(X) Kis túlzással szinte bármelyik brit fesztivál büszke lehetne az idei VOLT nemzetközi line-upjára. Kiket nem szabad kihagyni a július eleji öt nap igazi nagyágyúi, aktuális bandái és visszatérő vendégei közül? Tudjuk, hogy tudni akarod.
Arctic Monkeys
Telekom Nagyszínpad, július 6., 21:00
Kiszámíthatóak leszünk és a felsorolást az Arctic Monkeys-zal kezdjük. Persze ez nem is lehet másképp, hiszen az idei VOLT messze legnagyobb dobása a szemtelenül fiatal indiekedvencből világklasszis rockgigásszá érett kvartett első hazai fellépése lesz, amire a rajongók már évek óta türelmetlenül várnak. Alex Turnerékben jóformán minden megvan, ami az igazán nagy előadók sajátja. Erőteljes, szuggesztív frontember, aki élvezi és elviszi a hátán a show-t, egy kicsit különc, de vérprofi háttérember (jelen esetben az együttes öltönyös imidzséből néha mackógatyájával kilógó dobos Matt Helders), és ami a leginkább fontos: remek dalok. Ez utóbbi nem volt mindig ennyire egyértelmű, hiszen a második albumot követő – a sivatagi rock irányába tett – stílusmódosítás nem volt azonnali, egyértelmű siker. Persze akkoriban is rendre erős anyagokkal jelentkeztek, azonban úgy tűnik, a legutóbbi lemezre, a tavaly őszi AM című ötödik albumra megtalálták a tökéletes receptet, és végre saját bevallásuk szerint is úgy szólalnak meg, ahogy azt kezdetektől szerették volna. Az AM tele van bivalyerős slágerekkel, kezdve a még évekkel korábban felvett, dögös R U Mine-nal, a beszívott Do I Wanna Know-n át a lemezt záró, gyönyörű I Wanna Be Yoursig. Akik látták élőben Turneréket, azok mind megerősítik, hogy a világ egyik legnagyobb, alkotói csúcsán lévő zenekaráról beszélünk, tehát: az Arctic Monkeyst legalább egyszer az életben tényleg látni kell. Mondjuk most.
R U MINE? A VOLT FESZTIVÁL TOP 10 HAZAI FELLÉPŐJE - SZERINTÜNK.
MGMT
Telekom Nagyszínpad, július 2., 19:15
Az MGMT előtt ott állt a lehetőség, hogy (sikerekben tekintve) az Arctic Monkeyséhoz hasonló karriert fussanak be. Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser azonban kilépett a debütáló lemezre jellemző (náluk épp a pszichedelikus pop-rock körébe sorolható) műfaji keretekből, hogy még mélyebbre merüljön a részletekbe. A legutóbbi, tavalyi albumon ugyanis sehol nincs a Time To Pretendre jellemző slágeres sound, helyette van viszont a Flaming Lipset idéző sűrű, elszállt, játékos pszichedélia. Éppen ezért határozottan ajánljuk az MGMT fellépését, hiszen mindez élőben, ha lehet, még izgalmasabb és fültágítóbb lesz.
Icona Pop
OTP Junior – Petőfi Rádió Színpad, július 2., 20:00
A svéd Icona Pop elektropop csajduót még az is hallotta, akinek egyébként névről semmit nem mondanak: nemrég még a csapból is debütáló világslágerük, az I Love It szólt. Nagyjából az ebben megénekelt hedonista attitűd jellemző a többi számukra is, és minden bizonnyal a fellépésük is az önfeledt bulizásról fog szólni – és miért is szólna másról? Egy fesztiválon pont ez (is) kell.
Woodkid
OTP Junior – Petőfi Rádió Színpad, július 2., 01:00
A karrierjét kliprendezőként és grafikusként indító Yoann Lemoine három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy saját maga is zenélni kezd. Tavaly megjelent The Golden Age című lemezének sikere pedig igazolja, hogy jól döntött. Az albumot és az azt követő turnét lényegében művészeti vezetőként levezénylő Lemoine – aki a borítótól a klipeken át a színpadképig mindenért felelős – nemrég bejelentette, hogy a Woodkid-projektnek annyi, és más név alatt, más módon folytatja majd zenei karrierjét. Úgyhogy könnyen lehet ez az utolsó lehetőség arra, hogy élőben lássunk egy fantasztikus műsort.
Foals
Telekom Nagyszínpad, július 3., 19:15
A nullás évek második felében kimatekolt, táncos indierock zenéjével feltűnő Foals nem volt egyedül a pályán, de egyértelműen a legtehetségesebbnek látszottak. Ezt mutatja az is, hogy hosszú hallgatás után kiadott tavalyi, sokkal inkább stadionokat megcélzó hangzású albumuk nagyrészt dicsérő kritikákat kapott (még Mercury-díjra is jelölték), és visszahelyezte őket az indierock térképére. Intenzív, energikus koncertet várhatunk tőlük, de ezt a rajongóknak úgy sem kell ecsetelni.
Birdy
OTP Junior – Petőfi Rádió Színpad, július 4., 20:00
A Bon Iver Skinny Love-jának átdoldozásával berobbant, mindössze 18 éves brit lány már most elképesztő sikereket ért el világszerte. Az első lemez feldolgozásai után szintet lépő második album (mely kizárólag az ő számára írt dalokat tartalmazott) szintén nagyon jól fogy, Birdy pedig korosztályának egyik „indie-pop hercegnőjévé” avanzsált. Kíváncsian várjuk, mire lesz majd képes élőben.
The Afghan Whigs
OTP Junior – Petőfi Rádió Színpad, július 5., 18:40
Az Afghan Whigs az idei év egyik legnagyobb visszatérője és a fesztivál egyik legnagyobb fogása is egyben. A kilencvenes évek legizgalmasabb alternatív rockzenerai között számon tartott együttes két évvel azután, hogy újra összeállt, idén adta ki visszatérő albumát, ami összességében egyáltalán nem okozott csalódást. Úgy meg kifejezetten nem, hogy 16 évnyi hallgatás után jelentkeztek új lemezzel. A Do To The Beast – és az elő fellépéseket övező hozsannázás – a bizonyíték rá, hogy Greg Dulliék még mindig tudnak jó dalokat írni, úgyhogy a joggal elvárt klasszikusok mellett az új számokból is érdemes felkészülni, mielőtt Sopronba indulnánk.
Volbeat
Telekom Nagyszínpad, július 5., 19:15
A kemény hardrock/psychobilly keveréket játszó dán zenekar a visszatérő vendégek egyike, de ez a híveket valószínűleg nem zavarja. Kritizálni persze lehet őket, de intenzitásukat kétségbe vonni nem érdemes: bizonyára idén is szert tesznek majd jónéhány új rajongóra.
Hurts
Telekom Nagyszínpad, július 5., 21:00
Ha a Volbeat gyakran jön, akkor a Hurts már konkrétan hazajár a magyarországi fesztiválokra. Valószínűleg mindenki látta, hallotta már őket, aki szerette volna, hiszen sokszor felléptek már nálunk. Rádióbarát szintipopjuk ugyan mostanában már nem szól akkorát, mint korábban, de ettől bizonyára még most is sokakat vonz majd.
The Strypes
Telekom Nagyszínpad, július 6., 19:15
Ha valakik olyan neveket citálnak inspirációként, mint Dr. Feelgood, The Yardbirds vagy Bo Diddley, akkor nagyot már nem hibázhatnak. Ha mindehhez még jókora adag vagányság és bombasztikus előadásmód is társul, mint a még mindig kölykökből álló The Strypes esetében, akkor pedig tényleg nem lehet panasz semmire.
