Albumpremier! Konyha: Elmentek a szörnyek

A Szepesi Mátyás gitáros-énekes-dalszerző vezette Konyha szűk két éve (2012 novemberében) adta ki Konyhanyelv című eklektikus - garázsrocktól folkzenéig terjedő - első albumát, ám annak megjelenése után másfél hónappal már a második lemezük anyagát írták. Az Elmentek a szörnyekhez már bemutattunk egy egysnittes, klassz buliklipet a Vegyétek el a mobilom című dalhoz, most pedig itt a teljes album premierje!

Az idei lemezhez tehát tempósan fogott neki a zenekar, és egy 2013-as tagcsere után 2014 elején kezdték el felvenni az albumot, de erről már meséljen a zenekar: „az első lemezünk megjelenése után egy-másfél hónappal elkezdtek dőlni az új ötletek, amikből 2013 során összeállt egy újabb lemeznyi dal. A tavalyi fesztiválszezon után túlestünk egy tagcserén – Haller Dániel basszusgitáros került a csapatba – vele raktuk össze a dalok nagy részét és vonultunk stúdióba 2014 februárjában.”

Az Elmentek a szörnyek megőrizte a zenekar hangzását, jellegzetességeit, ám a debütálásnál egységesebb, masszívabb alkotás lett: „szokásunkhoz híven a hangszeres alapokat (dob + gitár + basszusgitár) együtt játszottuk fel, élőben, ahogy ezen a videón látható is. A megszólalásra viszont nem volt egységes hangzásbeli koncepciónk ennél lemeznél, mégis egységesebb lett, mint az előző album – a lemezborító kreditek írásakor esett le például hogy egyáltalán nincs vendég közreműködő rajta.”

Szepesi Máytásék kommentálták a lemez összes dalát is, íme a zenekar hozzáfűznivalói az egyes szerzeményekhez.

Leteszem, lerakom

Ez az egyetlen dal az albumon ami a „fiókból” került elő: az első lemezhez már egyszer felvettük, akkor líraibb hangszerelésben, de arról végül lemaradt, mivel nem akartunk a Konyhanyelvre túl sok lassú dalt. Erre a lemezre az utolsó pillanatban került fel, teljesen más hangszerelésben. Mostanában a legtöbb velünk kapcsolatos cikkben állandó díszítő jelzős szerkezet lett a „szakítós szövegek zenekara” szókapcsolat, amit komoly statisztikákkal tudnánk megcáfolni, de mivel a második lemezünk is egy hasonló tematikájú dallal indul, ezt most inkább mégsem tesszük meg. A szövege az elengedésről és a továbblépésről, pontosabban annak kínjairól és stációiról szól.

Vegyétek el a mobilom

Vidám, ugrálós dal, a hozzá készült videóklipet nagyon szeretjük (és hatalmas köszönet érte a PUR E csapatának). Ha az ember nagyon részeg és – talán emiatt is – nagyon magányos egy buli közepén, két alapvető hibát követhet el: 1. elkezd filozofálgatni az élet nagy dolgain 2. ráír valamelyik exére hogy mi újság. Hősünk ebben a dalban mindkét hibába belecsúszik.

Lesz majd egyszer           

A lemez egyik legszemélyesebb dala, az otthonkereséséről, a megérkezés utáni vágyról szól. Ehhez Lossonczy Bazsó barátunk – lemezborítóink és minden vizuális megjelenésünk alkotója - rajzolt gyönyörű, álomszerű, szürreális videót, vagy fél éven keresztül dolgozott rajta. 

A mama szemét

Az első új dalok közül való, már egy éve játsszuk koncerteken is. Egy pécsi koncert utáni hatalmas táncolás adta a zenei löketet plusz az a mániám, hogy szeretném egyszer megírni a tökéletes rockandroll házibuli dalt. Ez most sem sikerült természetesen, cserébe egy elég izmos blokkunk van a koncerten hasonló számokból. A szöveg arról szól hogy szépnek és gazdagnak születni sem (lehet) könnyű.

Dupla skorpió

A legkülönlegesebb dal a lemezen, minden szempontból. A szövege 2012 karácsonyán született, egyfajta mai békedal. Arról szól hogy mindenki cipel valamit a puttonyában, amivel nehezen bír és hogy ezzel hogy birkózik meg – és sok minden más miatt, emiatt is egyformák és egyenlők vagyunk mi mind, magyarok, cigányok, zsidók, svábok, heterók, melegek, mérlegek, skorpiók. Nagyon keveset próbáltuk a felvétel előtt, talán egyszer, de nem volt nagyon kitalálva, a stúdióban szinte magától állt össze. Nagyon lélegző, vintage hangzása van, utólag jöttünk rá hogy a benne használt hangszerek (Harmony félakusztikus basszusgitár, Framus 12 húros gitár, Ludwig dob) mind öregebbek nálunk – nem vagyunk hangszer-fetisiszták, de azt érezzük hogy ez is felelős a dal különleges atmoszférájáért.

Cukor, só

A legkomolyabb dal után egy kis oldás: a Cukor, só egy nemlétező recept, pontosan mi sem tudjuk mié, az alkotóelemek nagy része a mindennapokból való kiszakadáshoz használatos. Az „Aki nem lép egyszerre, nem kap vodkát gyógyszerre” sorpáros kb. tizenöt éve várta hogy beleírjam valamibe, és most eljött az ő ideje. Zeneileg kollektív zenei gyermekkorunkat, a kilencvenes éveket idézi, amikor a rock és a hiphop először szólaltak meg együtt egy-egy dalon belül.

Interlude (Instrumentális)

A hangmérnökünk, Bogyó Úr szórakozott a Kisautó című dal hangmintáival, mi pedig beleszerettünk.

Kisautó

Az egyik első dal, amit Haller Danival, az új basszusgitárosunkkal írtunk (imádom a dob és a basszusgitár összjátékát-lüktetését a számban), mégis ez idézi talán a legjobban az első lemez retrós-rockos világát. A szöveg azokról az emberekről szól akik azt szeretnék, ha mindenki alva élné le az életét… na nem, kösz!

Minden jel

Évek alatt, mozaikszerűen állt össze a dal, még a keverés fázisában is sokat változott. Igazi csapatmunka volt: a fütyülős témát Dani írta, Márkó (Badics Márk) metalofonon és zongorán játszik benne a dobok mellett, hangmérnökünk és producerünk Bogyó pedig nagyon kreatívan variálta meg a gondjára bízott szólamokat (delay-ekkel, visszafordított szólamokkal, dobmintákkal satöbbi) A szöveg arról szól hogy néha mindannyian hajlamosak vagyunk jeleket keresni-látni jelentéktelen dolgokban is. Meg a szívemről, aki álmában léghajó.

Elmentek a szörnyek

Egy próbatermi jammelésből született ez a dal, gyakorlatilag csak szöveget kellett rá írnom. Nincs valódi refrénje, de nem is akartunk erőszakkal szabályos popdalt csinálni belőle. Két teljesen különböző szöveg született rá - ugyanez alatt a cím alatt: először egy nagyon pozitív-hurráoptimista, majd némi előjel-váltás után íródott a mostani, „elbocsátó, szép üzenet”.

Lesz majd egyszer (tábortűz verzió)

Ezt a bónusz tracket az élet hozta: október 5-én tartottunk egy születésnapi bulit az Instant klubban, amin szerettük volna megörökíteni a koncertjeinkre mostanában jellemző, bensőséges hangulatot, amit a mi szeretett rajongóink varázsolnak a dalaink köré minden bulinkon. A videók vágásakor teljesen beleszerettünk a Lesz majd egyszer című dal ott elhangzott akusztikus, lecsupaszított verziójába és arra a hirtelen elhatározásra jutottunk, hogy ennek is fel kell kerülnie az albumra. 

a zenekar Budapesten egy nagykoncert keretében készül bemutatni az új lemezt, a hírek szerint jövő év elején, addig pedig legközelebb november 21-én Sopronban, december 13-án Kecskeméten, és december 19-én Miskolcon lehet élőben is élvezni a Konyhát, a Szabó Balázs Bandája vendégeként, Facebook-eseményoldal

és akkor az Elmentek a szörnyek című lemez teljes terjedelmében: 

https://www.facebook.com/konyhank