Ilyen volt szőkesége - a Blondie Budapesten (képgaléria)

Nem túl nagy létszámú és rendkívül vegyes összetételű közönség előtt adta tegnap este első magyarországi koncertjét a Blondie. Milyen volt a negyven éve működő "szőkeség", hogy tartja magát Debbie Harry és az együttes életműve? Képes beszámoló.

Kellett 2-3 dal, amíg az ember szeme hozzászokott a One Way Or Anotherrel berobbanó együttes látványához, de végülis hamar bele lehetett nyugodni, hogy a jobb szélen álló Tommy Kessler nevű gitáros bőven Debbie Harry gyereke lehetne, illetve a poptörténelem legjobb nőjének értelmezhetetlenül csúnya outfitje és kissé kurvás parókája is egy idő után kifejezetten vonzóvá kezdte tenni őt. A Call Me előtt már a napszemüveg is lekerült, és ha az ember egy bizonyos szögből pont kellően hunyorított, akkor a botoxtól kisimult arcú Harry majdnem elhitette vele, hogy 40 évvel ezelőtt járunk.

Sajnos az új album erőltetése miatt néhány klasszikus kimaradt – például a Sunday Girl, amit pedig a soundcheken többször is elpróbáltak - , de a friss dalok között is akadt egy-két gyöngyszem. Ilyen volt például az eredetileg Beth Ditto közreműködésével rögzített A Rose By Any Name, de nyilván a koncert kiemelkedő mozzanatai mégis a néhol túlzottan felerősített gitárral előadott Atomichoz vagy Heart Of Glass-hez fűződtek.

Fanyalgás ide vagy oda, a tegnap este csúcspontja mégis a néhol komikus, néhol pedig kifejezetten szexi (ami lássuk be, 69 évesen nem egyszerű!) mozgású Debbie Harry volt, aki nemcsak hogy elvitte a hátán az egész műsort (és még egy emberes köpést is bemutatott), de iskolapéldáját mutatta meg annak, mi is az a szórakoztatás.

Biczó Andrea

képgalériánk a koncertről:

fotók: Lékó Tamás


a Heart Of Glass, ahogy a Blondie a Budapest Sportarénában játszotta:

a Call Me "őrületes" szintigitár szólóval:

és az utolsó igazán nagy slágerük, a Maria: