valami hallhatóval is érzékeltessük a koncert hangulatát: